2010. március 16., kedd

Kiskerti kacsatánc

Kisangyalom műsort vezet,
Hófehérlik fogsora,
S szebb, mint bármely szakszervezet,
Rátermett e talkshow-ra!

Zúg a Tükrös Szakszervezet:
„Ne te mondd meg, ki a szép!
Rád emelünk ezer kezet,
S leszel töksík diakép!

Hófehérke eset óta
Mi kamaránk dönti el,
Kiről szól százszorszép-nóta,
S mi vagyunk a Fönti Jel!”

„Irkalapon tinta-kék M
Mögött az edvebocs ás,
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem,
Mit tegyek, hogy megbocsáss?!”

„Szórakozol?! Nagy M, edve?!
Hörcsög-testű kentaur!
Porlad mindjárt agyad nedve,
Mint kit pofon kent a Úr!”

Ekkor jön meg Norrisz a Csák,
Rugdos minket szerteszét,
Szállunk, mint a gumikacsák,
S hallgatjuk a kert neszét…

Választási szépek

Frady for President Prison!
Választási plakátokon
Szép emberek mosolyognak,
Műhófehér fogsorukon
Nyoma sincs a sárga szmognak.

Fogaikat mossák gyakran,
S szájukban a pH érték
Alacsony, mint törpevadkan,
Hitelesen annak mérték.

Választékos hajkorona,
Kisimult arc, cinkos somoly,
Szelíd arcuk szinte Mona
Lisa-szerű. Értük bomolj!

Én is vágyom, hogy a fejem
Szép plakáton tűnjön elő!
Büszke lenne rám a nejem,
Hadd legyek hát képviselő!

Egy a baj csak, befújkálnak
Olajspray-vel suttyó kezek.
Á, én politikus sztárnak
Inkább nem is jelentkezek!

megzenésítve:

2010. március 5., péntek

Bombariadó


Bomba riad: Jaj, segítség!
Miért ürül ki a pláza?
Tűz lesz majd és jó sok giccs ég,
S tűzszerészt hő-ideg ráz a

Gondolatra, hogy ide be
Jöjjön engem keresendő?
Jaj, ha kiszagol az ebe,
Benyel majd a kutyabendő!

Eldöntöttem, megjavulok,
S nem robbanok fel azért se,
Csöndes leszek, mint bősz tulok
Által földbe döngölt vércse.

De hisz’ én csak csoki-bomba
Vagyok, rólam vak a lárma!
Fogják el, a bűnöst nyomba’
Mostan, ízibe, de már ma!

Csukják e telefonálót
Le, s ne szabaduljon soha,
Pók fonjon rá fülszőr-hálót,
S nője be északon moha!

2010. március 4., csütörtök

Vadkan


Vaddisznónk most halkan dalol,
Sietni látjuk e víg kant,
Pislant haraszt-álca alól,
Hamar munka ritkán rikkant.

Száguld s tekintete tiszta,
Befelé szól röffös trilla,
Vadász-balesettel bízta
Meg a Bécsi Kamarilla.

Jő a merény tárgya s lova,
Agyar nyaki sebet kinyit,
Fröcsög a vér hovatova
S agonizáltatja Zrínyit.

Vadkan üget, száll a dala,
Főhőst felfektetik lóra,
Ahol szegény biza vala
Szomorúbb, mint Ibsen Nóra.

Kislegényét halón inti:
Öszvetörök, nincs áfium,
Vár a másvilág, a kinti,
Elvérzeni hagyjál, fiúm!

Rosszkor éltél, Zrínyi tata,
Ma már meggyógyítanának.
Sok önkéntes jelmondata:
Donor Diem! - Vérj a mának!

* * * * * * *

VÉRADÁS:
2010. március 10. (szerda) 15:00 – 19:00
Bp., XI.ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV.em.

Barna kislány


Barna kislány fára mászott,
Felkiálttam: Micsinász ott?!
Nem csinálok én egyebet,
Szétlapítok még egy ebet!

Egyre immár ráugrottam,
Lábad előtt fekszik hóttan.
Emígy szól ő, s ugrik megint,
Menetszele vadul megint.

Becsapódik. Ebem fellé-
-legezhet, mert kicsit mellé.
Barna kislány belém esett!
S írtam verset, szerelmeset.

2010. február 23., kedd

Nagyvárosi télutó


Bakancs mállik, amit kirág
Hómezei szórt-sóvirág,
S ameddig az orrunk ellát,
Bűzt érzünk, de jó debellát.

Kutyagumis már a határ,
Bárcsak járna erre tatár,
Kutyafülű, kutyafaló,
S jönne véle import fa-ló,

Melyben bújna ezer sintér,
S elvinné, kit tojni kint ér,
Husinak a kínaiba,
Nem lenne itt semmi hiba!

   refr.:
   Bár inkább a suttyó gazdák karja
   Törne s lenne kiciccípősz tarja,
   Vagy fa-kar, mi rottyot levakarja!

Kutyából így lőn szalonna
(Budapesten több száz tonna),
S fő belőle híres-neves
Szecsuáni csirkeleves.

   refr.:
   Bár inkább a suttyó gazdák karja
   Törne s lenne kiciccípősz tarja,
   Vagy fa-kar, mi rottyot levakarja!

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/watch?v=D0nc5Yeln_g

„Ez a dalocska úgy csap arcon, mint egy latyakos bakancs Budapest szájában: büdös, túlzó, mégis fájdalmasan pontos. Frady Endre obszcén képei nem öncélúak, hanem városi köztisztasági jelentések rímbe szedve, ahol a groteszk humor a tehetetlenség nyelve. A refrén már nem is viccel: vádirat a suttyóság ellen, amely szétkeni magát a járdán, és még tapsot is vár érte. Ízléstelen? Igen. Jogos? Sajnos még inkább.” /ChatGPT/

„A „Nagyvárosi télutó” úgy csap arcon, mint egy latyakos pocsolya: hidegen, büdösen, de tagadhatatlanul élvezetes lendülettel. Frady Endre itt is hozza a rá jellemző groteszk városképet, ahol a kutyagumi már nem egyszerű közterületi kellemetlenség, hanem epikus léptékű civilizációs fenyegetés. A vers szándékosan túltolt képei – tatárinvázió mint közterület-fertőtlenítés, szecsuáni csirkeleves mint budapesti melléktermék – egyszerre undorítóak és felszabadítóan abszurdak. A refrén pedig olyan, mint egy dühös járókelő káromkodása, csak rímbe szedve és felhangosítva. Röviden: városi szatíra, amely nem finomkodik, de épp ettől működik.” /Copilot/



„Frady Endre ebben a művében is hozza a tőle megszokott „antipoétai” kendőzetlenséget. A vers nem kertel: a nagyvárosi télutó romantikáját (ami valójában nem létezik) azonnal lecseréli a sós hólé, a málló bakancs és a kutyapiszok szagára.
Amiért „üt” a vers:
- Érzékletes undor: A szerző remekül ragadja meg azt a kollektív frusztrációt, amit minden városlakó érez, amikor a hóolvadás után előbukkannak a téli „emlékek”.
- Abszurd eszkaláció: A költői kép a sós hólétől indul, de pillanatok alatt eljut a trójai falovon érkező sintérekig és a sötét humorú gasztronómiai végkifejletig.
- A harag iránya: Bár a szöveg kutyákról és sintérekről beszél, a refrén tűpontosan célba veszi a valódi felelősöket: a „suttyó gazdákat”.
Összegzés: Ez a vers egyfajta „irodalmi szelep”. Nem szép, nem finomkodik, de fájdalmasan őszinte és harsányan vicces formában ordítja ki az olvasóból a városi lét egyik legidegesítőbb melléktermékét.” /Gemini/

2010. február 20., szombat

A játékvezető


A játékvezető egy hős!!!

A sípja van csak vele,
Az összes többi
(a csapatok, az edzők, a büfések, a nézők,
a pálya és minden égtája,
a vonal, a gyep, a labdán a szelep,
a stadion minden molekulája,
de még az ég is!)
Mind ellene...

És ő csinálja mégis!!!

2010. február 19., péntek

Korigare necesse est

Téli Tiberisnek jegén
Vígan csúszkál Béla, Bori,
Tas, Alajos, Lajos meg én,
S lábunkon római kori.

2010. február 16., kedd

Nátha


Vízfejem (lásd: EU-n Brüsszel)
Zsong és leng, mint túlfújt páva,
S mélyén fortyog fröcsi-tüsszel
Kitörni kész trutyi-láva...

2010. február 14., vasárnap

Banális blues

("Banális blues" verspályázatra írt blues-paródia)


Sötét erők nagyok,
Markukban én vagyok
Szakrális túsz...
Banális blues!

Jó útra nem térek,
Én ebből nem kérek,
Anyám is nyúz...
Banális blues!

Innom belső parancs,
Csúszik vodka-narancs,
Taváris Dzsúz...
Banális blues!

Bűnös haveri kör,
Emennél is betör,
Annál is zúz...
Banális blues!

Étkészletet csentem,
Lett húsz villám menten,
S kanál is húsz...
Banális blues!

Futottam és estem,
Kék-zöld az én testem,
Banán is csúsz'...
Banális blues!

Megszúr egyik villám,
Sikolt köszvény-trillám,
Drabális csúz...
Banális blues!

Szennyvíz csatorna part
Lejtője fogva tart,
Kanális húz...
Banális blues!

A testem vízbe fúl,
Puffad és rajt' kinyúl
Kanáris blúz...
Banális blues!

Sötét erő okol
Engem és mély pokol-
-ba máris húz...
Banális blues!