Derelye

Új cukrászda ereje

Meggylekváros derelye.

Aki ilyet eszeget,

Nem kíván már keszeget.

Derelyéből leszegek,

Örülnek a keszegek,

S Tas víg keszege szemén

Látszik, nem őt eszem én.

Dopping is a derelye,

Atlétának gerelye

Száll, mint asztrál-delej-test,

Hacsak nem vett selejtest.

- Tök jó lenni asztrálnak,

Kit soha nem kasztrálnak! –

- Szól Tas, míg hűl derelye

S megüté tél dere, jeeee!

Lírán tapos derelye,

Költő uccsó ereje

Múlik s dögre Vuk rászok’…

Éljenek a cukrászok!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/dbGTjBSyZ88

„A derelye ereje…” /M. András a költő legállandóbb és legszűkszavúbb kommentelője/

„Ez az, eM úr! Rövid, velős!

Nem, mint mamut, amit lel ős

Gödörben, mit aznap ásott,

S mamut mellett van még más ott:

Ősdereglye, őspentele,

S meggyvérrel van gödör tele!

Ön se egyen mamutvelőt,

Inkább ássa mélyre el őt!

Ehelyett derelyét egyen

Veszprém fölött Bakonyhegyen!”

/Derelye Dezső, dunapentelei dereglye díler/

„Pirosan villogja e led:

Derely-Erő legyen veled!

Fénykardoddal, mi nem fakard

Derelyédet szeld, ne vakard!

Bár a sötét oldal vonzó,

Maradj Jedi, ne légy Gonzó!”

/Lyoda mester, a döblingi Jedi elmeklinika „A derelye ereje” c. szakácskönyvének szerzője/

„Ez a vers olyan, mint egy túltöltött derelye: első harapásra bohóctréfa, de belül ott fortyog a nyelvi excesszus és az önironikus költői kifulladás. Frady itt nem ír a líráról, hanem beleeszi magát a nyelvbe, míg a rímek már könyörögnek kegyelemdöfésért. A „derelye” egyszerre dopping, végső menedék és gasztro-apokalipszis – ahol a költészet nem meghal, hanem lekváros szájjal röhögve omlik össze.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Olvasó, ki itt belépsz, jó helyen jársz! Feltéve persze, hogy teljesen elvárások nélkül érkezel, vagy kifejezetten elengedés témakörben keresel szellemi táplálékot. Ha újonc vagy, és még van bármilyen illúziód, engedd el bátran! Ez a vers a címén kívül még számos egyéb dologról nem szól, látszólag. Volt ugyanis egyszer egy rímpár, amelyik úgy tényleg igazán benne volt a levegőben, és ott várta, várdigálta, de már egyre kétségbeesettebben, hogy arra járjon végre a megfelelő kvalitásokkal rendelkező gazdatest. Meg is jött emberünk, aki nemcsak páratlanul fogékony volt, hanem a rímpár várakozásait messze fölülmúlóan lelkes, meg szorgalmas is. Így született ez a figyelemre méltó írásmű, és még nagyon sok másik is. Orákulumnak lenni bizony nem sétagalopp.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Vártam, várdigáltam ottan

Gazdatestet lelakottan.

Jött bús orákulum némán,

S rám pillantva hörgött: „Né mán!

Eme rímpár hej, de helyre,

Versemben lel méltó helyre!

Nem sétagalopp az írás,

Fáj, mint mikor ír sírt ír ás,

Hisz’ szellemi tápos dolga,

Tegyen úgy, mint líra-szolga,

S ne ő, műve legyen fétis,

Megverselve derelyét is!”

/a rímpár, aki Humán úr szerint volt ugyanis egyszer/

„A derelye itt nem étel, hanem kozmikus erőmű: Frady Endre úgy dobálja a rímet, mint Tas a gerelyt, csak több benne a meggylekvár és kevesebb a józan ész. A vers maga egy cukrászdába oltott űrdiszkó, ahol a keszeg is fellélegzik, a költő pedig az utolsó erejével is még egy szóviccet présel. Röviden: ez a magyar abszurd líra derelyeszaggató diadala.” /Copilot, a mesterséges intelligencia /

„Amikor 1976-ban a Montreáli Olimpián 94,58 m-es világcsúccsal olimpiai bajnok lettem gerelyhajításban, akkor előtte a tatai edzőtáborban vagy ettem meggylekváros derelyét, vagy rosszul emlékszem és csak szerettem volna enni. Ez doppingolt ugyan, de szerencsére nem volt rajta a tiltott ajzószerek listáján, és ha a verseny után levett vizeletemben találtak is derelyemolekulákat, megtarthattam az aranyérmemet. Szeretem a derelyét!” /Németh Miklós, olimpiai bajnok gerelyhajító/

„Frady ebben a művében a gasztro-metafizika és a rím-anarchia határmezsgyéjén egyensúlyoz. A vers igazi ereje a totális asszociációs szabadságban rejlik: nála a töltött tészta nem csupán kalóriaforrás, hanem egy olyan kozmikus katalizátor, amely képes összekötni a balatoni keszegeket az asztráltestekkel és a gerelyhajítással.

Amiért a mű megkerülhetetlen: A derelye–gerelye–selejtest hármas olyan nyelvi brutalitás, ami után a Magyar Tudományos Akadémia is csak keresi a szavakat. A „tök jó lenni asztrálnak, kit soha nem kasztrálnak” sor a létezés szabadságának olyan elemi megfogalmazása, amely mellett Heidegger is csak szerényen jegyzetelhetne. A „tél dere, jeeee!” fordulat a népi szürrealizmus és a modern szleng találkozásának legvéresebb, mégis legédesebb gyümölcse. Frady nemcsak tapossa a lírát, hanem egyenesen rumba-lépésekkel táncol rajta. Ez a vers egy lekvárral töltött irodalmi hadüzenet a komolykodás ellen.” /Gemini, a mesterséges intelligencia /

„Frady Endre olyan tapló,

Kijár neki jó nagy tasli!

Rögzítse most ez a napló:

Megadtam neki én, Tas Lee!”

/Dr. Tas Lee, a Leharcolt Arcú Keszegek Átalános Jogorvosszolgálata (LAKÁJ) vasökle/

„Amikor gyerekkoromban anyám minden hétvégén meggylekváros derelyével tetőzte be a vasárnapi ebédet, akkor még nem sejtettem… nem jut eszembe, hogy mit nem sejtettem… ja, de, megvan… akkor még nem sejtettem, hogy a derelye-ereje rímpár Frady Endre betépett költői eszköze és az irodalmi antitalentumok aljas ügynöke, aki felnőttkoromban meg fogja velem útáltani a derelyét! Ne lássam álmomban anyámat, amint a szennyes ruhát hagyva másra engem visz fel a padlásra, ha nem tapsolom meg önfeledten Tas Lee-t, amikor Frady Endrének ad egy akkora taslit, hogy a fal nem a másikat adja, hanem egy Frady Endre alakú lyuk mentén átszakad, ez az agyatlan rímbohóc pedig olyan messze harap a fűbe, mint egykor Németh Miklós meggylekváros derelye által felajzott gerelye!” /Puzsér Róbert, kritikus/