Grillcsirke

A költő a Rixer családtól kapott szülinapi grillcsirkével

Grillcsirkének csúcs a húsa,
Nem múlhat nélküle hét el!
Irigykedik is az USA,
Náluk nincs ily finom étel.

Átsült bőre aranybarna,
Húsra ráfeszülő fátyol.
Ahelyett, hogy sósan marna,
Fűszeresen nyelvet pátyol.

Zsíros combja, omló melle,
Rezgő porca bűvöl el, és
Ugrál ádámcsutkám fel-le,
S beindul a nyáltermelés.

Csontvég szivacsosan remeg,
Hamm! és máris részemmé lett.
De megzabálom én, de meg!
Grillcsirkével szép az élet!

„Yes, I must admit that we have only the terrible Kentucky Frightened Chicken! Hungary performs better!” /Barack Obama, president of the USA/

„Állatkínzó csirkegyilkosok! Öltök és ártatlan madarak húsával hizlaljátok magatokat! Dögevő fattyak! Térjetek meg és egyetek zöld növényeket és magvakat, mert különben lesújt rátok az Úr!” /Jónás Jenő, vegetáriánus kispróféta és Greenpeace aktivista/

„Nyugi Jenő! Az embereket nem növény-, hanem mindenevőnek teremtette az Úr. Ha megnézed, ugyanolyan a fogazatod és a bélrendszered, mint a sertéseké. Akkor táplálkozol természetesen, ha úgy eszel, mint a disznók.” /Gábriel, arkangyal/

„Nekem a kedvenc állatom a tíz grillcsirke öt kiló rósejbnivel és két üveg csemege uborkával! Jó a vers! Mélyen igaz! Böff! /Tömb Töhönc, nyugdíjas hóhér és betanított biztonsági őr/

„Ha már húsa, akkor mért nem ÚSA, mármint a rím? A pátyol pedig valójában pátyolgat. Az élet ugyanakkor élett kellene, hogy legyen. Három súlyos rímhiba! Ezt mind le kell vonni a szemtelenül magas honoráriumból!” /Rum Rémcejszjéna, a Megvető kiadó rímtechnikusa/

„Meggyőződésem, hogy egy tetszőlegesen kiválasztott grillcsirke jobb verset írna Frady Endréről, mint Frady Endre a grillcsirkéről. De szerintem ez bármelyik más állat esetében is igaz. Anyám nem tudja elképzelni, hogy egy medúza Frady verset írjon, de hát ő szegény már a pedagógusok életpályamodelljét sem hitte el.  Mindegy, halál a celebekre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ember a csirkének a farkasa, vagy farkas a csirkének az embere? Az vagy-e, amit megeszel, vagy azt eszel meg, ami vagy? Enni, vagy nem enni? USA, vagy ASU? Nem mindegy, vagy mind nem egy? Kinél vannak a válaszok, vagy válnál vannak-e a kilészek? Ki lészek? Ki nem? Hűha!” /Török Gábor, politikai elemző/

„Én nem megsütöm a csirkét, hanem  tízszeres hangsebességgel a szájamba rúgom. Röptében simán megsül a légellenállástól.” /Chuck Norris/

Eszem-iszom

Kvászomat, míg iszom,
Elkezd elmúlni szom-
-jam is, meg az éhem,
Mert bekaplak, á, hamm!

Megeszlek, jó grillem,
Kézzel-lábbal illem-
-tankönyv szerű made in
Hungarian módon.

Hőbörög a hasam,
Bugyborog, mint ha sam-
-pon csobogna belül.
Ki ne üssél balul!

„Ne lökdössön már félre, költő úr, én értem ide előbb a WC-hez! Rosszul van? Hé, mit csinál?! Bele ne hányjon a cipőmbe! Na, tessék! Csuka fogta róka…” /Pozdorja Pál, maszek cipőfelsőrész készítő/

„A páros rímek szótörésekké, majd kancsalrímekké fajulása párhuzamban áll a kezdetben idilli étkezést, a már-már személyes jó barátnak tekintett samponos grillcsirke elfogyasztását követő has tájéki bebandzsítás kitörő kataklizmájával. A balul kiütés a baloldalon verő szív meghasadásának kvintesszenciája és dekadens csimborasszója is egyben. A költő egy szájtátás alatt megteremti azt a légkört, amelyben a lég mintha körözne az olvasó körül, majd forgószélként felkapná, és úgy megbúgócsigázná, mint szélkerék a süket seregélyt. Hja, nem pörög a paraszt, ha nem fújja a forgószél!” /Lilaködössy Katartika, kortárs költőnő és biztosítási ügynök/

„Made in Hungarian?!?!?! It is South-Buda English, isn’t it? Ki lenni tiéd angoltanár, te visszamaradék?! Te most százszor leírni, hogy Made in Hungary, de nem lenni Ctrl+C Ctrl+V! Just do it! Now!” /Miss Take, angol angoltanár/

„Sok étteremben a csirkehúsból készült ételek ki vannak csontolva s így kényelmesen fogyaszthatók késsel és villával. Ez s fogyasztási mód elképzelhető a csirkemell vagy a csirkecomb esetében, de az igazi élvezetet mégis a csirkecomb vagy csirkeszárny kézzel való elfogyasztása jelenti. Lehet ugyan kést és villát is használni egy csirkecomb vagy csirkeszárny lehúsolásához, de így egészen más íze van az ételnek. Mindenki tudja, hogy mennyire jó dolog egy ropogósra sütött csirkeszárny ízletes apró csontocskáival bíbelődni, leszopogatni azokat vagyis kézből enni a csirkeszárnyat.
A nagykönyv ugyan azt írja, hogy a csirkét illik, sőt, nyugodtan lehet kézzel enni, ha azt nem valamilyen szószban tálalták. Valóban így van, hiszen egy szósszal leöntött húsdarab elfogyasztása eléggé körülményes lenne, de a panírozott vagy egy grillcsirke esetében bátran használhatjuk a kezünket.
Bizonyos csirkeételeknél az éttermekben eleve úgy tálalják fel az ételt, hogy a csontok vége alufóliába vagy papírhüvelybe van csomagolva. Így a vendég nyugodtan megfoghatja és a szájához emelheti, anélkül, hogy összemaszatolná az ujjait, az abroszt vagy a ruháját. Jobb helyeken még kis gőzölt kendőket is adnak vagy az étellel citromos vizet szolgálnak fel egy edényben, hogy az étkezés befejeztével a vendég megtörölhesse illetve megmoshassa az ujjait.
Ha a csirkét kézzel esszük, lehetőleg használjuk a jobb kezünk három ujját. Étkezés közben nem illik ropogtatni a csontokat és a porcokat vagy leszopogatni az ujjakat. A citromos víz meg, bármennyire is hasonlítson a limonádéra, kizárólag kézmosásra való.”
/Illemtankönyv részlet - http://www.gastronomy3.sokoldal.hu/etelekrol4/

„Milyen illemtankönyv?! A csirkét egyszerűen berúgom a számba és röptében a súrlódástól megsül.” /Chuck Norris/

„Juszt se szólok hozzá! Elegem van Frady Endréből! Anyámnak is megtiltottam, hogy ne legyen elege belőle, úgyhogy most már nem csak melege van, és ő se szól hozzá. Csak danolászik. Mama, ez rettenetes! Négy pont!” /Puzsér Róbert, tikkadt kritikus/