Kan csukának húz be a ponty
S rögvest állatállat talál;
Csukafejen bomlik a konty
S megreccsen a hal áll. Halál?
Kan csuka üt kancsukával,
Él ő s pontyot csukafejel;
Sunyi mozdulata rávall,
Anti fair play-t mutat e jel.
„Haha, halvérű a tokád!”
Félholt pontynak nem jó móka,
Csuka uszonyára okád,
S így lőn csuka fogta róka…
Gyerekek, a folyók, tavak
Rútak, mint egy harci plakát,
Mit, mert nem lát, boldog a vak.
Szép álmokat, jó éjszakát!
„EZAZ!! Nem szabad elfojtani! Mondd csak meg, Endre bá'! Nem baj, hogy nem értjük, érezni érezzük, hogy baj van. Kell ennél több? Kinek kell?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Na, tessék! Ahelyett, hogy örülnél, hogy a gyerekeid kapnak egy bűbájos esti mesét, jössz ezzel a kispolgári fanyalgással! Merj életszagú lenni!” /Frady Endre, költőgigász és F. Péter mérnökkollégája/
„Szóviccek, szójátékok eme tobzódása már-már gigászi méreteket ölt a műben. Irodalom órán egy másfélórás ’röpdolgozat’ kitelne belőle: A gyilkos tanár most minden sérelmet megbosszulandó kiadja a feladatot (szája szélén meghúzódó kaján mosolyból látszik, itt most esély sincs a kettesre): találd meg, sorold fel és magyarázd is meg a vers összes szófordulatát, szóviccét stb. Ebbe még maga Chuck Norris is beleizzadna, talán ha egyszer meg tudná csinálni...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Te P. Gergő, a P. az pacalagyú pótegér, vagy péppé passzírozott pitezselé?! Én még abba sem izzadnék bele, ha rétestésztává úthengerelnélek a szemgolyómmal, reálka!” /Chuck Norris/
„Mi ez a szellemi szintjében a lavór és a lepke között elhelyezkedő rímzagy?! Mi ez az akváriumbontásból visszamaradt halhulla halom?! Anyám a címet látva gyerekversként kezdte olvasni, de már az állatállnál félrenyelte a karácsonyi ajándék Erzsébet utalványból vett tartós tej készlet utolsó fél literét és ráköhögte a monitorra! A képernyőre száradt anyatej szerencsére teljesen eltakar mindent, amit Frady Endre ma közölni akart az emberiséggel! Ha minden ember egy fél liter tejet köpne minden egyes Frady versre, akkor az ugrásszerűen megnövekedett szükséglet fellendítené a tehénipart, ami felpörgetné az egész gazdaságot! Lehet, hogy az első számú antitalentum elleni küzdelem fogja egyesíteni a nemzetet és tesz bennünket gazdasági nagyhatalommá? Anyám hirtelen jobban lett!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Amennyiben költészeten az öncélú szóviccek és a tartalmatlan semmitmondás bármilyen arányú elegyét értjük, akkor Frady Endre minden kétséget kizáróan egy világítótoronyba oltott iránytű az irodalom egén, ha ellenben a poézistől mélységet, mondanivalót, maradandóságot, mindenbírhatást és katarzist is várunk, akkor egyértelműen NEM ENG.!” /Piti Áner, az Unszimpatikus Költemények Állami Zúzdája (UKÁZ) betanított főcenzora/
„Költő úr, én az illusztrációhoz szeretnék hozzászólni. Az lejött, hogy a ·y a ponty, a bakancs a csuka, a firefox pedig a rosszulléti róka akar lenni, de az nem világos, hogy a tűzróka faroktüze hogyhogy nem alszik ki a víz alatt, mitől nem ázik szét a vizes vébé óriásplakátja és a csukának miért az orra van bebugyolálva, ha az álla törött el?! A kancsuka élethűsége meglepően jó teljesítmény attól az ötéves gyerektől, akivel rajzoltat! Gratulálok!” /Pikasszó Béla, általános iskolai rajztanár és maszek szobafestő/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csuka fogta róka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csuka fogta róka. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. február 10., péntek
Hali galiba
Címkék:
állatáll,
csuka,
csuka fogta róka,
galiba,
halál,
haligali,
kancsuka,
óriásplakát,
ponty
2013. július 4., csütörtök
Eszem-iszom
Kvászomat, míg iszom,
Elkezd elmúlni szom-
-jam is, meg az éhem,
Mert bekaplak, á, hamm!
Megeszlek, jó grillem,
Kézzel-lábbal illem-
-tankönyv szerű made in
Hungarian módon.
Hőbörög a hasam,
Bugyborog, mint ha sam-
-pon csobogna belül.
Ki ne üssél balul!
„Ne lökdössön már félre, költő úr, én értem ide előbb a WC-hez! Rosszul van? Hé, mit csinál?! Bele ne hányjon a cipőmbe! Na, tessék! Csuka fogta róka…” /Pozdorja Pál, maszek cipőfelsőrész készítő/
„A páros rímek szótörésekké, majd kancsalrímekké fajulása párhuzamban áll a kezdetben idilli étkezést, a már-már személyes jó barátnak tekintett samponos grillcsirke elfogyasztását követő has tájéki bebandzsítás kitörő kataklizmájával. A balul kiütés a baloldalon verő szív meghasadásának kvintesszenciája és dekadens csimborasszója is egyben. A költő egy szájtátás alatt megteremti azt a légkört, amelyben a lég mintha körözne az olvasó körül, majd forgószélként felkapná, és úgy megbúgócsigázná, mint szélkerék a süket seregélyt. Hja, nem pörög a paraszt, ha nem fújja a forgószél!” /Lilaködössy Katartika, kortárs költőnő és biztosítási ügynök/
„Made in Hungarian?!?!?! It is South-Buda English, isn’t it? Ki lenni tiéd angoltanár, te visszamaradék?! Te most százszor leírni, hogy Made in Hungary, de nem lenni Ctrl+C Ctrl+V! Just do it! Now!” /Miss Take, angol angoltanár/
„Sok étteremben a csirkehúsból készült ételek ki vannak csontolva s így kényelmesen fogyaszthatók késsel és villával. Ez s fogyasztási mód elképzelhető a csirkemell vagy a csirkecomb esetében, de az igazi élvezetet mégis a csirkecomb vagy csirkeszárny kézzel való elfogyasztása jelenti. Lehet ugyan kést és villát is használni egy csirkecomb vagy csirkeszárny lehúsolásához, de így egészen más íze van az ételnek. Mindenki tudja, hogy mennyire jó dolog egy ropogósra sütött csirkeszárny ízletes apró csontocskáival bíbelődni, leszopogatni azokat vagyis kézből enni a csirkeszárnyat.
A nagykönyv ugyan azt írja, hogy a csirkét illik, sőt, nyugodtan lehet kézzel enni, ha azt nem valamilyen szószban tálalták. Valóban így van, hiszen egy szósszal leöntött húsdarab elfogyasztása eléggé körülményes lenne, de a panírozott vagy egy grillcsirke esetében bátran használhatjuk a kezünket.
Bizonyos csirkeételeknél az éttermekben eleve úgy tálalják fel az ételt, hogy a csontok vége alufóliába vagy papírhüvelybe van csomagolva. Így a vendég nyugodtan megfoghatja és a szájához emelheti, anélkül, hogy összemaszatolná az ujjait, az abroszt vagy a ruháját. Jobb helyeken még kis gőzölt kendőket is adnak vagy az étellel citromos vizet szolgálnak fel egy edényben, hogy az étkezés befejeztével a vendég megtörölhesse illetve megmoshassa az ujjait.
Ha a csirkét kézzel esszük, lehetőleg használjuk a jobb kezünk három ujját. Étkezés közben nem illik ropogtatni a csontokat és a porcokat vagy leszopogatni az ujjakat. A citromos víz meg, bármennyire is hasonlítson a limonádéra, kizárólag kézmosásra való.”
/Illemtankönyv részlet - http://www.gastronomy3.sokoldal.hu/etelekrol4/
„Milyen illemtankönyv?! A csirkét egyszerűen berúgom a számba és röptében a súrlódástól megsül.” /Chuck Norris/
„Juszt se szólok hozzá! Elegem van Frady Endréből! Anyámnak is megtiltottam, hogy ne legyen elege belőle, úgyhogy most már nem csak melege van, és ő se szól hozzá. Csak danolászik. Mama, ez rettenetes! Négy pont!” /Puzsér Róbert, tikkadt kritikus/
Elkezd elmúlni szom-
-jam is, meg az éhem,
Mert bekaplak, á, hamm!
Megeszlek, jó grillem,
Kézzel-lábbal illem-
-tankönyv szerű made in
Hungarian módon.
Hőbörög a hasam,
Bugyborog, mint ha sam-
-pon csobogna belül.
Ki ne üssél balul!
„Ne lökdössön már félre, költő úr, én értem ide előbb a WC-hez! Rosszul van? Hé, mit csinál?! Bele ne hányjon a cipőmbe! Na, tessék! Csuka fogta róka…” /Pozdorja Pál, maszek cipőfelsőrész készítő/
„A páros rímek szótörésekké, majd kancsalrímekké fajulása párhuzamban áll a kezdetben idilli étkezést, a már-már személyes jó barátnak tekintett samponos grillcsirke elfogyasztását követő has tájéki bebandzsítás kitörő kataklizmájával. A balul kiütés a baloldalon verő szív meghasadásának kvintesszenciája és dekadens csimborasszója is egyben. A költő egy szájtátás alatt megteremti azt a légkört, amelyben a lég mintha körözne az olvasó körül, majd forgószélként felkapná, és úgy megbúgócsigázná, mint szélkerék a süket seregélyt. Hja, nem pörög a paraszt, ha nem fújja a forgószél!” /Lilaködössy Katartika, kortárs költőnő és biztosítási ügynök/
„Made in Hungarian?!?!?! It is South-Buda English, isn’t it? Ki lenni tiéd angoltanár, te visszamaradék?! Te most százszor leírni, hogy Made in Hungary, de nem lenni Ctrl+C Ctrl+V! Just do it! Now!” /Miss Take, angol angoltanár/
„Sok étteremben a csirkehúsból készült ételek ki vannak csontolva s így kényelmesen fogyaszthatók késsel és villával. Ez s fogyasztási mód elképzelhető a csirkemell vagy a csirkecomb esetében, de az igazi élvezetet mégis a csirkecomb vagy csirkeszárny kézzel való elfogyasztása jelenti. Lehet ugyan kést és villát is használni egy csirkecomb vagy csirkeszárny lehúsolásához, de így egészen más íze van az ételnek. Mindenki tudja, hogy mennyire jó dolog egy ropogósra sütött csirkeszárny ízletes apró csontocskáival bíbelődni, leszopogatni azokat vagyis kézből enni a csirkeszárnyat.
A nagykönyv ugyan azt írja, hogy a csirkét illik, sőt, nyugodtan lehet kézzel enni, ha azt nem valamilyen szószban tálalták. Valóban így van, hiszen egy szósszal leöntött húsdarab elfogyasztása eléggé körülményes lenne, de a panírozott vagy egy grillcsirke esetében bátran használhatjuk a kezünket.
Bizonyos csirkeételeknél az éttermekben eleve úgy tálalják fel az ételt, hogy a csontok vége alufóliába vagy papírhüvelybe van csomagolva. Így a vendég nyugodtan megfoghatja és a szájához emelheti, anélkül, hogy összemaszatolná az ujjait, az abroszt vagy a ruháját. Jobb helyeken még kis gőzölt kendőket is adnak vagy az étellel citromos vizet szolgálnak fel egy edényben, hogy az étkezés befejeztével a vendég megtörölhesse illetve megmoshassa az ujjait.
Ha a csirkét kézzel esszük, lehetőleg használjuk a jobb kezünk három ujját. Étkezés közben nem illik ropogtatni a csontokat és a porcokat vagy leszopogatni az ujjakat. A citromos víz meg, bármennyire is hasonlítson a limonádéra, kizárólag kézmosásra való.”
/Illemtankönyv részlet - http://www.gastronomy3.sokoldal.hu/etelekrol4/
„Milyen illemtankönyv?! A csirkét egyszerűen berúgom a számba és röptében a súrlódástól megsül.” /Chuck Norris/
„Juszt se szólok hozzá! Elegem van Frady Endréből! Anyámnak is megtiltottam, hogy ne legyen elege belőle, úgyhogy most már nem csak melege van, és ő se szól hozzá. Csak danolászik. Mama, ez rettenetes! Négy pont!” /Puzsér Róbert, tikkadt kritikus/
Címkék:
csuka fogta róka,
grillcsirke,
gyomortöffenés,
hamm,
hasmars,
illemtankönyv,
kancsalrím,
kvász,
made in Hungary,
sampon
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)