Nem hallja a repülőgép
Zaját, ám az csak súrolja.
Mázli! Nagy sóhajjal bőg. Ép!
„Mekkora mázlim volt! Brühühü, hüpp-hüpp! Ép vagyok!” /a süket gólya/
„Mit keresett egy nagyothalló elsőéves hallgató a levegőben?! Biztos a gólyabálon kapott valamilyen szert! És hát süketen hogyan vehettük fel egyáltalán a Zeneakadémiára?! Ki fia-borja ez a gyerek?! Ja, hogy az enyém? Ejnye-bejnye Gordonka!” /Dr. Üvegfúvó Gordon dorombszaki dékán/
„Régi álmom teljesült azzal, hogy repülőgépet vezethettem. Ezt az állítólagos majdnem balesetet szerencsére nem láttam, úgyhogy nem lesznek miatta álmatlan éjszakáim.” /Stevie Wonder zenész és hobbipilóta/
„Idióta Stevie! Engem bezzeg rendesen eltrafáltál! Most hetekig lebeghetek élet és halál között az intenzív osztály plafonján!” /Batman/
„Ez az! Ilyen egy rendes vers. Egyetlen versszak, csupán négy sor és minden szavát értem. Bár a több költő is ilyen szűkszavú lenne!” /egy irodalom érettségi előtt álló diák/
„Egy versszak?! Ó elkorcsosult nemzet, rút szibarita váz, ahogy Berzsenyi kolléga mondá vala! Fogadni mernék, hogy a nemzetközi láblabda mérkőzések előtt is csak az első versszakát éneklik az én honfi kebelt megszerelmetesítő Himnuszomnak! Piha!” /Kölcsey Ferenc/
„Rímek?! Pfúj! Ritmus?! Gáz! Azonos szótagszám?! Ultraciki! Sor elején nagybetű?! Genny! Központozás?! Böááá!!! Na tessék, most kifordult a gyomrom! Éljen a szabadvers!” /Cellux Ajtony kortárs költő és önfényező kisiparos/
„Amennyiben egy repülőgép súrol egy madarat, úgy hő keletkezik, a madár kigyullad – hacsak nem éghetetlen anyagból készült azbesztcinegéről, vagy gyémántpelikánról van szó – majd elszenesedett csontvázként zuhan a parti fövenyre, már amennyiben a súrlódás a parti föveny fölötti légtérben történt. Nobel-díjas aerodinamikusként a madár szerencsés megmenekülését költői túlzásnak tartom.” /Professzor Emeritus Habil Debil Nagydoktor Aero Smith/
„Egyszer engem is súrolt egy gép és az tényleg szénné égve zuhant a parti fövenyre. Mit csináljak, épp ott rúdugrottam?” /Chuck Norris/
„Szenes gólyatetem ugyan nem esett rám, de a dögnek ijedtében olyan hasmenése volt, hogy a napozó turisták egyből lebarnultak!” /a parti föveny/
„Az én nagybátyámat egy helikopter propellere szelte és gyújtotta föl, úgyhogy sült galambfalatkákként pottyant a parti fövenyen barnuló turisták tátott szájába, de róla persze senki sem ír verset! Persze, mi szürke galambok csak másodrendű állampolgárok vagyunk a nagyságos védett gólyanépség mögött! Ez rasszizmus! Hol a madárjogi ombudsman?! Monnyonle, monnyonle! Ha meghal, rá fogok szállni a bronzszobra fejére és majd megnézheti a vállát! /Tubi a szürke galamb/
„Nagy élmény volt repülés közben Stevie-vel másodpilótaként együtt énekelni a ’Once I have a lot of money, I would sit on airplane surface’ (Hogyha egyszer sok pénzem lesz, felülök a repülőre) kezdetű nótát! A tompa puffanásoknál mindig kiestünk az ütemből és akkor olyan jókat nevettünk, de olyan jókat… Heeej, de szép nap volt!” /Andrea Bocelli/
