Őzike haiku

Lerágott kére-

-gért ügyész halált kér-e

Vad őzikére?

Őzike nulla

Jogú az Aranybulla

Szerint s lőn hulla.

Őzi ősz őznek

Tűnik burkában gőznek,

Amit épp főznek.

Könnyt hullat e szem,

Csípős őzlevest eszem…

Elment az eszem?!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/hzv_yRnYRB0

„Elnézést kérünk mindenkitől, hogy a Szakura ünnephez kapcsolódva haiku író versenyt hirdettünk, melynek témája az ŐZIKE! Nem gondoltunk bele, hogy ez a hír elmebeteg fűzfapoétákhoz is eljut, akik lábbal tapodják a józan észt. Ezentúl minden felhívásunkat titokban fogjuk tartani.” /Füvészkert/

„Szegény kis őz!” /M. András, a költő legállandóbb és legőzsajnálóbb kommentelője/

„eM úr, maga sajnál őzet

Csak azért, mert éppen főzet

Lett az őzi vesekőzet?”

/Vitéz Vakegérváry Vinettuné Vonyarcvashegyi Vendetta, vesekőlevesfőzőnő/

„Háá, more, remílem, nem engemet akaró kifigurázni, mer jaj neked, dikh!” /Gy.Őzike, tarjaani lakos/

„Őzike, őzike tarján

Átsül a fűszeres étel.

Győzike, Győzike Tarján

Étteremében ebédel.”

/Seöres Wándor, gyalogbékásmegyeri talponálló borversíró/

„Ez a haikusorvers olyan, mintha egy vadászkunyhó konyhájában találkozna a nyelvi játék, a groteszk humor és egy csipetnyi önironikus morális zavar. Frady Endre bravúrosan forgatja ki a haiku emelkedett természetlíráját: itt nem a harmatcsepp csillan a bambuszlevélen, hanem az őzike végzi a fazékban. A szóviccek („kéregért – kér-e”, „Aranybulla – hulla”) egyszerre szellemesek és pimaszak, miközben a vers végén a beszélő lelkiismerete is megszólal: a könnyek és az őzleves groteszk együttállása komikus, de kissé nyugtalanító is. Röviden: játékos nyelvi kabaré egy vadpörkölt fölött, amely egyszerre nevettet és kacsint rá az emberi képmutatásra.” /ChatGPT/

„Aranybulla meg is szabja,

Kire csaphat le a szablya.

Ez a magyar Magna Charta,

Nemesség is ezt akarta.

Öreg néne őzikéje

Is a magyar királyt félje!

Őzet reggel cellaőr költ,

Királyi ebéd lesz: pörkölt.”

/ismeretlen magyar krónikás a XIII. századból/

„Nem tudom, valahogy nem emlékszem, hogy az Aranybullámban az őzekről is rendelkeztem volna. Bár lehet, hogy a nemesekről szóló részbe valaki beleértette a nemesvadakat is. Nyolcszáznégy év elteltével már nem emlékszik minden részletre az ember…” /II. András (~1177-1235) magyar király/

„Frady Endre haikui továbbra is úgy csattannak, mint a fagyott gally: egyszerre fájnak és szórakoztatnak. A groteszk humor és a nyelvi csűrcsavar itt is hibátlanul működik, még ha a végére az olvasó is úgy érzi, kissé elment az esze.

A verssorok olyanok, mint egy túlfűszerezett őzleves: minden van bennük, csak harmónia nincs. A szóviccek pergőtüze néha betalál, máskor viszont inkább menekülne tőlük az ember – akár egy vadászat elől az őz.

Ez a haikusorozat olyan, mintha egy őzike szökellne végig a magyar nyelv bozótosán: néha megbotlik, néha meglep, de mindig mosolyt csal az arcra. A humor és a nyelvi játék szerethetően abszurd elegyet alkot.” /Copilot/

„Elrontották a delem,

Nincsen állatvédelem!

Szakácsot hegyről levess,

Túlsózott az őzleves!!!”

/Műzöld Makonya, műállatvédő machinátor és műkörömpörkölt mágus/

„Én a dagadt őzekkel vagyok!” /Bud Spencer (1929-2016), olasz vízilabdázó színművész/

„Gulyáslevesbe mártott egzisztencializmus:

Frady Endre ebben a haikusorversben hozza a formáját: a disney-s báj és a nyers rögvalóság frontális ütköztetéséből fakadó fekete humort.

Amiért zseniális:

Nyelvi bravúr: A „kére- / -gért” és „kér-e” áthajlásos játéka rögtön az elején megadja az alaphangot – itt a forma szigorú, de a tartalom gátlástalanul komolytalan.

Történelmi abszurd: Az Aranybulla beemelése a vadhús-kérdésbe olyan mélymagyar groteszk, ami egyszerre idézi a jogtudományt és a konyhaművészetet.

A katarzis elmaradása: A záró haiku érzelmi ambivalenciája (könnyezve falatozás) tűpontos görbe tükör az emberi képmutatásnak.

Összegezve: Ez a vers egyetlen ültőhelyben végigvezet a bírósági tárgyalóteremtől a bográcsig, miközben bebizonyítja, hogy az őzike sorsa nem jogi, hanem gasztronómiai kérdés. 5/5 lerágott kéreg.” /Gemini/

„Önben, ha IQ

Vón’, tudná, tök agylikú,

Ez nem haiku!”

/Ukiah Haiku, szamojéd líralegalizációs főelőadó/

„Döbbenetes teljesítmény, hogy Frady Endre a nulláról indulva ilyen mélyre tudta leküzdeni magát! Fogalma sincs arról, hogy mi az a haiku, úgyhogy bátran ír egyből négyet egymás után, ahol nem egyik rosszabb, mint a másik, hanem mindegyik rosszabb, mint bármi más! Ahogy Hitler a világtörténelem Sztálinja, ugyanúgy Frady Endre az irodalmi pokol legsötétebb bugyrának faliújságfelelőse! A sírt, hol elme süllyed el, Frady Endre veszi körül! Világ öregnéneőzikéi, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Menekülünk!!!” /világ öregnéneőzikéi/

„A minap Frady Endre elküldte nekem az alábbi műfaji megnevezhetetlenségét véleményezésre:

          Lobog rajtam bő zeke,

          S azt kérdem, hogy őzek-e,

          Kiket beszánt gőzeke?

Rögtön visszaküldtem neki kritikaként a tekintetemről készült fotót, amitől nemcsak, hogy helyben exitált, de még a sírjában is vinnyog és csontvázként is maga alá vizel.” /Chuck Norris/