S nem csak ad hoc tilitoli,
Akkor jő el a Szukcesszív
Approximáció, Joli!
 |
| Jolán (a képen jobbra) nem érti /F.E. felvétele/ |
„Még mindig nem értem! Brühühü!” /Sóvágó Jolán, elsőéves műegyetemi építőmérnök hallgató/
„Én sem értem, de a biztonság javára tett közelítéssel NEM ENG.!” /Tompányi Butáncz, főcenzor és orrszőr bodorító/
„Tanulj lányom, mert diploma nélkül csak büfésnek tudlak felvetetni ide a reaktorba, aztán kereshetsz magadnak egy újgazdag pedagógus férjet, aki eltart! Höhö, ez csak vicc volt! Ne aggódj, ennyi ésszel simán lehetsz még akár főcenzor is!” /Prof. Dr. Sóvágó Jenő, optika professzor és a Vaksi Atomerőmű főszemésze/
„No, én ebből az egészből csak a tilitolit értem!” /Zsírrágó Egon, magyar profi futballista, a Vaksi Atom SE csapatkapitánya/
„Jaj, Egonkám, ne olvass már verseket, mert elromlik a szemed és a Sóvágó doki megint felírja neked a saját szabadalmát, a végbélen keresztül felhelyezhető elektromos kontaktlencsét! Utálom, amikor újságolvasás közben üldögélsz a konnektoron!” /Zsírrágó Egonné Pacal Matild, műkörmös és futballista feleség/
„Nekem nem jött be a fokozatos közelítés, mert olyankor mindig elmenekültek a síelők. Én a fenyőfáról történő hirtelen rávetődésben hiszek. Akkor mindig van kaja!” /Jégkásási Jampec, elűzött hajléktalan és OKJ-s képzésű betanított hegyi jeti/
„A leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy ad 1. a nevem az engedélyem nélkül szerepeljen egy ilyen slendriánul megfogalmazott elmebeteg klapanciában, ad 2. a reálbérem fokozatosan közelítsen egy burjátföldi birkapásztoréhoz! A végén még kénytelen leszek kitántorogni Amerikába!” /Szukcesszív Approximáció, középiskolai matematika-fizika tanár
„Последовательная Aппроксимация?! Что это?! Поэт, ты дурак!!!” /Borisz Brigagyírovics, burját birkapásztor/
„Ha ez az izé az archimédeszi vízbe mártott testű vízkiszorítós kisangyalos dalocskára akar hajazni, akkor itt a tarkopaszság minősített esetével állunk szemben! Frady Endre szövegírás helyett elmehetne inkább az Egészséges Fejbőr együttesbe sztálinorgonistának! Anyám szerint nem kéne eközben sikítva és szukcesszíve apró szilánkokra szabdalnom az Obádovics J. Gyula-féle matematika könyvemet, mert annak a közepén a J. az nem Jolán! Hogyne kéne?! Kell! Képlet?! Tépni! Egyenlet?! Szabdalni! J.?! Vérszag! Éji vad! Király! Grrrr!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Én magam mindig is a fokozatos megközelítés, a fontolva téblábolás híve voltam és vagyok. Hogy az leszek-e később is? Lesz-e egyáltalán később? Ne hirtelenkedjük el a választ, hiszen hamar munka nagyobbat hazudhat, mint a sánta ló! Gyors munkához idő kell, és akinek korán kell, gyakran aranyeret lel. Nem jobb-e ma egy ad hoc tilitoli, mint holnap egy szukcesszív approximáció? Nem merném határozottan állítani, hogy nem elkerülhető bizalmaskodás-e valakit hirtelen Jolinak szólítani, csupán mert a személyi igazolványában nagy biztonsággal szerepel a Jolán szó. Vagy ennek is legyen inkább egy íve? Ív-e, vagy az inkább a hal? Az aranyhal? Hallgatni arany? Ezüst? Bronz? Hát csak ennyit szerettem volna ma bátran szókimondani.” /Török Gábor, elemző/
„Gáborom, hajtsd ide a széles vállamra azt a szókimondó elemzésbe belefáradt szép busa fejedet, hadd rúgom le menten!” /Chuck Norris/
