Vadkan

Vaddisznónk most halkan dalol,
Sietni látjuk e víg kant,
Pislant haraszt-álca alól,
Hamar munka ritkán rikkant.

Száguld s tekintete tiszta,
Befelé szól röffös trilla,
Vadász-balesettel bízta
Meg a Bécsi Kamarilla.

Jő a merény tárgya s lova,
Agyar nyaki sebet kinyit,
Fröcsög a vér hovatova
S agonizáltatja Zrínyit.

Vadkan üget, száll a dala,
Főhőst felfektetik lóra,
Ahol szegény biza vala
Szomorúbb, mint Ibsen Nóra.

Kislegényét halón inti:
Öszvetörök, nincs áfium,
Vár a másvilág, a kinti,
Elvérzeni hagyjál, fiúm!

Rosszkor éltél, Zrínyi tata,
Ma már meggyógyítanának.
Sok önkéntes jelmondata:
Donor Diem! - Vérj a mának!

* * * * * * *

VÉRADÁS:
2010. március 10. (szerda) 15:00 – 19:00
Bp., XI.ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV.em.

Barna kislány

Barna kislány fára mászott,
Felkiálttam: Micsinász ott?!
Nem csinálok én egyebet,
Szétlapítok még egy ebet!

Egyre immár ráugrottam,
Lábad előtt fekszik hóttan.
Emígy szól ő, s ugrik megint,
Menetszele vadul megint.

Becsapódik. Ebem fellé-
-legezhet, mert kicsit mellé.
Barna kislány belém esett!
S írtam verset, szerelmeset.

Nagyvárosi télutó

Bakancs mállik, amit kirág
Hómezei szórt-sóvirág,
S ameddig az orrunk ellát,
Bűzt érzünk, de jó debellát.

Kutyagumis már a határ,
Bárcsak járna erre tatár,
Kutyafülű, kutyafaló,
S jönne véle import fa-ló,

Melyben bújna ezer sintér,
S elvinné, kit tojni kint ér,
Husinak a kínaiba,
Nem lenne itt semmi hiba!

Kutyából így lőn szalonna
(Budapesten több száz tonna),
S fő belőle híres-neves
Szecsuáni csirkeleves.

A játékvezető

A játékvezető egy hős!!!

A sípja van csak vele,
Az összes többi
(a csapatok, az edzők, a büfések, a nézők,
a pálya és minden égtája,
a vonal, a gyep, a labdán a szelep,
a stadion minden molekulája,
de még az ég is!)
Mind ellene...

És ő csinálja mégis!!!

Korigare necesse est

Téli Tiberisnek jegén
Vígan csúszkál Béla, Bori,
Tas, Alajos, Lajos meg én,
S lábunkon római kori.

Nátha

Vízfejem (lásd: EU-n Brüsszel)
Zsong és leng, mint túlfújt páva,
S mélyén fortyog fröcsi-tüsszel
Kitörni kész trutyi-láva...

Banális blues

("Banális blues" verspályázatra írt blues-paródia)


Sötét erők nagyok,
Markukban én vagyok
Szakrális túsz...
Banális blues!

Jó útra nem térek,
Én ebből nem kérek,
Anyám is nyúz...
Banális blues!

Innom belső parancs,
Csúszik vodka-narancs,
Taváris Dzsúz...
Banális blues!

Bűnös haveri kör,
Emennél is betör,
Annál is zúz...
Banális blues!

Étkészletet csentem,
Lett húsz villám menten,
S kanál is húsz...
Banális blues!

Futottam és estem,
Kék-zöld az én testem,
Banán is csúsz'...
Banális blues!

Megszúr egyik villám,
Sikolt köszvény-trillám,
Drabális csúz...
Banális blues!

Szennyvíz csatorna part
Lejtője fogva tart,
Kanális húz...
Banális blues!

A testem vízbe fúl,
Puffad és rajt' kinyúl
Kanáris blúz...
Banális blues!

Sötét erő okol
Engem és mély pokol-
-ba máris húz...
Banális blues!

Munkagödör megtámasztó vers

Körcsúszólap szádfal alatt
Eltrafál egy dagadt halat!
Talajvízbe tévedt ponty ő,
S nyíródáskor sikolt: Mon Dieu!

Szerelem

Valentin-nap elé...


"Vakond vértől veres ekén
Megcsillan a Nap sugára,
Kisangyalom, szeretlek én!
Elég ennyi líra mára?"

"Dehogy elég, dehogy elég,
Rőtbajuszú édes szentem!
Szenvedélytől szívem elég,
Lángnyelveit rád tüsszentem!"

"Hinnye, lelkem kunkorodó
Forgácsa, mit Ámor gyalul,
Lángolj, mint a mézbor-sodó,
S szólj helyettem kisangyalul!"

"Ó, én céklafejű párom,
Borostádnak sörillata
Vonz, mint egykor sokszázhárom
Bambát Hari nevű Mata!"

Így évődött egymással a
Parasztlyányka, meg a paraszt,
S esztendőre, sala-lala,
Nászvendéget sár is maraszt!

Kopogtatócédula

Megint jönnek, kopogtatnak!
Jártak itt már hárman, négyen,
Máris hatnak hatvanhatnak…
Kopogtatóm, most mi légyen?

Kinek jusson eme cetli?
Mit szeretne szorgos népem?
Ha a voksom bukott betli,
Rúgjam tenmagamat képen?

Kérem, – szólok s hangom bágyadt –
Általam ön nem lesz jelölt.
Jelöltállítási vágyat
Elmúlt húsz év bennem elölt.

Szavazni, ígérem, megyek!
Mobil leszek, mint a t-com,
S hull, akár az őszi legyek,
Urnába majd borítékom…