 |
| Elemér és a nagy fa (Frady Endre felvétele) |
Létrejött a vad gondolat,
Mert nagy fába vágta fejét
Elemér. Most szédül s tolat
S oly csokit követel, mely ét:
„Étcsokit adj, nem kell a tej!
Keserítsen üröm-álom!”
„Ej-ej, ej-ej, ej-ej!” (hat ej!) –
- mondom s fejem megcsóválom.
Magához tér most Elemér,
Étcsokit köp s ordít: „Komám!
Számban étcsoki volt, de mér’?!
Baromira nem finom ám!”
