Cső, mely hosszú, mint a lián,
Alagútba halad bele,
Mely az ember vastagbele.
Csúszva halad csőkamera
Jól kivilágítva, mer’ a
Doktor szeme, ami duál
Kizárólag így vizuál.
Csővégen fúvódik be lég,
S ha a páciens már elég
Túlfújt, orvosi hang magáz:
„Kész, ereszthet!” s föltör a gáz…
„Látjátuk beleim szümtükkel, dokturuk?!” /Homuvogymuk Isa, páciens/
„Köszönjük költő úr, hogy a jó szándékkal írt álszakszerűen dilettáns versével széles néptömegek előtt népszerűsíti az önfeledt vastagbéltükrözést! A népegészség érdekében arccal a belünk felé!” /Dr. Vastagh Béla, a Bél Flóra Klinika vezető gasztroenterológusa/
„Na, mi van kutyaütő költő úr! Csak nem belestek a beleibe? Muszáj volt megírnia?! Förtelem! NEM ENG.!!!” /Dögkeselly Taploncz, főcenzor és sintér/
„Légfúvok, világítok és kandikamerázok egyszerre! Kivetítem, hogy mi van belül! Van nálam királyabb médiaceleb?! Ugye nincs?! Na, cső!” /a cső/
„Frady Endre művészete a bensőjéből fakad. Leás a valóság legmélyebb bugyraiba és önmagából kiizzadott igazgyöngyöt hoz a felszínre. Tükröt tart a mélység sötét kürtőjének! E műve is egy kénes ízlésű gejzírként előtörő rusztikus létlíra! Ma megint többek lettünk általa!” /Tufay Etna, médiavulkán és kürtöskalács készítő/
„Habkönnyű bélfelfújt a gasztronómia témájában! Bestseller szagot érzek!” /The New York Times/
„Minden, amit tudni akarsz a vastagbéltükrözésről, de nem merted megkérdezni!” /Woody Allen/
„Mindennek van határa! Frady Endrének viszont nincs! Ezek szerint Frady Endre egy nagy semmi! Egy nagy büdös semmi! Ultragáz! Anyám szerint az ultra egy fehér por, de ő még sosem járt focimeccsen. Egy igazi ultra sárba taposná Frady Endrét, bélsárba! Fúj-fúj Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Dömdödöm!” /Dömdödöm/
„Semmiféle gáz nem tör föl, továriscsi, mert tökéletesen urai vagyunk a helyzetnek! Senki se keltsen pánikot, mert könnyen bekövezhet egy igyí szudás málenkíj robot! Lenin él, Lenin élt, Lenin élni fog!” / Leonyid Iljics Putyinov, gázgyári főelvtárs/
„Hala Madrid!” /Gareth Bale (ejtsd: Geret Bél)/
„E verset látva szívesen megrúgom a költőt úgy, hogy a vastagbele a fejére tekeredve távozik a világűr irányába.” /Chuck Norris/
