Fradi - Újpest

Pajkos skinhead fiatalok
Legtöbbje jó, sőt még jobbik,
Ám én mégis elinalok.
Valahogy e focis hobbik

Riasztanak, mint zöld békát
Lila gólya tátott csőre.
Utánam száll utcán szék át,
S más is, miben utcakőre

Ismerek. Na, üt az óra,
Dolgozni kell, van teendő!
Elhangzik a parancs: Lóra!
S támadunk mi, lovasrendő-

-rök! Vidám a kardom lapja,
Nekem is elillan bajom,
Szineződik, aki kapja,
S fut a sok zöld-lila majom!

Galamblélek

Galamb bőg az ágon,
megcélzom és rágon-
-dolok, ki bánthatja:
Saját szürke atyja,
vagy egy körző héja?!
Hű, de nagyon mély a
fa alatt az árok,
amelyikben várok
a természet ölén,
s alig látok föl én.
Hopp, támad egy sas-hegy,
s galamb ettől hasmegy!
Orcán csap e permet,
s megtölti a vermet,
melyben immár úszok,
s lehetne vagy húsz ok,
vadul dühöngenem…

De nem.

Röpülj páva!

Folklórozás miatt köllött
Légbe szöknöm: „Röpülj páva!”
S midőn szálltam Izland fölött,
Rám lövellt a hamus láva!

Vulkán köpte énalattam
Salétromsavát meg a ként,
Ettől be- és kigyulladtam,
S körözgettem grillpávaként.

Röptöm égen égő hőkép,
Illékony, ám mégis örök.
Míg nem jön egy repülőgép,
Ragyogjatok pávakörök!

Gnú

Édesszájú a gnúm,
Pofájában Magnum,
S fröcsög csokis nyálat,
Gusztustalan állat!

Megdühödik a gnúm,
Lőfegyvere Magnum,
S hidegvérű hüllő
Módján keresztüllő.

Így ér véget a gnús
Életem, ám Agnus
Dei, mint egy Eiffel,
Tornyul fölém: Kelj fel!

Mennyben látom a gnúm,
Ajkai közt Magnum,
S nem is folyat nyálat,
De kis cuki állat!

Jaj, gnúm mégse felejt
(Gnúból is van selejt?),
Rám emeli öklét…
Na, szép kis öröklét!

Játék az élet?

Szerencsejáték az élet,
Amit irányít a vélet-
-len keltette titkos erő,
S ember ebben ritkán nyerő?

Élet csupán gyerekjáték,
S olyan ez a Lujzák s Máték
Számára, mint víz a halnak,
Úszkálnak, míg meg nem halnak?

Élet zajos játékterem,
Melyben játékgyümölcs terem,
Mennye játékterembura,
S félkarú rabló az ura?

Élet labdajáték-szerű,
Elrúgnak és fájó derű
Tölt el, midőn szállsz el messze,
S töprengsz, hosszabbítás lesz-e?

Ugyan, komám, meg ne bomolj!
Élet az egy igen komoly
Szemibionukleáris…
Igen, nővér, jövök máris!

Április

Április jön s bambán les ő,
Napfény helyett szürke eső?
Földre kancsít s látja, hogy ott
Rengeteg fa rügyefogyott.

Ázik mókus, fázik szarvas,
Várj reám!-ot dúdol Darvas…
Szóval szamár-szürke szomor
Búsong s ettől minden gyomor

Önemésztőn összeszorul
S epés dalt korg finnugorul.
Április szól: Ilyen korán
Ne várd még a májust, Zorán!

Felorrhangol Zorán: Oké!
Derül a Nap s minden zsoké,
S minden zsoké versenylova
Szanaszétül hovatova!

Hovatováll szét és szana,
Vígan dalzik: Mana-mana!,
Táncol Ben Hur, zöldell kinn gyom,
Szép az élet, ingyom-bingyom!

Kampánycsendes Dongó

Én, a Kampánycsendes Dongó,
Szombat napján leszek néma,
Közterületre I don’t go
S heverek, mint utcán téma.

Pénzem aznap el nem verem,
Nem lát engem kilenc hektár
Virágföld, se gyorsétterem,
Se Donger King, se a NcTár.

Nem zavarnak párt-szín ködök,
Agyam vág, mint késen élek,
Nem dongok és nem döfködök,
Csak befelé döngicsélek.

Másnap lesz majd nagy zimmezumm,
Dalolok, mint Korda Gyuri,
S a lényegre rá, íme, zoom
In: dúl a nagy szuri-muri!

komment:
„Rövidebb, mint egy kasztrói kampánybeszéd, dühösebb, mint egy esélylátogató politikai elemzés, közérthetőbb, mint az általános relativitáselmélet, kuszább, mint a dongó lábai.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/