Péklét

Hogyha pék lenne a szakmám,

Magam korán ágyba raknám,

Hogy hajnalban erőm legyen

Izmozni a tésztahegyen.

Nyögve gyúrnám én a tésztát,

Lopva tolva felerészt át

Asztalára kollégának,

S tagadnék, ha elkapnának.

Könnyek között sütnék zsemlét,

Mert a péklét szinte nemlét;

Semmi nyugi, ritka pihi,

Sok brühühü, kevés hihi!

Utálnám a kenyeret én,

Nem maradnék lisztes kretén!

Szöknék, várna lyukas csónak,

S feloldódnék vízben sónak…

Ámde mindez hiú álom,

Bilibe lóg alvós nyálom,

S habár vonz a Pěkný* medre,

Itt csücsülök pékné módra.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/UvJwcjabDUM

*Pěkný [ejtsd: pekní] potok (Szép-patak): Csehországban, a Šumava (Cseh-erdő) hegységben található patak, amely az Otava folyó bal oldali mellékfolyója. A patak arról ismert, hogy egy vadregényes, sziklás völgyben folyik, és egy kisebb, 2,5 méter magas vízesés is található rajta. Német neve Wunderbach (Csodapatak) – https://www.vodopady.info/cz/sumava/Sumava.php?page=pekny

„Na, már csak az kéne, hogy itt nálunk fulladjon a mi patakunkba ez a költögető lükepék! Inkább valahol máshol egy kanál vízbe, ha lehet!” /A Cseh-erdő manói/

„Ha bárki bal lábbal kel fel, egyértelműen ajánlanám a Péklét című vers olvasását. A vers könnyed- humoros stílusa miatt már az első versszak után meghahotáztatja az olvasót. Frady Endre a rímeket a humora eszközévé formálja, fokozva műve hatását.” /Olívia Piccolo, a költő BIM-végzettségű építészmérnök kolléganője/

„Olívia kolléganő

Ízlése nagy iramba’ nő,

S hozzászólni sokan kérték,

Mert tudja, hogy mi az érték.

Mint száz hajót, ha ráz száz tat,

Őt e vers úgy hahotáztat.”

/Random Rezső, rokkantnyugdíjas rege-regölő rock’n’roll ritmusgitár raktáros/

„Ez a vers úgy dagasztja a péklét nyomorúságát, mint pék a tésztát: izomból, verejtékből és némi kollégának áttolt munkaerőből. A „sok brühühü, kevés hihi” már önmagában pékipari könnyfakasztó, a végső Pěkný-pataki menekülési kísérlet pedig olyan csavar, hogy még a kifli is kiegyenesedik tőle. A „pékné módra” zárás viszont végleg megkoronázza a lisztes lét abszurditását. Irodalmi kovász: túlkelhetetlenül vicces.” /ChatGPT/

„Szép hivatás a pék, de behálóz, mint egy pók...” /M. András, a költő legállandóbb és legpékbarátibb kommentelője/

„Hogyha meglátja a pék,

Hogy tésztáján hálóz pók,

Rá félliter nyálat pök

Hej, gyönyörű eme kép,

Henger röptű nyálas kúp,

Amit a pék pókra köp.”

/Gregori Pék, Skála Kóp reklámarc/

„Amióta szép pék vagyok,

Pókok folyton behálóznak,

S rabként búra van egy nagy ok,

Nem állhatok be kalóznak!”

/Szárazföldi Szandokán, szomorúszemű szingaléz sztárpék/

„Nem látszik pék telefonja,

Ha dagadt pók tele fonja!”

/Mobil Dick, a hordozható bálna/

„Ez a vers játékos öniróniával fordítja ki a „friss kenyérillatú” pékromantikát. Frady Endre remekül lavírozik a gyermeki rigmus és a felnőttes munkaundor között: a lírai én már a tésztagyúrásnál csalna, a zsemlét könnyek között sütné, végül pedig a péklétből egy cseh patak partjára menekülne. A humor mögött ott lapul az örök emberi vágy is: bármi legyek, csak ne az, ami éppen vagyok. Könnyed, szellemes, és a „sok brühühü, kevés hihi” sor különösen emlékezetes.” /Copilot/

„Köszönjük Endre bá! Hiánypótló, mint mindig! Lelki füleimmel már hallom is, ahogy Koncz Zsuzsa a pékek világnapja alkalmából hajnali háromkor a slágerrádión elénekli ennek a megzenésített változatát: Péklény leszek, kiflit eszek, kelt tésztával én is kelek, naná nánáná ná náná ná nánáááááá...” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Konczot dobna a pékek elé, Humán úr?! Felkonczolná ezzel a nempékek alvóidejének csendjét, Péterke kolléga?! A cudar mindenit! Harapja meg a póklány, ha maga ilyen péklény!” /Helytelen Törhenyő, hajtalan tarhonya/

„Javaslom bevezetni a pályaalkalmassági vizsgát a pék szakmára is, még mielőtt Költő Gigász erre adná a fejét! Verseivel még csak lassan csepegteti belénk a mérget, de nézzük meg, hogyan lehet sunyiban, minél több embert jobb létre szenderíteni: ételmérgezéssel. Ehhez képest a WTC tornyok lerombolása smafu! Egyre inkább aggódom a reggeli zsemlém miatt! Gondoljuk ezt át, Kollégák, majd dalban mondjuk el!” /

Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pék- és áruszerető/

„Daloljon az összes Kollég,

Zenével teljen meg jól lég,

Záródjon örökre szemle,

Ha Hát úrnak rossz a zsemle!”

/Cukorborsó Cecília, C-vitaminos cigaretta ciánozónő/

„Frady Endre Péklét című verse a tőle megszokott, utánozhatatlan abszurd humorral és könnyed rímjátékkal nyúl a pékmesterség viszontagságaihoz.

A vers igazi ereje abban rejlik, hogy a korai kelés és a fizikai munka miatti kesergést játékos formába önti – a „sok brühühü, kevés hihi” párhuzam vagy a lopva átpakolt tészta képe azonnal mosolyt csal az olvasó arcára. A groteszk, szinte drámai szökési terv („feloldódnék vízben sónak…”) pedig tökéletes ellenpontot képez a záró strófa csattanójával, ahol a csavaros nyelvi poénok (Pěkný vs. pékné) kíséretében kiderül: az egész nyomorúságos pékálom csupán az alvó ember bilibe lógó nyála felett megszületett illúzió.

Rövid, dallamos, frappáns költemény, amely a hétköznapi nyűgökből csinál felhőtlen élvezetet nyújtó stílusgyakorlatot.” /Gemini/

„Kevesen vagyunk, akik észrevesszük, hogy az utolsó sort kezdő ’Itt csü’ elhagyásával kedvenc ételünk, a csülök pékné módra ragyog fel alagútvégi fényként! A kortárs irodalom búvalbélelt éjsötétjét így világítja be Frady Endre önfeledt gasztronómiai elmeháborgása és debil derűje! A Pěkný medre és a pékné módra pedig úgy vált négyszótagos félrecsengésű kamcsalrímmé, hogy erre még a nagy Csobánkay Lepnyő is megfordulna a sírjában és megnyalná mind a tíz csontvázujját! 

„Nem forgok a sírban bent én,

Se duhajul, se szőrmentén!

Rímkényszeres nagyokosok,

Csontvázujjat se nyaldosok!

Frady Endre debil kretén,

Fulladjon meg jövő hetén!

Tonhalnőt, ha tonhalkan csal,

Oly rút, mint a rím, ha kancsal!”

/néhai Csobánkay Lepnyő, a nagy/

„Kedves Költő úr! Szívesen kommentelnék, de sajnos mostanában egyáltalán nem érek rá, mert elkezdtem forgatni az életem első filmsorozatának, a Csillagok Borújának első évadját, mely első 6 epizódjának a címei: Ez újra kemény; A Birodalom visszavár; A Jedi tiszta vér; Bájos árnyak; A szónok támadása és A szitok hosszú ujja! És mivel rokkantnyugdíjból nagyon alacsony költségvetésű a büdzsé, én vagyok egyben mind a férfi, mind a női főszereplő, az összes mellékszereplő, az összes szeplő, a forgatókönyvíró, a rendező, a rendezőasszisztens, a rendező absztinens, a producer, az operatőr, a látványtervező, a díszlet, a jelmez, a ködgép, a fővilágosító, a zeneszerző, a WC-papír beszerző, a hangmérnök, a sminkes, a stylist, a főkellékes, a főmellékes, a Vágó, az István, a Pista, a sipista, a Magyar Posta, a főispán, az alispán, a Sztán és Pán és a Magyar Nemzeti Bank. Bár nagyon szeretném méltatni örökérvényű műveit, bokros teendőim mellett idő híján most kénytelen leszek méltatlanul hagyni őket.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Tengermélyentisztelt Stefi bácsi úr! Kommentszerződésünk értelmében ön ugróköteles kommentelni, azaz ugrik, amikor kötéltáncba hívják, ellenkező esetben, azaz amennyiben ön ellenkezne, akkor a Filmsorozatokat Engedélyezni Jogosult Hatóság Úriemberszabású Stábja (FEJHÚS) egy emberként ellátogat önhöz, de nem hozza el, hanem helyben hagyja. Egy fogkör közepén fekve. Ekkor elénekelheti fogatlanul, hogy

          Kör közepén hálok,

          Körbe vesznek fogkarátok,

          Körbevesznek fogkarátok és rosszak.

          Fogsor nyög, most körben állok,

          Stefi szájból úgy hiányzok,

          Pótolnak fogorvosok, rosszak!

Ha ön szerződést szeg, akkor szeget szegért alapon két szegedi piréz migráncs útlevelű vendégmunkásunk – Igor és Szergej – akik szegről végről rokonok, le kell, hogy szegezzék az álláspontunkat, és önt is egy üléspontra, hogy ne pattogjon, mint nikkelbolha a savasesőn, hanem türelmesen meghallgassa őket, majd szépen megírja a kért kommentet. Tollra magyar, hí a határidő! MOST!!!” /Csávás Kálmán szőrnagy, a Szürke Teveszőr Kabátban Nyáladzó Óriási Córeszű Kommentelőket Eligazító Rendészet (SZTK NYÓCKER) helybenhagyási főigazgatója és vasökle/

„Ááááááá… képtelen vagyok kritikát írni, mert a vers olvastán jelenleg üvöltve harapdálom a köldökömet és sarokkal rugdosom a lapockámat, mint amikor a Chemotox-szal lefújt lódarázs a kínlódó agóniájában zsugorgörcsben összegörnyedve saját fullánkjával döfködi önmagát! ne lássam anyámat a Mennyben Szent Péterrel kaputelefonozni, ha… áááááááááááááááááá… Pěkný patakon akarok evezni sütőteknőben péklapáttal… ááááááá…” /Puzsér Róbert, egy meg nem nevezett Cseh-erdő melletti kórház a város szélén bentlakásos gyógykezelt kritikusa/