2012. november 27., kedd

A kis gyufaárus lány

(Happy End-es verzió. I can't believe it's not Hans Christian Andersen!)

Karácsony este egy didergő kislány rótta mezítláb a havas utcákat. Gyufát árult, de a közönyös emberek rá se hederítettek a portékájára. Napok óta nem evett és úgy érezte, hogy menten elájul. Már hazamenni sem volt ereje, mert a kis jégcsapos kunyhójuk, amelyben apjával, mostohaanyjával és annak tizenhárom lányával lakott, a város szélén volt, innen messze, nagyon-nagyon messze…
A kis gyufaárus lány és az eladatlan gyufahalom
(Hans Christian Andersen felvétele)
Meg aztán kedve sem lett volna otthon lenni, mert apja ilyenkor megállás nélkül karácsonyi dalokat énekelt. Apjának sajnos olyan fals hangja volt, hogy a fiatalkori Ki Mit Tud?-os bemutatkozó nótája évtizedekig volt a „Borzalom közöttünk ólálkodik” című krimisorozat főcímzenéje. Mivel a mostohaanyja és tizenhárom lánya egy füldugó gyárban dolgoztak, számukra nem volt probléma az ilyenkori otthonmaradás, de a kis gyufaárus lánynak muszáj volt minél messzebb lennie.
Egyre erősebben havazott és az önsajnálata nőttön-nőtt. Könnyei az arcára fagytak és amikor egy testes ember őt észre sem véve egy hókupacba taszította, majdnem megadta magát a sorsnak.
Ám ekkor felülkerekedett benne néhai nagyanyjától, a világ első huszonhat danos női karate mesterétől örökölt dac, és a néhai nagyapjától, az eszkimóknak is jégkrémet eladni tudó Cupák bácsitól örökölt firnyák.
Rájött, hogy az emberek az elektromosság korában már nem rohangálnak Karácsony este gyufa után, viszont azt is látta, amint csirkecombot, sertésdagadót, rénszarvas lapockát és marhafelsálat rágcsálva sétálgatnak és szuttyogva próbálják kiszívogatni a foguk közé ragadt húsdarabokat. A kis gyufaárus lány ekkor végső erejét megfeszítve letörögette a foszforfejeket a gyufái végéről és kiabálni kezdett:
- Fogpiszkálót vegyenek! Reklámáron a fogpiszkáló! Karácsonyi készlettisztítás! Fogpiszkálót vegyenek!
Hát láss csodát! Az addig szuttyogó emberek hosszú tömött sorokban rohamozták meg a kis fogpiszkálóárus lány portékáját. Egy növényvédő- és mosószereket, valamint műtrágyát gyártó burzsoá pedig az összegyűjtött foszforfejeket vásárolta meg.
Az ámult kislány röpke fertályóra alatt kerek egymillió dollárt keresett. Örömében táncra perdült volna, de elgémberedett lábai kicsúsztak alóla. Segítséget akart kérni, de a tér közben kiürült. Nem akarta elhinni, hogy egymillió dollárral a zsebében fog megfagyni és éhen halni egy ekkora város kellős közepén. Sírva fakadt…
Sírt, sírt és egyre csak sírt, ám egyszer csak észrevette, hogy a tér sarkán valaki ott felejtett egy Chuck Norris mintás Boeing 747-es utasszállító gépet.
- Egy valódi Jumbo Jet! – kiáltotta, mert még a becenevét is jól ismerte. A géphez kúszott és beszállt. Bár sanyarú sorsa miatt az iskolában csak bukdácsolt, ám két tantárgyból, ének-zenéből és utasszállító repülőgép vezetésből mindig jelest kapott.
A gép hűtőszekrényéből kivett egy kaviáros lazacos szendvicset és egy abált pacaldarabbal megbolondítva jóízűen elfogyasztotta, majd jóllakottan beült a pilótafülkébe. A térről kivezető Frady Endre sugárutat kifutópályának használva felszállt a hószállingózásos légtérbe és boldogan dalolni kezdett. Csengő hangja – amit néhai koloratúrszoprán dédnagyanyjától örökölt, aki az Éj királynőjének áriája közben a világ összes operaházának a kristálycsillárját ripityomra törte – szóval ez a csengő hang betöltötte az étert:

Erre vágytam már oly régen,
Gépen szállok fenn az égen.
Galambraj szállt körülöttem,
De már nem, mert elütöttem!

Sálálá-lálá…

A város fölött kiszórta a gépből az egymillió dollárt, ami ezer darab ezerdolláros csomagban pottyant a hóban reménytelenül fagyoskodva üldögélő ezer darab kis gyufaárus lány ölébe. Az ámulattól tátott szájukba pedig a Boeing 747-es hajtóműve által megsütött galambok hullottak bele.
A hirtelen jött gazdagságból és a sült galamb pecsenyéből erőt merítve mind vidáman hazaszaladtak és a frissen vásárolt színes televíziójukon 3D-ben nézték a Híradó különkiadását, melyben egy Chuck Norris mintás Boeing 747-es utasszállító gép pajkos UFO-kkal kergetőzött önfeledten.
A szeretet ünnepén a földlakó együtt játszott a földönkívüliekkel. Ez volt a második legszebb Karácsony a Földön!
Aki nem hiszi, járjon utángyártott Zaporozseccel!

6 megjegyzés:

  1. Persze, hogy nem Andersen írta ezt a mesét. Az ő korában még kénes gyufát használtak. Andersen csillaga 1816-ban kihunyt, a dörzsgyufát csak 1827-ben, a foszfortartalmú gyufát pedig 1831-ben találták fel. a sok sületlenség mellett Irinyi Jánost azért megemlíthetted volna, mint az első biztonsági gyufa feltalálóját, aki szintén nagy szegénységben hunyt el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem volt célom semmiféle történeti hűség. Egyszerűen csak unalmasnak találom, hogy Karácsony környékén mindenki előveszi a szenvelgő énjét és az örömteli ünneplés (hiszen mégis csak egy születésnapról van szó, még ha rosszul is számolták ki utólag az idejét) helyett szentimentálisan könnyfakasztó ragacs hömpölyög mindenütt. Gondoltam, átírom happy end-re, hogy ne csak az öngyilkos jelöltek olvassák szívesen. :)

      Törlés
    2. Nem vagyok öngyilkos jelölt, ám az eredeti gyufaárus lány történetét szívesen olvastam a Youtube-on. Megható inkább, nem ömlengő. Én a "szeretet ünnepe" és a vásárlási, ajándékozási kényszer (kereskedelmi) mizéria miatt gyűlölöm a Karácsonyt.

      Törlés
    3. Ki így, ki úgy harcol a képmutatás ellen...

      Törlés
    4. No kép-mutatás?
      vesszenek a képzőművészeti galériák, a jelmezbálok és a Halloween partyk!

      Törlés