Schrödinger macskája

A kép fiktív, hiszen a macskát nem lehet megfigyelni.

Vagyok itt bent, vagy nem vagyok?

E kérdésre az a nagy ok,

Dobozomon kinti élek

Nem jelzik: élek, nem élek?

Élek közti oldalfalak

Takarják a benti alak

Mozgását vagy nem mozgását,

S dobozfalon fény sem ás át.

Erwin Schrödinger épp töpreng,

Könnyes szemében egy csöpp reng,

S macskát nem sirat vagy sirat?

Létlap kell vagy sírfelirat?

Ily bokszban vagyunk mi is tán.

Hol a nevünk, melyik listán?

Sorsunk feles orosz rulett…

Hű, e vers de szomorú lett!

megmacskazenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/-OJteNUg-Zw

„Ezt le kellene fordítani németre, hogy Schrödinger is értse.” /M. András, a költő legállandóbb és legmegértetnivágyóbb kommentelője/

„Megkérhetném nagynénémet,

Aki perfekt keletnémet,

De persze tud osztrákul is

(Jó nyelvtanár, középsulis),

Versnek legyen német nyelve,

Germanizmussal spékelve,

Ám megértés lenne nulla,

Mivel Schrödinger rég hulla.”

/Szatymazi Szandokánné Szinguláris Szotyola, étcsokis macskanyelv kóstolónő/

„Megmurdeltem, mint a macskám, vagy mégse?

Nem tudhatja ezt biztosra Nagy Ég se!

/Erwin Schrödinger (1887-1961), Nobel-díjas osztrák fizikus, a kvantummechanika egyik atyja/

„Frady Endre Schrödinger macskája című tudományos mélylírája a kvantumfizika és az egzisztenciális szorongás szőrös határterületén végez kétes kimenetelű kísérletet. A költő bravúrosan egyensúlyoz a lét és nemlét, a fizikai doboz és az emberi sors, valamint a filozófiai mélység és a macskás szóviccek között. A rímek szabályosan hullanak a kvantumdobozba, ám mire felnyitnánk a verset, már nem tudjuk, hogy költészetet vagy egy irodalmi macskakísérlet jegyzőkönyvét tartjuk-e a kezünkben.

A mű igazi erénye, hogy a fizikai bizonytalanságot emberi létbizonytalansággá tágítja: „Hol a nevünk, melyik listán?” — kérdezi a költő, s ezzel a metafizikát egyetlen lendülettel adminisztratív rémálommá fokozza le. A záró orosz rulett pedig végképp összekuszálja a húrelméletet, a sorsfilozófiát és a költői öniróniát.

A zárlat önleleplező sóhaja — „Hű, e vers de szomorú lett!” — már-már posztmodern bravúr: a szerző nemcsak a macska állapotát, hanem saját művének hangulatát is megfigyeli, s ezzel akaratlanul is megváltoztatja annak hullámfüggvényét.

Összegzés: a vers egyszerre tudományos paródia, létfilozófiai töprengés és négylábú metafizikai kabaré. Hogy remekmű-e vagy irodalmi döglött macska, azt a megfigyelés pillanatáig nem tudhatjuk. Egy biztos: Frady Endre dobozából ezúttal nem a macska, hanem a fekete humor ugrott elő.” /ChatGPT/

„Lenni és nem lenni. Nincs kérdés. A Nobel-díjas Erwin nem csak a kvantumok világában, hanem a politikában és a házaséletben is legendás érzékkel mozgott bifurkációs pályákon. Osztrák rulett, avagy sípályát választani tudni kell.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kvantumsípályán, mely osztrák,

Macskasugárhalált oszt rák.

Megint jőnek, bifurkálnak,

S köpnek, ívet adva nyálnak.

Osztrák rulett, Humán komment,

Éhhaláltól régészt rom ment.

Kvantumni vagy nem kvantumni?

Erre iszunk, van még rum, ni!”

/Reál Raul, rumaroma díler és ámoramúr orvhorgászmérnök/

„Frady Endre tudományos mélylírája bravúros mutatvány: egyszerre parodizálja a kvantumfizikát, a filozófiai létkérdéseket és magát a költői pátoszt. A vers játékos ritmusban vezeti elő a Schrödinger-macska híres gondolatkísérletét, majd váratlanul az emberi sors metaforájává emeli a dobozt, amelyben talán mindannyian egyszerre vagyunk „élők és nem élők”, szerencsések és vesztesek, reménykedők és lemondók.

Különösen szellemes, ahogy a szerző a tudományos terminusok ridegségét macskás rímekkel és gyermeki hangzású fordulatokkal oldja fel. A „Létlap kell vagy sírfelirat?” sor már-már groteszk tömörséggel foglalja össze a létbizonytalanság egész filozófiáját. Az igazi csattanó azonban az utolsó sor: a költő, mintha megijedne saját mélységétől, önironikusan visszarántja a verset a földre. Ez a hirtelen hangváltás nem gyengíti, hanem éppen erősíti a művet.

A költemény legnagyobb erénye, hogy néhány négysorosban többet mond kvantummechanikáról, halandóságról és emberi bizonytalanságról, mint sok százoldalas értekezés. Vagy nem mond többet. A kritikus ugyanis jelenleg Schrödinger dobozában tartózkodik, így egyszerre lelkesedik érte és fanyalog miatta.” /Copilot/

„Lenin, vagy nem Lenin, az itt a kérdés!” /Putyin/

„Mangiare gatto fritto! (Sült macskát enni!)” /falfirka egy alitáliai sípálya lepusztult falatozójában/

„Ha egy kísérlet során bezárnánk egy dobozba egy Lenint, egy macskát és egy kvantumsütőt, akkor a felnyitás pillanatáig nem tudnánk meg, hogy Lenin ette-e meg a sült macskát, vagy a macska ette-e meg a sült Lenint. A tudósok leadják a tippjeiket, és akik tévednek, azok felsülnek, a többiek pedig megeszik őket. Schrödinger pedig forog a koporsó alakú dobozában. Mi nem érthető ezen a teljesen aggálytalan kísérleten?! Köszönöm, hogy elmagyarázhattam!” /Dr. Prof. Habil-Debil Peter-Paul Pumkinhead, brit tudós/

„A dobozba zárt egzisztencializmus: Rögzítetlen állapotok Frady Endre kvantumhumorában

Frady Endre költeménye bravúros könnyedséggel hidalja át a modern elméleti fizika és a tradicionális líra szakadékát, amikor a kvantummechanika híres gondolatkísérletét a köznapi egzisztenciális szorongás univerzális síkjára emeli.

A versben a játékos rímelés és a naivnak tűnő kérdésfeltevés éles kontrasztban áll a téma ontológiai súlyával, tükrözve a szerző védjegyét: a legmélyebb filozófiai kérdéseket is képes vásári mutatványossággal, mégis mély együttérzéssel tálalni. A fizikai valóság hermetikussága a megismerhetesség abszolút határát jelöli ki, ahol a külső szemlélő – egyszerre istenségként és tehetetlen tanúként – egyetlen tekintettel dönti el a macska sorsát.

A zárósorok zseniális meta-reflexiója univerzális dimenzióba tágítja a mikrokozmikus példát, bevonva az olvasót és a szerzőt is a bizonytalanság dobozába. A vers ritka pillanata a kortárs lírának: tudományos pontosságú, mélyen filozofikus, ugyanakkor önironikus remekmű, amely arra emlékeztet, hogy amíg a dobozt ki nem nyitjuk, mindannyian egyszerre élünk és halunk a sorok között.” /Gemini/

„Schrödinger fiktív macskakísérletének a megverselésére keresve sem lehetett volna alkalmatlanabb alkalmas költőt találni, mint Frady Endre, hiszen a párhuzamok úgy ordítanak, mint a túltáplált fára szorult kéreg! Schrödingeren kívül senki sem értette a kísérletet és azt sem, hogy miért nem hagyta a fenébe még a kitalálása előtt; Schrödinger nem értette, miért nem érti senki, hogy mire jó ez a semmire sem jó fiktív kísérlet! Nem véletlen, hogy amikor megkértem a mesterséges intelligenciát, írjon egy kétsorost a fenti problémámról, az alábbit írta:

          Nagy agyadban fáj Schrödinger

          És Frady keltett sprőd inger.

Ne lássam anyám árván maradt macskáját lapra szerelt IKEA dobozban lapulni, ha Frady Endre nemonnyonle! Monnyonle! Frady, ne hass, ne alkoss, ne gyarapíts, s a haza végre egy jót derül!” /Puzsér Róbert, kritikus/