Hattyússy Erzsébet

Ez az Elizabeth Swaney
félig magyar, félig néni
(harminchárom csupán, de nő),
s olimpián félcsőmenő.

Félmagyar, de nem félugor,
mert hol az ellenfél ugor,
ott ő bizony ugorni fél,
s néző bámul: „Kifél-mifél?!

Hogyan szerezhetett kvótát?!
Mért vette mástól a showt át
(illetve el) s hogy lett legott
legek között e nem leg ott?!”

Mégis ő a honi hősnő,
példáján sok hun félcsős nő
fel olimpiai sáncig,
-álva NOB bajuszát ráncig-

(táncig!)

„A mi olimpiai kvótarendszerünk biztosítja az alapeszmét, mely szerint nem a győzelem a fontos, hanem a pénzes versenyzők részvétele. A mi bajszunk nem az alvó oroszláné, hanem a globális tőkéé, így megfelelő anyagi ellentételezés fejében nyugodtan hagyjuk ráncigálni.” /Dr Judas Deeppocket, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) vesztegetésügyi alelnöke/

„Én lenni magyar is, én edzeni sok is. Vágyni olimpia! Szövetség mondani, jöhetni, ha nem nagyon ugrálni! Én megfogadni és egyáltalán nem ugrálni! Én szeretni felcsút… ööö… félcsőt! Hajrá magyarni!” /Elizabeth Swaney azaz Hattyússy Erzsébet, magyar-venezuelai-piréz-amerikai félcső olimpikon/

„Swaney megmutatta! De mit is?!  1. A gyorsabban, erősebben, magasabbra eszméit ma már nem kell annyira szó szerint érteni. 2. Félcsöves esetleg fél, de biztos nem csöves. 3. Egyszerű hétköznapi milliárdos eléri, amit akar, csak merni kell álmodni. Mindezt állítólag önköltségen (nem az Ön költségén!). Köszönjük, Bözsike!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Saját pénzből versenyezni?! Sokat edzeni?! Telt lelátók előtt szerepelni?! Meg van ez a csaj őrülve?! Én közpénzből alibizek és nagyon jól megélek belőle! Magyarország jobban tejel!” /Faláb II. Fridolin, válogatott focista/

„A vers – ha jobb híján így nevezzük – a gyenge kezdés után erősen visszaesett, a végére pedig teljesen szét. NEM ENG.!” /Dr. Bundaffy Bendő, a Minőségi Olvasnivaló Bizottmány (MOB) cenzúraügyi alelnöke/

„Költő polgártárs, maga gúnyolódik a tizenötmilliós nemzettest egy lokálisan világhírű tagjával?! Részvétlenül ír egy olimpiai résztvevőről?! Mélybe akar rántani egy csúcsra járatott nemzetet?! Kér egy olyan ’miért ne tegye’ érvet, hogy a fal adja a másikat?! Nem?! Későn szólt!” /Csávás Kálmán gőzagy, a Tehetségtelen Élősködőket Gumibottal Leamortizáló Alakulat (TÉGLA) falelnöke/

„Végre egy igazi költő igazi sportverse igazi sportolóról igazi olvasóknak! A törtmagyarságot széteső szókészlettel szimbolizáló művész cizellált nyelvhasználatának szájbarághatatlansága aktív részvételre sarkallja a befogadó közeget. A mű maga az angloamerikanizmusokkal teletűzdelt ősmagyar világfilozófia leszedálatlan csimborasszója! Ha Frady Endre nem lenne, akkor hiányéreznénk, hogy valamit ki kéne találni! Valószínűleg innánk! Egészségünkre!” /Bornemissza Boriszné Borissza Butélia, a Nyelvi Univerzum Szofisztikált Irodalmi Katarzisú Albuma (NYUSZIKA) c. kulturális folyóirat szerkesztőségének szeszkazánfűtője/

„A félcső peremén, ahol félek,
beomló hótalpakon
mint fagyott denevérek, suta
léceken érzem korom,
s visszacsúszok, mint a guanó,
szerényen, vastagon.”
/József Attila: A félcső peremén – részlet/

„Amikor azt a szerencsétlen női hungarikumot néztem a félcső peremén, üvöltve arra gondoltam, hogy mégis jobb, ha csak megfordul, mintha a perem alá szennyezne! Mégse kelljen egy félmagyar versenyző után toalett kacsával takarítani, mert annál már semmi sem lehetne alávalóbb! De lehet, mert ez az elmegyógyintézetből evakuált irodalmi féregnyúlvány, ez az atkaagyú szellemi toprongy megint az orrunk alá gründolt egy mindent alulmúló verstani trágyadombot! Anyám villámgyorsan kiszellőztetett és esküszöm, akrobatikusabban mozgott az ablak párkányán, mint Hattyússy Erzsi a peremen! Még szerencse, hogy szuterénablak! Frady Endre meg fulladjon bele a saját költeményébe!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem indultam el az olimpián, mert megnyertem volna az összes számot. Az összeset is!” /Chuck Norris/

Örömtánc

Nem járok most örömtáncot,
Mivel leomlott a sánc ott,
S özönlik be jó sok török!
Mi légyen most? Fejet török.

Fáj, ahogyan fejem töröm
Buzogánnyal (nem nagy öröm!).
Inkább török fejet török,
S bőg mind, akár bősz ökörök!

Ökörbőszen rínak-bőgnek,
Nyoma sincs már rajtuk gőgnek,
S kitör közöttük a pánik!
Ebgondolat későn bánik.

Későn megbánt ebgondolat
Hatására ellen tolat
Ki a várból hanyatt-homlok!
Én meg örömtáncba bomlok.

„Ilyen az, amikor a nyaralás alatti strandröplabda nézés közben kétoldali napszúrást kapott rímkókler a hűvös helyen foganatosítandó hidegvizes borogatás helyett bősz ökörként inkább versírással próbálkozik. Anyám szerint, ha már kikívánkozik valami az emberből, azt zacskóba hányja, ne papírra. Igazad van, mama! Scandalum ergo sum! Jeges priznicet a marhájának!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hej, ha a várigric úr (Allah rúgja szanaszét a szakállát!) korábban akkorát ütött volna a saját fejére is, mint később az enyémre, akkor számára már nem is lett volna később, hogy a fejemre üssön, mert már korábban betörte volna a sajátját, az enyémet viszont még később sem! A betört fejemnél csak az erről írt vers fájt volna jobban, ha megértem volna. Itt Allah kebelén szerencsére már nem kell gyaur kutyák klapanciáit olvasgatnunk!” /Jumurdzsák Juszuf, néhai janicsár/

„Azonnal Interpol körözést kell kiadni a tömeggyilkos ungarische terrorista ellen, aki hosszú távon veszélyezteti a német labdarúgás jövőjét!” /Angela Merkel, német miniszterelnök/

„Jaj, hányszor mondtam már a költő úrnak, hogyha talicskarészegre issza is magát az alkotóház büféjében, akkor se a várjátékok turbános statisztáin töltse ki a dühét, hanem hemperegjen inkább az árokban, amíg őt is összeszedjük a többi művész úrral és művésznővel egyetemben!” /Hígligeti Huba, alkotóházi gondnok és leápoló/

„Bánatból örömtánc, sajátfej töréséből török fej verése, vereségből győzelem, riadalomból diadal, rövid mondanivalóból hosszú vers és mindezek az ellenértékpárok ráadásul még páros rímekkel nyomatékosítva! Ilyet csak Frady Endre tud! Szerencsénkre!” /Oroszlányi Jolán, a Hígligeti Nemzeti Színház tragikomikája és súgóimitátora/

„Nem kell aggódni, nem veszélyes, amikor a ketteske és elméje örömtáncba bomlik, mert fél percen belül maga alá alél és nyugiszuri nélküli is belehelyezhetjük a biztonságos kényszerzubbonyába. Ott majd kialussza magát a következő verséig, mi meg hozzuk a slagot.” /Csávás Kálmánné Tenyerestalpassy Brünhilda, a Hígligeti Nemzeti Ló- és Emberkórházi főnővére/

„Egyszer egy várjáték alkalmából megtámadott százhúsz török, de hozzájuk vágtam a várat.” /Chuck Norris/

„Sehol egy leend, sehol egy vala?! Miért engednek a mai királyok ilyen simaorcájú fattyakat a lant közelébe vala?! Jaj, hová süllyede szegény búvalbélelt honunk röpke 458 esztendő alatt vala?! Mi leend itten még a jövőben vala?! Még egy ilyen versezet és én magam is uccu íziben törököknek leendek drukkolni vala!” /Tinódi Lantos Sebestyén, XVI. századi költő/