Kerge versemben sor sort űz,
S balsors után jőnek mázlik:
Mögöttem fal, szemben sortűz,
S vakolatban van bár száz lik,
Tök-ép testem mégsem szita,
S nem ereget véres levet,
Hálát adok s nagy puszit a
Zőrangyalnak, aki nevet
Eme füllentgetős viccen...
Helyettem egy dikta-mancs ír,
S míg a lelkem égbe ficcen,
Vagyok, ami vagyok: trancsír...
Sörtűz-fogsor bennem hersen,
Ezt értem én kerge versen...
2010. augusztus 10., kedd
2010. július 23., péntek
Vadkanleves
Vadkanlevest ízlelek én,
Jobb kezemben jár a kanál.
Jé, csak lé van s túlsó felén
Asztalomnak bús vadkan áll!
„Uram, kegyelemért sírok!
Teste nélkülem is degesz
S érfalain kúsznak zsírok,
Önmagának árt, ha megesz.”
Lelkem védőgátja suvad,
Szemem könnyes, remeg hangom:
„Szabad vagy, te kedves dúvad!”
Bólint s lépte döng a gangon…
Üres levest kanalazok,
Vadkan eltűnt illa-berek,
S vígan néznek énrám azok
A kis kedves zöld emberek…
Jobb kezemben jár a kanál.
Jé, csak lé van s túlsó felén
Asztalomnak bús vadkan áll!
„Uram, kegyelemért sírok!
Teste nélkülem is degesz
S érfalain kúsznak zsírok,
Önmagának árt, ha megesz.”
Lelkem védőgátja suvad,
Szemem könnyes, remeg hangom:
„Szabad vagy, te kedves dúvad!”
Bólint s lépte döng a gangon…
Üres levest kanalazok,
Vadkan eltűnt illa-berek,
S vígan néznek énrám azok
A kis kedves zöld emberek…
2010. július 20., kedd
Egy gondolat bánt engemet
Egy gondolat bánt engemet,
Saját hátam vakarni meg.
Nincs kezem, ez így rémálom,
E verset is csak diktálom.
Kádban bálnák közt viszketek,
Csiklandoznak lomha cetek.
Kinek ér el ide karja,
Hátamat vajh’ ki vakarja?
Harcmezőn fújó paripa,
Vagy az ángyom félvak ipa?
Barna kislány, van-e fakard
Nálad, hogy a hátam vakard?
Hátam a fakardba tolat,
Nem bánt már az egy gondolat,
S özvegyi fátyolos fejfa
Alatt nyugszom én, a fafej.
2010. július 19., hétfő
A profi
2010. július 13., kedd
Szédült napraforgó
Napraforgó Napra forog,
Teljes figyelme a Napé.
Hőgutát üt fénybalhorog,
S lerogyna, de nincs kanapé.
Égen támolyog a Nap is,
Ráférne kis tente-tente,
Szája híg naptejbepapis…
Öklendező naplemente?!
Nap s a reáforgó alant
Egymással még farkasszemez…
Egy nap róluk zeng majd a lant
Szép költeményt, de az nem ez.
Teljes figyelme a Napé.
Hőgutát üt fénybalhorog,
S lerogyna, de nincs kanapé.
Égen támolyog a Nap is,
Ráférne kis tente-tente,
Szája híg naptejbepapis…
Öklendező naplemente?!
Nap s a reáforgó alant
Egymással még farkasszemez…
Egy nap róluk zeng majd a lant
Szép költeményt, de az nem ez.
2010. július 12., hétfő
VB-döntő
Méterekről csúszik Bommel
Széttörendő Iniestát,
De Jong talpa légből nyom el
Spanyolkát: „Szakítom ezt át!”
Zöld gyepen egy Temze parti
Úr sárgít, mint őrült piktor.
Foci ez, vagy kártyaparti?!
Kassai kéne, a Viktor!
Robben hangulatán Iker
Ront, mint fagylalton a hal íz,
Hispán kaput laszti kiker-
-ül és tombol Demor Alíz.
Stekelenburg mellett gól land-
-dol, mitől ő kissé kába,
S véle bömböl mind, ki holland:
„Ezért jöttünk Afrikába?!”
Eltűnik sok „hátha” s „talán”.
„Igen!”: Nyer a Nagy Armada!
Vigad minden bősz katalán,
S Spany’hon másik kétharmada.
Hungár, Ibér, két jó kancsó
Borba sírvígságát ríja,
Közös ősük Puskás Pancho,
S együtt bőgik: Ría! Ría!
2010. július 9., péntek
De kinek?
(dalszöveg S.V.-nak)
Verset írsz, de minek?
Dalt szerzel, de kinek?
Ki olvas, ki hallgat, kit érdekel,
Ha az életek csak párhuzamos sínek?
A világ nagy hírözön,
Megszűri a közöny.
A szép is, a jó is, a fontos is,
Ha nem csillogó, eltűnik kézen-közön.
Az életünk mit ér,
Ha gyáván csak kitér
Önmaga és a nagyvilág elől?
Minek adatott akkor egy életnyi tér?
Hány kiáltott szótól kel életre a puszta?
Hány kiontott könnycsepptől árad szét a tenger?
Hány félszeg kis daltól lesz a remény oly tiszta,
Hogy emberbőr páncéljából előbújjon az ember?
Hogyha rád nevetek,
Mag, amit elvetek,
Elér-e szívedig, vajon elér?
Életre kelhet-e, kit csupán szeretek?
Hány kiáltott szótól kel életre a puszta?
Hány kiontott könnycsepptől árad szét a tenger?
Hány félszeg kis daltól lesz a remény oly tiszta,
Hogy emberbőr páncéljából előbújjon az ember?
Verset írsz, de minek?
Dalt szerzel, de kinek?
Ki olvas, ki hallgat, kit érdekel,
Ha az életek csak párhuzamos sínek?
A világ nagy hírözön,
Megszűri a közöny.
A szép is, a jó is, a fontos is,
Ha nem csillogó, eltűnik kézen-közön.
Az életünk mit ér,
Ha gyáván csak kitér
Önmaga és a nagyvilág elől?
Minek adatott akkor egy életnyi tér?
Hány kiáltott szótól kel életre a puszta?
Hány kiontott könnycsepptől árad szét a tenger?
Hány félszeg kis daltól lesz a remény oly tiszta,
Hogy emberbőr páncéljából előbújjon az ember?
Hogyha rád nevetek,
Mag, amit elvetek,
Elér-e szívedig, vajon elér?
Életre kelhet-e, kit csupán szeretek?
Hány kiáltott szótól kel életre a puszta?
Hány kiontott könnycsepptől árad szét a tenger?
Hány félszeg kis daltól lesz a remény oly tiszta,
Hogy emberbőr páncéljából előbújjon az ember?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)