szereplők:
felnőtt:
Lali Papp fagylaltárus ... Inzsel Sándor
gyerekek:
Gőz Matild ... Szabad Virág
Szende Jolán ... Kesjár Dóra
Pörc Amál ... Harangi Anna
Lali Papp fagylaltot és egyéb édességet árul
Lali Papp: (fennhangon szaval) „Hogyha túl sok zsebpénzt kapnál / Fagylaltozd el Lali Pappnál!”
Gőz Matild: (besétál és ingerült hangon mobilozik) Hol vagy, Jolán? Milyen Volán?! Nehogy már megint a buszjáratra fogd, hogy késel! Tudod mit, már nem is érdekel, hogy idejössz-e! Legalább egy hétig egy szót se szólj hozzám! (leteszi) Szép kis barátnő!
Lali Papp: (fennhangon szaval) „Ha netán rosszkedvvel vagy itt / Víg leszel, ha eszel fagyit!”
Gőz Matild: Csókolom, nekem tetszik ordibálni?
Lali Papp: (fennhangon szaval) „Vaníliám, mint az álom / Ezt világgá ordibálom!”
Gőz Matild: (úgy néz rá, mint egy hibbantra) Nem vagyok ám süket.
Lali Papp: (már normál hangon, kicsit zavartan) „Világosabb az a Napnál / Jó fagyit kapsz Lali Pappnál!”
Gőz Matild: A bácsi pap és fagyit árul?
Lali Papp: Csak a nevem Papp. (kezet nyújt) Papp Lajos cukrász.
Gőz Matild: (kezet fog) Gőz Matild. És mi ez a Lali Papp dolog?
Lali Papp: Ja, hát megfordítottam a nevemet. A Lali Papp mégiscsak jobban hangzik, mint a Papp Lajos. (szaval) „Egész város attól zajos / Legjobb cukrász Papp a Lajos!” Ugye, hogy ez nem lenne olyan ütős?
Gőz Matild: (sóhajt) Hát nem, tényleg nem.
Lali Papp: Meg hát a Lali Papp hasonlít egy nyalóka nevére, amit szintén árulok. Meg vattacukrot is. Nem kérsz vattacukrot?
Gőz Matild: Nem, köszönöm. A barátnőimet várom. Nem tetszett itt látni egy velem egykorú lányt?
Lali Papp: Olyan szőke hajút barna ruhában?
Gőz Matild: Igen, őt!
Lali Papp: Nem, sajnos nem láttam.
Gőz Matild: Akkor honnan tetszik tudni, hogy hogy néz ki?!
Lali Papp: Hatodik érzék. A fagylalt élesíti az elmét.
Gőz Matild: Micsoda?!
Lali Papp: A hideg fagyitól összehúzódik az agy, kipréselődik belőle minden fölösleges zagy és erősödik a lényeglátás.
Gőz Matild: És most mi a lényeg?
Lali Papp: Hogy milyen fagyit kérsz?
Gőz Matild: (felcsattan) Semmilyet!
Lali Papp: (fennhangon szaval) „Aki fagyit nem kér máma / Fizessen be nyalókára!”
Gőz Matild: Elééég!!! Ne tessék már ordibálni!
Lali Papp: Bocsánat!
Gőz Matild: (kiabál) Nem bocsánat kell, hanem egy kis csönd!
Pörc Amál: (szőke hajú, barna ruhában;bejön) Szia Matild! Miért üvöltözöl?
Gőz Matild: (kiabál) Nem üvöltözöm! Elkéstél!
Pörc Amál: (felcsattan) Nem késtem el! Te jöttél korán!
Gőz Matild: Egyet beszéltünk meg, nem?!
Pörc Amál: Én kettőre emlékszem!
Gőz Matild: (gúnyosan) És melyik a másik?!
Pörc Amál: Milyen másik?!
Gőz Matild: Te kettőről tudsz, én csak egyről. Akkor te eggyel többet tudsz, nem?
Pörc Amál: Azt hiszed, vicces vagy?! Olyan korán jöttél, hogy túl sok időd volt gondolkozni!
Gőz Matild: (hátat fordít) Nem érdekelsz! Te se szólj hozzám!
Pörc Amál: Én se? Miért, még ki nem?
Gőz Matild: A Jolán se! Ő is késik. Nem érdekeltek!
Szende Jolán: (lihegve befut) Szia Matild, szia Amál!
Gőz Matild: Mondtam a telefonban, hogy ne szólj hozzám! Ne is köszönj!
Szende Jolán: (megszeppenve) De hát én csak…
Pörc Amál: (felcsattan) Te csak, te csak! Nézd meg Jolán, mit csináltál?! Nem tudsz pontosan jönni?!
Szende Jolán: Tudod, késett a Volán járat…
Pörc Amál: (gúnyosan) Persze Jolán, pont a Volán! Nyilván tehéncsorda aludt az érdi emelkedőn, mi?!
Szende Jolán: (sírásra görbült szájjal) Akkor hazamegyek…
Pörc Amál: Menj csak!
Lali Papp: Várj Jolánka! Nem menj még!
Szende Jolán: Honnan tetszik tudni a nevemet?
Lali Papp: Hát… szerencsére nem vagyok süket. Nem kérsz fagylaltot?
Pörc Amál: (indulatosan) Fagylaltot?! Hogy jön ez ide?!
Szende Jolán: Biztos kocsival hozza ide a bácsi.
Pörc Amál: Nem szólj bele! Nem úgy volt, hazamész! Ugye Matild?
Gőz Matild: Mondtam, hogy hagyjatok békén és ne szóljatok hozzám!
Szende Jolán: (sírva) Jaj, miattam van ez az egész veszekedés. Megyek haza. Szia Matild, szia Amál…
Gőz Matild: Nekem ne is köszönj!
Pörc Amál: Még mindig itt vagy, bajkeverő?!
Lali Papp: (Jolánnak) Állj meg!
Szende Jolán: Miért?
Lali Papp: (fennhangon szaval) Ha vita van s nagy a harag / Segíthet pár fagylalt adag!
Szende Jolán: (reménykedve) Hogyan?
Pörc Amál: Ennek semmi értelme! Hallod ezt Matild?
Gőz Matild: Ne szólj hozzám!
Pörc Amál: Fagylaltos bácsi!
Lali Papp: Lali Papp, ha megkérhetlek!
Szende Jolán: A fagylaltos bácsinak papnak is tetszik lenni?
Lali Papp: Csak a nevem Papp.
Gőz Matild: Papp Lajos cukrász, de megfordította, mert a Lali Papp jobban hangzik.
Pörc Amál: Kinek?
Gőz Matild: Te ne szólj hozzám!
Pörc Amál: Lali Papp bácsi! Tessék már megkérdezni tőle, hogy ő is meghallgatja-e, hogy hogyan segíthet ilyen esetben pár adag fagylalt!
Lali Papp: Kedves Gőz Matild! Te is meghallgatod, hogyan segíthet ilyen esetekben pár adag fagylalt?
Gőz Matild: (odafordul, kicsit sértődött hangon) Na jó… Tehát?
Szende Jolán: (félénken) Tehát?
Pörc Amál: (türelmetlenül) Tehát?!
Lali Papp: (fennhangon szaval) „Ha rád finom fagylalt hatott / Könnyebben kérsz bocsánatot!”
(kis szünet; várják a folytatást)
Gőz Matild: Ennyi?!
Pörc Amál: Mi van?!
Szende Jolán: Most akkor hazamenjek, vagy ne?
Lali Papp: Te mindig hazaindulsz, ha veszekedés van?
Szende Jolán: Igen, mert mindig én vagyok a hibás és nem bírom, amikor kiabálnak velem.
Lali Papp: És amikor nem te vagy a hibás?
Szende Jolán: Olyanra nem emlékszem…
Pörc Amál: Én sem!
Lali Papp: (Amálnak) Te sosem szoktál hibás lenni?
Pörc Amál: Nem hát!
Lali Papp: De hát most is elkéstél, nem?
Pörc Amál: Nem! … Na jó, de! És?
Lali Papp: Hát te, Matild?
Gőz Matild: Én nem késtem el!
Pörc Amál: Na persze!
Gőz Matild: Mondtam már…
Lali Papp: Hogy ne szóljon hozzád, ugye?
Pörc Amál: Mindig ezt csinálja!
Lali Papp: Miért?
Gőz Matild: Mert megérdemlik! Ha valaki megbánt, akkor nem beszélek vele, míg legalább annyit nem szenved, mint én azzal, hogy megbántott!
Lali Papp: Aha! Értem. Szóval ti olyan barátok vagytok, akik ha konfliktusba keveredtek, akkor egyik megsértődik, és akár napokig nem beszél a többiekkel, a másik rögtön a többieket kezdi vádolni, a harmadik meg magát vádolja és napokra elbujdosik. Nem sűrűn szoktatok találkozni, ugye?
Szende Jolán: Háááát… nem…
Lali Papp: És amikor nem találkoztok, akkor az nektek jó?
Pörc Amál: Nem igazán.
Gőz Matild: És mi a megoldás?
Lali Papp: Egyszerű! Nem megsértődni, meg vádaskodni kell, hanem elvállalni, ha valami rosszat tettünk és bocsánatot kérni.
Pörc Amál: Kitől?
Szende Jolán: Azt hiszem, hogy egymástól. Ugye Lali Papp bácsi?
Lali Papp: Igen.
Gőz Matild: És akkor ennyi?
Lali Papp: Nem, még meg is kell bocsájtanotok egymásnak. Azután újra úgy tudtok egymásra nézni, mintha semmi rossz nem történt volna.
Gőz Matild: Egyből?
Lali Papp: Persze! Kipróbáljátok?
Gőz Matild: Na jó! Jolán és Amál, bocsánatot kérek, hogy megsértődtem és nem akartam veletek beszélni.
Jolán és Amál: Megbocsájtunk!
Pörc Amál: Matild és Jolán, bocsánat, hogy elkéstem és titeket hibáztattalak!
Matild és Jolán: Megbocsájtunk!
Szende Jolán: Matild és Amál! Bocsánat, hogy elkéstem és amikor szóltatok, rögtön itt akartalak hagyni titeket!
Matild és Amál: Megbocsájtunk!
Lali Papp: Na, milyen érzés?
Matild, Amál és Jolán: Jó!
Lali Papp: (fennhangon szaval) „Homlokunkon nincs már ránc / Jöjjön a Lali Papp tánc!”
Lollipop - tánc
