Ötvennek tűnő láttomon
Ámul
Emil.
Emil csak fiktív hősalak,
Akárcsak pölö Hűs Elek;
Ezek
Azok.
Amikor ötven lettem én,
Év szám volt jövő-lottómon:
Hatvan,
Hetven…
Azt hiszed tán te, ez mese?!
Van-e, kin ilyen izmos a
Sonka?!
Senki!
Sarkon bár fájik achillesz,
Amit te ebből kihallasz:
Focim
Ficam.
Irigyek járnak balul, ím,
Azt hiszik, elszállt belőlem
Show báj.
Sebaj!
Parnasszus vár, a dzsinn lón én
Vágtatok, zenél John Lennon;
Híres
Húros.
Múzsai mannát má’ ettem,
Alakult ettől miattam
Költész
Kultusz.
Mikorra majdan murdelek,
Vésődnek rólam már dalok
Kába
Kőbe.
Menny felé vár rám még tán út,
Járni rajt’ nekem megtanít
KRESZ-t is
Krisztus.
„Ne éljen vissza a születésnapjával, költő úr, mert ilyen szép napon is lepofozom a fejét, ha még egyszer fiktív hős alaknak meri nevezni a megboldogult férjemet! Az én szegény uram igenis volt valaki, nem csak pölö egy légből kapott kancsal rímalany, a jó Isten nyugosztalja!” /özv. Hűs Elekné Hős Ella, nyugdíjas plázacica-idomár és magándetonátor/
„Régóta figyeljük ám magát, költő úr! Maga egyre gyanúsabb! Lehet, hogy nem is annyi, amennyinek mondja magát, hanem másmennyi! Na, mennyi is az annyi?! Ha rövid a léte, toldja meg egy hosszúlépéssel! Mi figyelmeztettük!” /Emil és a detektívek/
„Rímözön rámüzen:
Esztendő osztandó,
Lágyan bakás etűd:
Legyen békés utad!
Isten éltessen Költő Úr!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„És tán altasson kelta őr?!” /P. Fater, a őtlök námuh űgésttezgév ajágéllokkönrém/
„Mivel a Biblia szerint 120 év az emberi kor felső határa, így 50 évesen a plusz 60 erős alul becslésnek tűnik, míg a plusz 70 teljesen reális. Ennek szellemében már jelentkeztem is a 2081. szeptember 3-i teljes napfogyatkozás Facebook eseményére, hiszen akkor még csak közeledni fogok a 116. születésnapomhoz. Az se baj, ha addigra megvakulok, mert úgyis teljes lesz a sötétség és a fiatalabbak se látnak semmit. Hiába na, az élet nehéz és a végén megvakulunk! De utána feltámadunk és újra látunk!” /F. Endre, költőgigász és leendő vak tata bá'/
„Baktat a
Vak tata.”
/2081-es bökvers a nyugger költő hátára celluxozott A4-es papírlapon/
„Mi még mindig bízunk abban, hogy Frady egyszer felnő, 's agya nem lesz felhő. Kár, hogy valaki elfújta a gyújtógyertyákat már az elején, és hiába a felhőtlen ünneplés, nem lesz felvilágosodás. Ember küzdj és bízva bízzál! Ez a dal nem lesz a végső! Mi akkor sem adjuk fel! Kívánunk egy boldog Fradyt mindenkinek! - hátha jobb lesz!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas jajongó/
„Tudja svéd, brit s kipcsak őfel-
-sége, Frady sose nő fel!
Hős talajról száll bár fel hő,
Ünnep egén még sincs felhő!
Ahány Ház úr, annyi szokás,
Alkesz sírt Arany Ászok ás!
Tesó, csumidázlak ma, dikh,
Boldogok mind, akik Fradyk!”
/Csővázi Csomellák, a Rímlő Igricista Poéták Ősmagyar Közössége (RIPŐK) cseberből vederbe pöndörödő alany-állítmányi költője/
„Boldog születésnapot kívánok! Én még várok, hogy megérem-e ezt a szép kort, és tudok-e majd ilyen verset írni. De az igazi célom ez: 132 éves lettem én...” /M. András, a költő legállandóbb és leghosszútávúbb kommentelője/
„Százharminckettőnek hatvanhat a fele,
Hatvanhat év alatt megyek még befele,
Hatvanhat év fölött jövök már kifele.
Falra hányt falafel fele hull lefele,
Másik fél felföldről pattan s száll felfele,
Miként a jazzhárfa levele, le vele!”
/Kaleta Kalevele, kattant katatón külképviseleti kollaboráns/
„A rozmaringját! Hogy ennyi kuszaság tellett belőled, ettől szóhoz sem tudok jutni. Vajh, mi lesz az ötvenkilencediken? Lehet ennél mélyebbre süllyedni?” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legrozmaringosabb kommentelője/
„Süllyedni azt mindig lehet,
Hogyha ledob vízilóhát,
S magába fogad az iszap…
Hát maradhat így az ész ép?!”
/Dr. Vertikális Vendel, az Állami Süllyesztő Aljára Tuszkolt Alanyok Grémiuma (ÁSATAG) függőleges ügyi főelőadója és rozmaring díler/
„Őszintén reméljük, hogy Frady Endre eme karcolata után végleg leteszi a lantot és valami gyorsan mérgező italba fojtja a másoknak okozott bánatát! Ez a karc lesz a végső?! Csak összefogni hát és többé nem kiengedni!” /Bosszúszomjas Béláné Basszuskulcs Bella, a Magyar Tanári Kar (MTK) nótafakírja/
„Csak jelzem, hogy Frady Endre focificamát okozó achillesz ín gyulladás nem magától van, hanem tőlem.” /Haglund Exostosis, a sarokcsontkinövés/
„Vatikáni titkosszolgálatunk megszerezte a költő eltitkolt strófáját, amit ugyan a kiátkozás büntetésétől való félelmében kihagyott ebből az egyébként is rettenetes versből, viszont megírta, tehát a gúny bűne megtörtént, csak el lett rejtve! Íme:
Férjként nem vagyok cölib én,
S hűdök sok kispap celeben:
Én-kínt
Önként?!
Kiátkozott eretnek költő elítélt úr, vegye tudomásul, hogy az alázatos kispapok nem celebek, a cölibátust önként választják és számukra ez egyáltalán nem énkínzás, hanem őszinte üröm öröm! Igaz, hogy a Szentírásban nem szerepel és nem vállalás esetén nem lehetnek papok, de valamit valamiért! Fontos dolog a tradíció és büszkék vagyunk arra, hogy egyetemes egyházunkban a papi nőtlenség apáról fiúra száll! Cölibare necesse est!” /Celebritás bíboros, umbuldai érsek/
„Mi ez az öntömjénező kivagyiság, ez a szánalmasan gőgös bájgúnárkodás?! Ki ez a kizárólag széndioxid termelésre alkalmas ökológiai lúdtalpbetét?! Ennyire halvérűek a magyarok, hogy 58 év alatt senkiben sem ment fel annyira a pumpa Frady Endre puszta léte miatt, hogy a zsebben kinyílt bicskák akcióba is lépjenek?! Pedig az összes költött dolog közül sem a záptojás a legeslegrosszabb, mert még ő is megelőzi Frady Endre szellemi kloákájának a rémrímes végtermékeit!
„Kedves Róbert! Statisztikai adataink szerint az 1965-ben született férfiak várható átlagéletkora 67 év, azaz van rá esély, hogy már csak 9 évig kell kibírnia a létet ebben a Frady Endrével sújtott világban.” /Adathalmozó Adalbert, a Központi Statisztikai Hivatal betanított adatpofozógépkezelője/
„Ötvennyolc éves?! Szemtelenül fiatal, pedig még van szeme. Szeretnétek, hogy innen Texasból kitüsszentsem a szemeit a világűrbe? Világ vakjai, nektek is így van űrszemetek!” /Chuck Norris/
„Igen Chuck, tüsszentsd ki neki is!” /a világ vakjai, alias videobírók/
„Jól van, férjecske, látom, megint elgurult a gyógyszered! Megkereshetnéd és ha már úgyis a szőnyegen matatsz, ki is porszívózhatnál! Addig se költesz!” /Frady Endréné Eftécé Emese, középiskolai idomár/
