A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hasmars. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hasmars. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. május 24., szerda

Hasmars

mottó: 我寧願去也不要我的肚子!(Inkább én menjek, mint a hasam!) /kínai mondás/

Jaj, a hasam folyton megyik,
Sietősen hajtva egyik
Helyiségből másik iránt,
Ami mellék- s bajból kiránt!

Görnyedek, mint törött léc, én
Töprengek az angolvécén:
Mi kaparhat belem falán?
Romlott macskát ettem talán?!

Agg Mars csokim csinált szelet,
Vagy vírusos bécsi szelet?
Nem kéne, hogy emígy hass, Mars,
Ne húzzon tust fúvós hasmars!

Élek! Kínból kimentett a
Cralex aktív széntabletta,
S mégsem kell az uccsó kenet!
Aki magyar, egyen szenet!

(hastánc!)

„Dr. Szemmelweis Béla szerint a vastagbél-ozmózis első, második és hatodik oka, hogy aztat mintegy 76,33% -ban macskák okozzák. Macskát enni nagy rizikó. Mert bizony, bizony mondom néked, hogy a Macskabarát Egyesület szerint a macskát alaposan le kell darálni, vagy pediglen puhára kell főzni. A nyársra húzott macskának, sütés után fájdalomcsillapító gyógyszert kell a szájába belelőni. A spékelt macska elkészítése gyerekjáték, de fontos, hogy miután megnyúzzuk a macskát, klopfolóval fejbe kólincsuk, hogy hiába ne szenvedjen. Ha ezekből az ajánlásokból csak egyet is nem tarc be, létre jön az, ami tégedet ledöntött a lábadról. Egyébként a vírusnak az egészhez semmi köze sincs. Ez vezeklés, amit a rád mért csapás mián el kell tűrnöd. Mert tuti, hogy vétkeztél, ne is tagadd! Kívánom, hogy gyógyujj meg még jobban.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legmacskareceptismerőbb kommentelője/

„Apó, aki macskabarát,
Nem eszi a macska farát,
Se a fülét, se a hátát,
Kizárt, hogy macskára szát tát!”
/Dr. Kitket Kitty, a Vírusmentes Állami Rendeltetésű Macskabarát Egyesület Gyógyászati Egértenyészete (VÁRMEGYE) dorombolási főelőadója/

„Mámeg' mi folyik itt?! Szenvedéstörténetbe ágyazott farmakológiai promóció paródia?! Ne menjünk sehová?! Vagy épp hogy menjünk, de gyorsan? Aki szenet vet, gyémánt arat! (dél-afrikai grafiti)” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A gyémánt ugyanolyan, mint a hasmánt, csak nagyobbat koppan a porcelánon? Amúgy nem tudta, hogy Dél-Afrikában nem őshonos állat a grafiti?! Egyen szenet! Ja és Humán úr, hogyhogy a Gugli úrtól kell megtudnom, hogy a farmakológiának semmi köze se a farhoz, se a farmerhez?! He?!” /Butatest Benő, székeltfővárosi menőmanó/

„Sőt, még a farbához se, úgyhogy viszontválaszában Csávás Kálmán a Nemzeti Otthonmaradási Hivatal agyabugyunktusa azzal se jöjjön elő!” /F. Péter, k.m.f./

„Előre megugatja a viszontválaszcsapásomat, kóbor gyógyhumán görcskorcs?! Szétkapom, mint tojásgránát a tyúkólat! Akkorát fog detonálni, mint egy sereghajtóval feldúsított utászalakulat a latrinán! A rendfokozatomat meg tanulja meg rendesen, mert rendet vágok magán! Jelmondatom: Csend, rend, fegyelem! Aki pofáz, lenyelem!” /Csávás Kálmán százezredes, a Rakoncátlan Okostojásokat Cipóra Kupáló Elrettenthetetlen Rendészet (ROCKER) Irgumburger King díjas vérrögvalóságshowman-e/

„- Kisfiam, mi volt ma az iskolában?
- Frady Endre egyik versét elemeztük.
- És milyen volt?
- Sz...!”
/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Szép? Szinguláris? Szekuláris? Szakrális? Szenzációs? Széntablettás?” /tippelő világegyetemista hasmarslakó idegenek/

„Aki megeszi a szenet, az bányássza ki az újabb adagot!” /M. András, a költő legállandóbb és legpragmatikusabb kommentelője/

„Mélybányásznak gyógyszergyárak,
Mégis magasak az árak,
Ámde a has nehéz menet,
Úgyhogy eM úr, faljon szenet!”
/Rezső von Richter, skálakópé és piruladíler/

„Korunk nehezen visszatartható problémája, a költészet nagydologiasodása fortyogó lávaként tör föl a költő mélységének bugyraiból, s ont monoton bút konokon és fájón, mit felkavart a rossz szél! Ahogy Tóth Árpád (f)ordítaná magából kikelve:
          Őszi szélgörcs, ó, Paul Verlaine
          Permetével popón ver lenn!
Frady Endre szőrén üli meg a szőrén megülhetetlen, jelesül a latrinát, és saját világfájdalmát az egész világ fájdalmává teszi, miközben tort ül a córesz:
          Bús poéta, ajve, székel,
          Míg a tömeg jajveszékel!
Az emberiség nyolc napon belüli gyógyulása érdekében foganatosítandó szcenárió a szakmányban szedendő szellemi széntabletta, hogy a has ne alkosson, ne gyarapítson! Kólázz, ne kólikázz!” /Csobogó Csubakka, influenzás kócsagokat coach-oló influenszer és irgalmatlan irodalmár/

„Költőbe, ki bántott beles,
Olvasótábor most beles,
S mit lát, attól fordul gyomra
Sugárban a kerti gyomra.
Táj így veszti kecsét, becsét,
Joggal csap le NEM ENG!-pecsét!”
/Szigor Igor, a Bukolikus Irodalmi Véglények Alkotta Lyukakat Zsűriző Íróolvasó Rendészet (BIVALYZSÍR) elrettenthetetlen elementaristája/

„Mi ez a virálisan vulkanikus véglénykedés, ez a szarkasztikusan szemenszedettvedett szégyentelenkedés?! Ki ez az árnyékszéken ármánykodó ártány?! Szegény anyám anno kínosan ügyelt arra, hogy a babakori kólikám a pelenkámban materializálódjon, ne pedig folyton folyvást a csapból is folyva közszájon forogjon! Tragikus, hogy manapság egy Top One irodalmi kritikusnak csőgörényként alászállva kell küzdenie a csóró csatornapatkányok okozta dugulások ellen! Nem akarom visszasírni a régi korokat, de azért Szabolcska Mihályhoz még nem kellett szagelszívó és gázálarc! Pusztuljanak a penetráns poéták!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor 79-ben (nem ezerkilencszáz-, hanem Krisztus szerint) Itáliában egy Vezúv nevű hegy alatt barlangászkodtam, volt egy intenzív hasmenésem. Na, abban pusztult el Pompeii.” /Chuck Norris/

2013. július 4., csütörtök

Eszem-iszom

Kvászomat, míg iszom,
Elkezd elmúlni szom-
-jam is, meg az éhem,
Mert bekaplak, á, hamm!

Megeszlek, jó grillem,
Kézzel-lábbal illem-
-tankönyv szerű made in
Hungarian módon.

Hőbörög a hasam,
Bugyborog, mint ha sam-
-pon csobogna belül.
Ki ne üssél balul!

„Ne lökdössön már félre, költő úr, én értem ide előbb a WC-hez! Rosszul van? Hé, mit csinál?! Bele ne hányjon a cipőmbe! Na, tessék! Csuka fogta róka…” /Pozdorja Pál, maszek cipőfelsőrész készítő/

„A páros rímek szótörésekké, majd kancsalrímekké fajulása párhuzamban áll a kezdetben idilli étkezést, a már-már személyes jó barátnak tekintett samponos grillcsirke elfogyasztását követő has tájéki bebandzsítás kitörő kataklizmájával. A balul kiütés a baloldalon verő szív meghasadásának kvintesszenciája és dekadens csimborasszója is egyben. A költő egy szájtátás alatt megteremti azt a légkört, amelyben a lég mintha körözne az olvasó körül, majd forgószélként felkapná, és úgy megbúgócsigázná, mint szélkerék a süket seregélyt. Hja, nem pörög a paraszt, ha nem fújja a forgószél!” /Lilaködössy Katartika, kortárs költőnő és biztosítási ügynök/

„Made in Hungarian?!?!?! It is South-Buda English, isn’t it? Ki lenni tiéd angoltanár, te visszamaradék?! Te most százszor leírni, hogy Made in Hungary, de nem lenni Ctrl+C Ctrl+V! Just do it! Now!” /Miss Take, angol angoltanár/

„Sok étteremben a csirkehúsból készült ételek ki vannak csontolva s így kényelmesen fogyaszthatók késsel és villával. Ez s fogyasztási mód elképzelhető a csirkemell vagy a csirkecomb esetében, de az igazi élvezetet mégis a csirkecomb vagy csirkeszárny kézzel való elfogyasztása jelenti. Lehet ugyan kést és villát is használni egy csirkecomb vagy csirkeszárny lehúsolásához, de így egészen más íze van az ételnek. Mindenki tudja, hogy mennyire jó dolog egy ropogósra sütött csirkeszárny ízletes apró csontocskáival bíbelődni, leszopogatni azokat vagyis kézből enni a csirkeszárnyat.
A nagykönyv ugyan azt írja, hogy a csirkét illik, sőt, nyugodtan lehet kézzel enni, ha azt nem valamilyen szószban tálalták. Valóban így van, hiszen egy szósszal leöntött húsdarab elfogyasztása eléggé körülményes lenne, de a panírozott vagy egy grillcsirke esetében bátran használhatjuk a kezünket.
Bizonyos csirkeételeknél az éttermekben eleve úgy tálalják fel az ételt, hogy a csontok vége alufóliába vagy papírhüvelybe van csomagolva. Így a vendég nyugodtan megfoghatja és a szájához emelheti, anélkül, hogy összemaszatolná az ujjait, az abroszt vagy a ruháját. Jobb helyeken még kis gőzölt kendőket is adnak vagy az étellel citromos vizet szolgálnak fel egy edényben, hogy az étkezés befejeztével a vendég megtörölhesse illetve megmoshassa az ujjait.
Ha a csirkét kézzel esszük, lehetőleg használjuk a jobb kezünk három ujját. Étkezés közben nem illik ropogtatni a csontokat és a porcokat vagy leszopogatni az ujjakat. A citromos víz meg, bármennyire is hasonlítson a limonádéra, kizárólag kézmosásra való.”
/Illemtankönyv részlet - http://www.gastronomy3.sokoldal.hu/etelekrol4/

„Milyen illemtankönyv?! A csirkét egyszerűen berúgom a számba és röptében a súrlódástól megsül.” /Chuck Norris/

„Juszt se szólok hozzá! Elegem van Frady Endréből! Anyámnak is megtiltottam, hogy ne legyen elege belőle, úgyhogy most már nem csak melege van, és ő se szól hozzá. Csak danolászik. Mama, ez rettenetes! Négy pont!” /Puzsér Róbert, tikkadt kritikus/