szemem száraz könnytől véres,
bőgök, mint egy törött tülök:
Víkend, ha jő, eső mér’ es?!
Napos égbolt mér’ nem kékül,
Természet szép száraz rétet
mér’ nem terít terítékül?!
Tavaszvég tán lépést vétett?
Nem! E gaz ég gonosz EU-s
ármány s Unió bár pikkel
ránk, a Nap majd a’la Deus
ex machina sütik (ik-kel)!
A magyar ég megint szép lesz,
Mail tó fakad jó hírével!
Együtt ordítja a nép: Yes!
S hét ágra sütött fa ével.
„Ez az! Végre valaki ki meri mondani, hogy a rossz idő is az idegenszívű EU Magyarország elleni merénylete! Lépjünk ki Európából és vegyük gazdasági blokád alá! Ne kapjanak egy fia Túró Rudit se! Szárazföldi csapatainkkal szorítsuk be őket az óceánba! Mindent vissza! Trianon monnyonle! Újra 33 tenger mossa a partjainkat! A magyar Nap igenis ik-kel süssönik! Tánc!” /Vérgőzössy Álmos, traktoros és a Szittya Szócső hetilap előfizetője/
„A Deus ex machina cím annyiban igaz, hogy az Úr már-már gépiesen nyúl le és emeli ki Frady Endrét a kaszával-kapával felszerelt olvasótábor egyre szorosabbra fonódó gyűrűjéből. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsem, a hét ágra sütött évelő fa képe az egész XXI. század legrosszabb záró sora lesz, amely a már addig is a sárgaföldi ásóbéka feneke alatt masírozó művet mélyen maga alá rántja és táncol a romokon. A korszerűtlen költő felett régen elszállt már Damoklész vasfoga. És még az a nyavalyás Nap is sütik!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Miért kellene ahhoz isteni beavatkozás, hogy az ember lefejeljen pár felhőt és rávegye a Napot, hogy süssönik?! Ez sima Chuck ex machina!” /Chuck Norris/
„Költő úr! Hát nem tudja, hogy a májusi eső aranyat ér?!” /Borona Béla, földműves/
„Nem mind arany, ami fénylik.” /Flaszter Flórián, urbánus fék és ellensúly/
„Már látom a fényt az alagút végén. Mindjárt beérünk.” /Dr. Pesszim Istók, ortodox közgazdász/
„Kinek korán kell, aranyeret nyer.” /Dr. Sérv Sebő, népies urológus/
„A költő végtelen optimizmusának még a reménytelenül letargikus pesszimizmusa sem képes határt szabni. A határok korszerűtlenek, deresek és az őket visszasíró betyárok is javában őszülnek már. A fensőbb beavatkozásra érkező napsütike és a hét ágra sült fa évelése olyan elementáris lájfjesszelést, azaz életigenlést robbant az arcunkba, melynek hatására hasast ugrunk a katarzistenger habtól csillogó hullámaiba. Fentről ekkor leragyogik a Nap és csuklanak cetek!” /Titanic Auróra, fedélzeti költő és bálnazsírdíler/
