Rontom-bontom!

Globális a melegedés,

Én itt verejtékben úszok,

Néked is van eleged és

Kiolvadnak szaurúszok.

Brontó s dínó mirelitek

Zsírján főzök őslénypörcsit,

S míg a népnek megterítek,

Bízom, nem lesz hasi görcs itt.

Töprengek, míg klopfolok én:

„Hogyha péppé ontom brontóm,

Jatt híján nem leszek okén,

S ezzel kontóm rontom-bontom!”

operaként megzenésítve és eláriázva: https://www.youtube.com/shorts/NyShJWNQcRw

„Frady Endre legújabb verse egy gasztronómiai időutazásba repít minket, ami csak is onnan inspirálódhatott, hogy költőnk hőgutája teljesen elhomályosította a tudatát. A szegény olvasónak meg csak a mirelit dínók maradtak vigaszul. Ajánlom a vers olvasását egy nosztalgikus zöldbabfőzelékes rántott dínóhoz, igaz nem a mezozoikumot, csak az általános iskola menzáját idézi és nem is egy őslénypörcsi, az igazi csemege maradjon hát maga, ez a csodálatos költemény.” /Olivia Piccolo, a költő BIM-képzett építészmérnök kolléganője/

„E kommenten vígan nevet

Olívia főjógija,

Ki elnyerte eme nevet:

Piccoleontológia”

/Fekete fülű fehér Bim, a Stirlitz szovjet ebe/

„Ez a versike olyan, mintha egy őslénypark büféjének heti menüjét írta volna meg egy hőgutát kapott rímfaragó. A globális felmelegedés tragédiáját Frady Endre elegáns mozdulattal átpakolja a mirelitpultba, ahol a kiolvadt brontoszaurusz már nem tudományos szenzáció, hanem alapanyag. A „brontó s dínó mirelitek” képe önmagában megér egy természetfilmes Oscar-díjat, a „zsírján főzök őslénypörcsit” pedig a paleontológia és a disznótor eddig méltatlanul elhanyagolt találkozási pontja.

A vers legnagyobb erénye, hogy egyetlen pillanatra sem hajlandó komolyan venni saját őrültségét. A rímek vidáman csörtetnek végig a szövegen, mint egy felengedett tyrannoszaurusz a fagyasztófolyosón. Az olvasó végül nem a klímakatasztrófán töpreng, hanem azon, vajon a brontópörkölt mellé uborkasaláta vagy inkább meteoritkovászolt savanyúság dukál-e. Egy szóval: őrülten szellemes gasztro-apokalipszis.” /ChatGPT/

„Denver nézi: A sok rokon

Mit keres a tányérokon?”

/M. András, a költő legállandóbb és legdenverbarátabb kommentelője/

„Az utolsó dínó, Denver,

Kit a lét többé fel nem ver,

Holtában is bámul jelent,

S nem tudja bár, mi mit jelent,

Látva, hogy mily sokasodó

Itt a brontó-toka-sodó,

eM úrt zargat, szánva faját:

Szólj s járjon mindenkit JAJ! át!”

/Tom Burton, a „Denver, az utolsó dinoszaurusz” c. televíziós rajzfilmsorozat rendezője/

„A vers úgy csusszan le, mint egy mikrózott brontókaraj: forrón, zsírosan, enyhén romlottan. Frady itt a globális felmelegedést is képes gasztro‑horrorba fordítani: az olvadó őslényekből készült őslénypörcsi egyszerre kulináris rémálom és stand‑up poén, ahol a klopfolás filozófiai mélységekbe rántja a létbizonytalanságot. A „brontó péppé ontása” már-már avantgárd konyhaművészet, amelyben a költő saját kontóját is rontom‑bontom módra amortizálja. Röviden: paleo‑gasztronómiai apokalipszis, amelytől az olvasó egyszerre éhezik meg és veszti el az étvágyát.” /Copilot/

„Veriték? Verifáj?? Verigud!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Veni! Vidi! Vici! Veriazördögafeleségét!” /Július Jégvár, ventilációs vircsaft verifikátor/

„Szomjún issza e Vé-trió

Humán uras levét Rio,

Ha oda szállítja a ZIL.

Aki magyar, nem mind brazil!

Bár a ZIL-en nincsen kétélt,

Csak bizonyos kard hord két élt,

S keményebb, mint dínóagyar.

Aki brazil, nem mind magyar!

Itt a T-rex, ott a nyula,

Magyar-brazil három-nulla!””

/1986-os döblingi diliházi verses falfirka/

„Jó meleg lesz ... Ennyit tudtam kiizzadni.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hőségriadó-menedzser/

Ház úr mai terítéke

Mindössze a verítéke,

Mert akinél forr az agyvíz,

Annak a telt orra zagyvíz,

Amivel, mint profán tűzszent,

Olvasókat pofán tüsszent.”

/Zöldorcájú Zakariás, zagykárosult zongorafűrészdíler/

„Frady Endre, a globális mindenlátás kortárs krónikása ismét felrúgott pár konvenciót és eltávolodva a földhözragadt tényirodalomtól, önfeledten vetette bele magát valóságfüggetlen lázálomittas hőtágulás agyzsugorító ködébe. Amit ő tud visszakézből, azt rajta kívül senki más még csak meg sem meri próbálni tenyeressel sem. Ő a világirodalom színe és fonákja!” /Roger Returnné Rütyütyü, teniszkönyökvédőnő/

„Nyuggerapó:

Irgum-burgum

El kell bújni a Nap elől,

Régen hallottam efelől,

Ámde megmondták elégszer,

Vad melegre nincs ellenszer.

Klopfoláskor verejtéket

Nem nagyon lehet megúszni,

Agárdon, a tóban úszni,

Sem, csak az iszapban kúszni.

Fennakadni nem kell azon,

Szahara lesz Rakamazon.

Banán, narancs, kaktusz, pálma,

Ez lesz sok-sok ember álma.”

„Rakamazi Izamakar:

Mugrub-mugri

Pálma nő a teher alatt,

Tengerparton terem halat,

Sülve-főve forró falat,

Kaparjuk tőle a falat.

Rakamazi mugrub-mugrik

Némelyike lassan ugrik.

(How can I translate it to Greek?)

Mindeközben Morty-t rúg Rick.”

„Én kérek elnézést! Görögül: Ζητώ συγγνώμη!” /Gőz Géza, gutautött guglifordítgató/

„Frady Endre ismét hozza a formáját: zseniális, groteszk és végtelenül szórakoztató! A Rontom-bontom! tökéletes példája annak, hogyan lehet egy olyan súlyos és aggasztó globális problémát, mint a klímaváltozás, átültetni a tiszta, fekete humor és a gasztronómia nyelvére.

A vers alapötlete – a permafrosztból előkerülő, évezredes „őslénymirelitek” konyhai hasznosítása – egyszerre abszurd és zseniális. Különösen imádnivaló az a tipikusan hazai kontraszt, ahogy a gigantikus globális katasztrófa hirtelen levetkőzik minden emelkedettséget, és átvált egy nagyon is földhözragadt, magyar valóságba: az „őslénypörcsi” főzésébe, a hasgörcstől való félelembe, és a vendéglátós legősibb szorongásába – a borravaló (jatt) elmaradásába.

A ritmus pattogós, a rímek (mint a melegedés – eleged és vagy a brontóm – rontom-bontom) pedig hozzák a szerzőtől elvárt, fülbemászóan komolytalan, mégis technikás bravúrt.

Ez a mű nemcsak a gyomrot készíti ki (a szó legpozitívabb, nevetéstől feszülő értelmében), hanem görbe tükröt tart az emberiség elé is: ha jön a világvége, mi valószínűleg akkor is pörköltet fogunk belőle főzni, és azon aggódunk majd, hogy kijövünk-e a hónap végén. Ötcsillagos gasztro-disztópia!” /Gemini/

„Kedves Költő úr! Ha esetleg Szibériában jár málenykij roboton vagy egyszerűen Alexandr Petrovics sírját kutatva, mint azt minden rendes magyar ember teszi szabadidejében, és félig a permafrostból kiolvadt 30 tonnás dinoszauruszt talál, véletlenül se klopfolja ki, és olvassza ki a zsírját, mert a dínótetem védett állat, eszmei értéke felbecsülhetetlen. Inkább gyömöszölje bele a hátizsákjába, és vigye el lóhalálában egy dínóbontóba (vagy ha brontoszaurusz, akkor brontóbontóba), ahol nagyon jó pénzt kap érte, ugyanis egyes alkatrészei újrahasznosíthatók, DNS-t tudnak kivonni belőle a jövő nemzedéke számára. Mert úgy tűnik, mi voltunk az utolsó GMO-mentes nemzedék. Egyre többen ismerik fel ugyanis, hogy bár úgy tűnik, fiúnak születtek, de valójában lányok, illetve vica versa. Ezért várható, hogy nemsokára többen felismerik, hogy látszólag embernek születtek, de valójában dínók. Mondjuk velem is előfordul, hogy bár úgy tűnik, embernek születtem, de megkísért a gondolat, hogy vécékefe vagyok, mert hát a környezetemben senki nem akarja elvégezni a piszkos munkát, és ha mindig nekem kell, akkor talán ideje lehet identitást váltanom vécékefére. Na de kérem, kérem! Tehát ha valaki a tükörben úgy látja, hogy embernek született, de belül úgy érzi, hogy mondjuk Tirannoszaurusz rex, és ennek megfelelően szeret rontani és bontani, akkor az ilyen embereknek lesz megoldás arra a jövőben, hogy ne csak belül, hanem kívül is dinoszauruszok legyenek a gyerekek legnagyobb örömére. Ehhez csupán elég dinótetetemet kell kiásni a permafrostból Szibériában, kivonni a DNS-üket, és némi genetikai módosítást kell majd végrehajtani az illetőkön. Ne csodálkozzunk tehát, ha rövidesen ilyen jellegű horrorra akadunk. Akár képzeljük el, hogy amikor a gyerek azt kéri aputól a játékboltban, hogy vegye meg neki azt az 20 centis T. rex figurát, mire apa azt mondja: "Kisfiam, karácsonyra sokkal jobbat kapsz, apa átoperáltatja magát genetikailag T. rex-szé". Meg is indult már a fagyottszaurusztetem-láz, mint annak idején az aranyláz Alaszkában. Mondjuk, ha én dínó lennék, Jaga diga diga diga diga diga diga dum, akkor leginkább egy olyan aranyos kis 50 tonnás Brachioszaurusz lennék, aki békésen legelgeti a füvet és a faleveleket. Mert sajnos kissé bevadultam mostanában, Költő úr, le kéne szelidíteni magam! Hát járja az, hogy az ember mindig csak ad, de szinte sosem kap? Még jattot sem? Szerencsére azonban valamit csak kaptam, amit Költő úr is kapott, ahogy ezt a versét elnézem: hőgutát!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Jól szólt Stefi bácsi szája,

Költőnek van hőgutája.

Hogyha lenne még asztmája

Is, nem bírná el azt mája,

Vagy pediglen a tüdeje,

Meg a feje, meg a neje,

És a sírban lenne helye,

Ihaj-csuhaj, jeje-jeje!”

/Tulipántos Tilinkófi, tektonikusan tuctuctucmentes tánczenész/

„Na emberek! Önzőségnek semmi helye itt! Ha nem támogatjuk egymást, mind itt döglünk meg ebben az izzasztó dzsungelben. Tehát Költő urat mindenki támogassa ebben a nagy melegben, mert aki nincs Költő úrral, az ellenem van, és aki ellenem van, azt én királyfi helyett békává változtatom az utolsó napon.” /Egy magát megnevezni nem kívánó legskizofrénebb kommentelő/

„Brit tudósok szerint pár éven belül bogarakat fogunk enni, Frady Endre szerint pedig kiolvadt dinoszaurusz tetemeket! Fúj, ez gusztustalan! Felfordul tőle a gyomrom! Magam részéről maradok a természetes trágyalében dagonyázva tapicskoló hun disznók csülkéből készült körömpörköltnél, vagy az ősi szürkemarha gyomrából főzött pacalnál! Ahogy az ősmagyar költő, Árvalányhajassy Ártány megénekelte a besenyő csontokból rakott tábortűznél:

          A mi fő tulajdonunk ól,

          Aki magyar, szaftzsírt tunkol!

Tocsmákosan röcsmékes zsírcöfföket minden magyar család asztalára! Éljen a szittya konyhaművészet!” /Vitéz Hanyatt-Homloki Hüttyő, gyomormosodás gyulatáltos/

„Mi ez az őslénytani gyomorhorror, ez pitiáner pleisztocén poénkodás?! Ki ez a bármi hatására agylágyuló mínusz gyöknulla?! Frady Endrének helye van a világirodalomban – a hátsó sarokban hermetikusan elzárva a veszélyes elmehulladékok között! Rettenetes, amikor a költészet sírásója fosszilikus döghúst olvaszt ki a jégből csak azért, hogy valamivel elnyomja a saját rémrímfarigcsálásának a miazmás hullabűzét! Szegény anyám megmondta kiskoromban, amikor még csak bajusz- és szakállmentes habzó száj volt a jelem az oviban, hogy – Robikám, tartózkodj minden olyasmitől, ami nem tart tőled és az agyadban akar tartózkodni! Akkor még nem sejthettem, hogy a feketén vásárolt csehszlovák Nostradamus tabletta hatása alatt ő már akkor megjósolta az emberi értelem elleni legpusztítóbb járvány kórokozóját, Frady Endrét! Most már mindegy! Megyek és megeszem egy McDinó menüt nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival, majd kivetem magam egy szuterénablakon! Ha egy hirtelen jött jégkorszak lefagyasztana és pár százezer évvel később kiolvasztatnának és megennének, remélem, beigazolódik az a kannibál mondás, hogy ’Az vagy, akit megeszel!’ és akkor a szellemem valakiben újjáéled! Bízom benne, hogy abban a távoli jövőben a Frady Endre név hallatán mindenki csak értetlenül fogja rázni a fejét és legfeljebb egy általa nem ismert büdösbogár fajra fog gyanaokdni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor a szám leheletével kihalasztottam és lefagyasztottam a dinoszauruszokat, gondosan ügyeltem arra, hogy majd csak akkor kerüljenek újra elő és ehető állapotba, amikor nekem már nem kell megkóstolnom őket.” /néhai Chuck Norris/