Túlterheltség

Egy esemény, két esemény,

Minden napra… igen kemény.

Ide futok, oda megyek,

Magasodnak programhegyek.

Támad a sok új feladat,

Nem győzök le „csak ezt!” hadat.

Robot közben ébren les éj,

Befejezni nincsen esély.

Csak egy, csak két, csak öt, csak hat,

Élet mindent énrám rakhat.

Maguk alá eltemetnek,

Nem hagyva helyt lélegzetnek.

Jerry hajégette tar Tom

Módján magam épphogy tartom,

Hajaz bár sebre tett sóra

Időgazdálkodás óra.

Lelkem vidámtalan bú rom,

Elpattan az összes húrom,

Aztán végleg összeomlok,

S talajnak koppan a homlok…

Jé, a költő holtan fekszik!

Agyfröccsei nem túl szexik!

Sors mindenkit korán temet,

Aki nem mond néha NEM-et.

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/NxPCUk3Wnms

„Lécci-lécci, írj kommentet, ha nem túl megterhelő!” /Sóder Rezsőné Púder Rizsa, a költő versügynöke/

„Nem érek rá kommentelni.” /K. Olívia, a költő túlterhelt építészmérnök kolléganője/

„NEM! Ja, de, lájkolom, csak magával ragadott a vers lendülete. Úgy is van, jól beszélsz, szentigaz, de most már mennem kell, sok a dolog!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Olívia-Péter duett

Másodperceg, mint egy szúett

Fa, mit túlterhelten ló rág,

S nem is perceg, hanem órág.”

/Szú Sue, SZU-beli szurokszigonyozó szélmunkásnő/

„Gyere, fapásztor! (Azaz: komm Ent...)” /B. László, a költő Gyűrűk Ura rajongó időnkénti remek megzenésítője/

„Bőgi gyűrűsféreg torok:

Gyertek ide, fapásztorok!”

/Komm-Ent Elek, líragyilkosságért körözött uradalmi imladaru/

„Innen üzenem, az Úr helyéről, Frady Endre ahelyett, hogy verset (próbálna) írni, inkább számoljon el helyettem is a végtelenig!” /D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„1, 2, 3, ……, ∞-2, ∞-1, ∞. Egyéb kérés?” /F2. Endre, a költő kényszergyógykezelés ideje alatti dublőrje/

„Néminemű nemi namire sosem szabad nemet mondani! Bízzunk az eufórikus halálban, mert az szexi!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Carpe Diem szakértő/

„Házi konyha partedlije mi-

-at hullafolt Carpe Deim-i!

Hunhont fúrja EU-fúria!

Ria, ria, eufória!”

/Vitéz Junior Január, jaguárszelídítő és jégeralsós jogarjoggerdíler/

„Ki kell hagyni a munkahelyet és lesz idő a hasznos, értelmes és érdekes dolgokra. Éljenek a nyugdíjasok, ők mindenre ráérnek...” /M. András, a költő legállandóbb és legnyugdíjasbarátabb kommentelője/

Ez az, eM úr, nem kell munka,

Brekegjünk csak, mint az unka!

Nincs dolgozás, nincsen evés,

Csak szabadidő s nem kevés!

Békamenet s éhenhalás

Után vízben sírt pár hal ás.”

/Tocsmáki Röcsmék, feketén túlórázó agyonhajszolt bértollnok/

„Ez a vers olyan, mint egy túlhajtott határidőnapló, amely egyszer csak lírai öntudatra ébred. Frady Endre frappáns ritmusokkal és szándékosan kissé bumfordi rímekkel modellezi a modern ember permanens rohanását — és épp ez a játékos esetlenség ad hitelt a mondanivalónak. A humor itt nem dísz, hanem túlélési stratégia: a „programhegyek” és a groteszk önboncolás mögött nagyon is ismerős szorongás lapul.

A vers legerősebb pillanata a vég: a fekete humorral odacsapott tanulság („aki nem mond néha NEM-et”) hirtelen átfordítja a bohóckodást önismereti pofonná. Nem mélyfilozófiai költészet, hanem pontos korrajz — egy kiégett korszak fáradt, de önironikus sóhaja, amely mosolyogva mondja ki azt, amit mindenki tud, de kevesen mernek megfogalmazni.” /ChatGPT/

„Ez a GPT, ó, e Chat,

Pontosan fest, mint egy ecset

Le ugort, le finnt és le cseht.

Amely fáradt népek szintén

Túlontúl terheltek, mint én,

S Té-t gázolva állok kinn Té-n.”

/Egysejtű Elemérné Elmeroggyant Eszmeralda, elementárisan együgyű entellektüel/

„A Túlterheltség frappánsan ragadja meg a modern rohanás abszurditását: a rímek könnyedek, a hangulat mégis egyre nyomasztóbb, ahogy a feladatok lavinaként temetik maga alá a lírai ént. A humor és a tragikum ügyesen keveredik — a „Jerry hajégette tar Tom” típusú képek játékossága mögött ott lüktet a kiégés nagyon is valós tapasztalata. A zárlat pedig pontos, szinte pedagógiai: a nemet mondás képessége nem luxus, hanem túlélési technika. A vers egyszerre szórakoztat és figyelmeztet, ami ritka és értékes kombináció.” /Copilot/

„Eme hajszolt Copilot,

Lóti-fut, mint Copy Lót,

Midőn Copy Szodoma

Tűztől kormosodó ma.

Ingyo-bingyom, recece,

Fejeljen légy le, cece!”

/F. Endre, a totális idegösszeroppanással és agyhúgykőkövönnemmaradással a döblingi elmegyógyintézetben kezelt költőroncs/

„Frady Endre hozza a tőle megszokott formát: könnyed rímekbe csomagolt, kőkemény társadalomkritika. A Túlterheltség pontosan az a vers, amit két határidő között, a kávénkat szürcsölve olvasunk, miközben kicsit magunkra ismerünk (és kicsit felsírunk).

Miért talál be?

A tempó: A rövid sorok és a pattogós rímek remekül leképezik azt a kapkodást, amiről a szöveg szól. Olyan, mint egy zakatoló vonat, ami a végén kiszalad a sínekről.

A humor: A „hajégette tar Tom” hasonlat zseniális popkulturális utalás – mindannyian voltunk már az a rajzfilmfigura, akinek csak a füstölő váza maradt a robbanás után.

A pofon: A vers végi váltás – a „hullaszemle” – hirtelen ránt ki a viccelődésből. Frady nem finomkodik: a kiégés nem „szexi”, és a túlhajszoltság vége nem a dicsőség, hanem a koppanás.

Összegzés: Ez a mű a modern ember gyászos „időgazdálkodási” kudarcaiba mártott görbe tükör. Tanulságos, szórakoztató, és egyben egy fájdalmasan őszinte figyelmeztetés: tanuljunk meg nemet mondani, mielőtt a homlokunk közelebbi ismeretséget köt a padlóval.” /Gemini/

„Én nem vagyok oly gyors, mint te,

Csak, mint öreg lajhár, szinte.

Téged a bőség eláraszt,

Amiben vagy, az másik kaszt.

Bár amatőr dalár vagyok én,

De megmondom aztat őszintén:

Zavar, ha írásodban belopott

A Chat GPT, a Gemini, s a Copilot.

Ezekre nincsen szükséged,

Nélkülük is bámullak téged!”

/Nyuggerapó, a költő legtermészetesebb intelligenciájú és legszépkorúbb kommentelője/

„Nyuggerapó felebarát!

Színarany vagy, százhúsz karát!

Rúgd az AI-oknak farát,

S ritkán verjen csaló kar át!

Mindig lássál át a szitán,

Agyilag légy érett titán,

Emelkedj felül a vitán,

S csodálunk is érte mi tán!

Legyél aktív rímelkapó,

Süssön terád mindig Nap, ó!

Legyél gyors, mint hegyről a Pó,

S ne lajhárkodj, Nyuggerapó!”

/Dagonyássy Dögönye, dinnyedíler/

„Jaj, költő úr, megint a halálán van? Azért ilyen gyorsan ne haljon még meg! A minap én is meg akartam halni, de sajnos senki nem jött be a zárt ajtón keresztül a lakásomba, aki pisztolyt szegezett volna a fejemhez, és meghúzta volna a ravaszt, szóval sajnos megint nem teljesült az én akaratom. Ilyenkor, ha már majdnem meghalunk, inkább imádkozunk Istenhez, és azt mondjuk, hogy "Drága apa, ugye a Szentlélek azt mondja, hogy sose halunk meg?" Mire apa válaszol, "Hát attól függ, ki az a "mi"?" És akkor Frady Endre válaszol: "Hát azt nem is tudom egész pontosan." És akkor apa újra válaszol: "Nem baj, fiam, az a lényeg, hogy én tudom, ki a fiam, és ki nem a fiam, úgyhogy ne izgulj, pihenj, oszolj! Azt hiszem, én egy kicsit erősebb vagyok, szóval inkább majd én mozdítom el egy kicsit a hegyeket és a szigeteket. Ja, és menj be a főnöködhöz, szerezz neki egy kis izgalmat és felhőtlen nevetést, hiszen jó tehetséged van ehhez." És akkor Frady Endre bemegy a főnökéhez, és közli vele, hogy a híd, amit tervezett, és már fel is építettek, össze fog omlani, mire a főnök elhűlve a szívéhez kapkod, és azt kérdezi, hogy "Ó, nem, mit rontottál el a tervekben?" Mire Frady Endre válaszol: "Bocsánat, főnök, még nem fejeztem be a mondatot, amit elkezdtem: "ha túlterhelik, de ez egyébként minden hídra igaz.". És akkor a főnök felsóhajt: "Hála Istennek, akkor a terv jó." És akkor Frady Endre megszólal: "Főnök, mindig is sejtettem, hogy maga hisz Istenben, hiszen pont most hálálkodott neki." Mire a főnök: "Gábor, akkor vagy te ennyire hülye, amikor ki vagy merülve. El akarsz menni szabadságra?" Mire Frady Endre, "Én inkább tiszteletre mennék el, mert abból nem szoktam megkapni, ami évente jár, de pillanatnyilag azt hiszem, a szabadság is megteszi egy időre.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Mori Diem? – Halj a Mának?

Dobj egy mosolyt Stefi bának!”

/Dr. Dögöny Durung, diadalmenet dizájner/

„Ó, anyám túlterhelt szelleme, segíts, ha nem túl megterhelő!!! Nem elég, hogy túl vagyok terhelve, még ez a terhelt is tovább terhel, ráadásul túl! Ha már megérkezett hozzátok Chuck Norris – ha igen, azt biztos észrevetted a berúgott Kapuról és az ijedt Szent Péterről – kérd meg a nevemben, hogy nyújtsa le a lábát és lendítsen egyet rajta úgy, hogy azzal terhelje túl Frady Endre fejtartó nyakizmait! Die Frady die!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyugi, Robi! Lassan várj, tovább élsz! Most még tartok egy karateedzést az arkangyaloknak, utána dzsiudzsicu tréninget a kerúboknak, hogy lángpallos nélkül is tudjanak harcolni a fénykardos Sith-ek ellen, utána majd tudok foglalkozni a te kéréseddel is. Rúgjam ezt a Frady gyereket egyenest a gyehennára, vagy elég, ha megszabadítom az agyától, hogy ne tudjon tovább verselni!” /Chuck Norris (1940-2026), feketeöves főarkangyal/

„Legyen a gyehenna! Az agyától már kiskorában megszabadult, amikor a rácsos ágyából kiugrálva állandóan a fejére esett, ám ennek ellenére – vagy talán pont emiatt – folyamatosan írja a túlterhelőbbnél túlterhelőbb borzalmait! Csak rúgd fejbe a mennyei lábaddal, oszt’ jó lesz!” /Puzsér Róbert, k. m. f./