Örömtánc

Nem járok most örömtáncot,
Mivel leomlott a sánc ott,
S özönlik be jó sok török!
Mi légyen most? Fejet török.

Fáj, ahogyan fejem töröm
Buzogánnyal (nem nagy öröm!).
Inkább török fejet török,
S bőg mind, akár bősz ökörök!

Ökörbőszen rínak-bőgnek,
Nyoma sincs már rajtuk gőgnek,
S kitör közöttük a pánik!
Ebgondolat későn bánik.

Későn megbánt ebgondolat
Hatására ellen tolat
Ki a várból hanyatt-homlok!
Én meg örömtáncba bomlok.

„Ilyen az, amikor a nyaralás alatti strandröplabda nézés közben kétoldali napszúrást kapott rímkókler a hűvös helyen foganatosítandó hidegvizes borogatás helyett bősz ökörként inkább versírással próbálkozik. Anyám szerint, ha már kikívánkozik valami az emberből, azt zacskóba hányja, ne papírra. Igazad van, mama! Scandalum ergo sum! Jeges priznicet a marhájának!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hej, ha a várigric úr (Allah rúgja szanaszét a szakállát!) korábban akkorát ütött volna a saját fejére is, mint később az enyémre, akkor számára már nem is lett volna később, hogy a fejemre üssön, mert már korábban betörte volna a sajátját, az enyémet viszont még később sem! A betört fejemnél csak az erről írt vers fájt volna jobban, ha megértem volna. Itt Allah kebelén szerencsére már nem kell gyaur kutyák klapanciáit olvasgatnunk!” /Jumurdzsák Juszuf, néhai janicsár/

„Azonnal Interpol körözést kell kiadni a tömeggyilkos ungarische terrorista ellen, aki hosszú távon veszélyezteti a német labdarúgás jövőjét!” /Angela Merkel, német miniszterelnök/

„Jaj, hányszor mondtam már a költő úrnak, hogyha talicskarészegre issza is magát az alkotóház büféjében, akkor se a várjátékok turbános statisztáin töltse ki a dühét, hanem hemperegjen inkább az árokban, amíg őt is összeszedjük a többi művész úrral és művésznővel egyetemben!” /Hígligeti Huba, alkotóházi gondnok és leápoló/

„Bánatból örömtánc, sajátfej töréséből török fej verése, vereségből győzelem, riadalomból diadal, rövid mondanivalóból hosszú vers és mindezek az ellenértékpárok ráadásul még páros rímekkel nyomatékosítva! Ilyet csak Frady Endre tud! Szerencsénkre!” /Oroszlányi Jolán, a Hígligeti Nemzeti Színház tragikomikája és súgóimitátora/

„Nem kell aggódni, nem veszélyes, amikor a ketteske és elméje örömtáncba bomlik, mert fél percen belül maga alá alél és nyugiszuri nélküli is belehelyezhetjük a biztonságos kényszerzubbonyába. Ott majd kialussza magát a következő verséig, mi meg hozzuk a slagot.” /Csávás Kálmánné Tenyerestalpassy Brünhilda, a Hígligeti Nemzeti Ló- és Emberkórházi főnővére/

„Egyszer egy várjáték alkalmából megtámadott százhúsz török, de hozzájuk vágtam a várat.” /Chuck Norris/

„Sehol egy leend, sehol egy vala?! Miért engednek a mai királyok ilyen simaorcájú fattyakat a lant közelébe vala?! Jaj, hová süllyede szegény búvalbélelt honunk röpke 458 esztendő alatt vala?! Mi leend itten még a jövőben vala?! Még egy ilyen versezet és én magam is uccu íziben törököknek leendek drukkolni vala!” /Tinódi Lantos Sebestyén, XVI. századi költő/

Őstermelő

Duzgár anyó őstermelő,
S bárkinek, ha kell híres ős,
Föld alól is kerít elő,
Képzelete igen erős.

Sok hősi ős ered tőle,
Például Dugovics Titusz,
S műcsaládfát vezet ő le:
„Ön déd-üke mohácsi túsz.”

Kitalál, mondjuk egy császárt:
„ I. Kertex, múltja talány,
Neje pedig, ha e nász árt,
Ne legyen lett kóristalány!”

Nagy az igény jó ősökre,
Kutyabőrön tolla serceg,
S így lőn bármely faluökre
Lepapírozottan herceg!


„Az ősöm Mohácsnál chuck cselből volt túsz! Cselébe a király belefulladt, a szultánnak meg lerúgta a fejét és álruhában 150 évig maga uralkodott helyette.” /vitéz Chuck Norris, nemesszívű szimbólum és karatevadállat/

„Felháborító! Kikérem magamnak a gyanúsítást, hogy hamis a vitézi címem! Miszlikbe aprítom a kardommal... ööö... kardot is venni kell... szóval, párbajra hívom ki a költő urat! Mi, hogy van-e érettségim? Nem tudom, mi az, de az miért kéne a párbajhoz?! Egy szónak is sok az alja, holnap pitymallatkor megütközünk a kukoricaföldek mellett a traktorainkkal! Ekevasra költő úr, ekevasra! Tyű!” /vitéz Dinnyefalvi Taploncz Jenő, grófi származású téeszelnök és traktoros betyár/

„Mi, hogy az én bátor ősöm kitalált személy lenne?! Akkor kitől örököltem volna, hogy hétvégenként rendszeresen kizuhanok a szuterénablakomból?!  Igaz, hogy én török rántás helyett rókát török, de hát ahogy a művelt német mondja: in vino veritas!” /vitéz Dugovics Dömper, vattacukorárus és szesztestvér/

„Áááá, szóval ezért nem vehette el jó atyám élete nagy szerelmét, Özgöldét, a lett kóristalányt! Helyette az ujgur Badibilda lett az anyám, aki akkora pofonokat adott, hogy kiklopfolt aggyal ültem végül a trónra, ahol bősz ostobaságomban a birodalom összes pénzét az oktatásba és az egészségügybe fektettem, a korrupt politikusokat pedig lefejeztettem. Nem is értem, mitől virágzik a birodalom...” / vitéz II. Kertex, Abszurdisztán máig legnagyobb császára/

„Na, Frady, lesheted, mikor moslak ki a tajtparaszt őseid máig körülötted lengő trágyaszagából!” / vitéz Duzgár anyó, őstermelő és televíziós természetgyógyász/

„Mi volt ez az alpári guanó permet?! Anyám aggódva kérdezi, hogy ő most létezik-e, vagy csak ki van találva? Megnyugtattam ugyan, hogyha nem lenne, akkor ki kellene találni, de ez nem menti fel a költőt a totális tehetségtelenségben tapicskolás tényétől! Csak a a Teremtőt nem értem, hogy miért alkotott egy horpadt pingpong labdányi agy köré egy ilyen emberszabású vízfejet?!” /vitéz Puzsér Róbert, királyi kritikus és médiagróf/

„Nem ősök kellenek, hanem tehetség, rátermettség és marsallbot! Radikalitás, elementaritás, döbbenet! Csatára fel, seregem! Fetvozső! Rienövaplű! Öndöntroá! Gányé!” /vitéz Napóleon Ernő, a Vigyorgó II. emeleti lakója/

„Na, jöjjön be az erkélyről Napóleonka, mára már eleget szónokolt a kertészeknek! Hideg zuhany után jól fog esni a nyugiszuri és a zubbony a gumitrónteremben!” /vitéz Báthory Bumforda, ápolónő és szkander  edző/

„Régen se volt könnyű, de amióta még ezek a versek is vannak... Brühühü!” /vitéz Tiborc, panaszkodó paraszt és a Bólints Tibi Lovagrend Nagymestere/