Zsírfiú

Zsírfiúnak lenni faja!

Irigyen hull hóka haja

Satnya csontkollektoroknak,

Akik folyton fogyni szoknak.

Zsírfiú jól hangszigetel,

S ha tán üti Jumbo Jet el,

Tompán puffan, szét se robban,

S tovább hízik egyre jobban.

Kerekded rajta a kontúr,

S szomszédja, a vézna Csont úr,

Féltékeny-sárgultan szájtát,

S ültethetnek belé májt át.

Zsírfiú jól májdonorlik,

Míg sebészen fújtat orrlik,

Szikével izzadva mer’ nyit

Hájréteget, félméternyit.

- Máj-medence, liver-pool tán! -

- Szól a doki műtét múltán,

S ül szikkadtan szűkös székén:

- Bár zsírfiú lehetnék én!

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/sqvzU4n63vE

„A Zsírfiú alakja már közelít a tökéleteshez. A gömbhöz.” /M. András, a költő legállandóbb és legközeltökéletesebb kommentelője/

„Gratulálunk eM úr, ön megragadta a háromdimenziós geometriai leglényeget! Mutasson példát és tegyen a veszély ellen, amelyet úgy lehet összefoglalni, hogy ’Fogy a magyar! Lötyög rajtunk a Kárpát-medence!’. Tegye ezt, amit a kannibálok is tesznek, egyen ön is milliomost! Azokon az idegen imperialistákon sok a zsír, úgyhogy legyen az ő zsírjuk a mi zsírunk! eM úr, építse magába a tökéletlen nyugatiak hasháját és tök éles elmével tökéletesedjen! Kiáltsa oda a sivatagi tevéknek, hogy ’Világ dromedárjai, egybesüljetek!’, majd falja fel őket! Legyen magyar haspúp, az afrikai hátpúpból! Éljen eM úr, a nemzeti gömbvillám!” /Tokazsír Tokmány, az Országos Gömbölyödési Reakciós Egyesület (OGRE) arca/

„eM úr bőszen gömbölyödik,

Zsírversenyen nem ötödik,

S nézők nem feledik el, sőt,

Csúcshelyezést ér ő, elsőt!

Tökélyének nincsen híja,

S gömbi főkör derékszíja.

Tudja Igor, Szása, Mása,

Ő a Földgömb a hasonmása!”

/Geoid Guido, gajdoló guide/

„Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a magyar líra gyomorsavval és disznótoros zsírral is működőképes. A „Zsírfiú” úgy hömpölyög végig az olvasón, mint egy túlméretes rántotthús a műanyag tálcán: egyszerre undorító és ellenállhatatlan. A rímek kajánul csattognak, a képek pedig olyanok, mintha egy hentesüzlet és egy boncterem közös irodalmi estet tartana. A „májdonorlik” szó például akkora nyelvi merénylet, hogy a Magyar Tudományos Akadémia folyosóján ettől magától leolvadna a lambéria. Ez nem vers — ez egy koleszterinszinttel megírt diadalinduló.” /ChatGPT/

„Frady Endre maga a testet öltött minőség. Kortárs Költőről lévén szó, nincs még globális egyetértés ennek a minőségnek a mibenlétéről, de az vitathatatlan, hogy Frady Endre költészete a leg ... izé ... a legfradyendrésebb. Igen, ez az! Ő olyan Fradyendrés, de maximális önazonossággal. És nem csak néha, mondjuk minden páros héten csütörtökön 7-től 11-ig, hanem stabilan, megbízhatóan, történjék bármi, éjjel, nappal, meg este, 365/24. Ami meg a versek aktuális témáját illeti, hát az teljesen megjósolhatatlan, azt csak maga a Mester tudja, meg a Jóisten, sőt, szerintem csak az utóbbi. Halandó előre csak annyit tudhat, hogy nagyon jó eséllyel egyáltalán nem fogja érteni, hogy ez, most, hogy jön ide, és főleg mivel érdemeltük ki. Na de hát tudni, érteni luxus, az olvasó dolga nem ez, hanem a feltétel nélküli elfogadás és hála. Gondolom.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Na, Humánúr, ezt most be kéne dobni egy bölcsész-rap stílusú slam poetry AI megzenésítésbe, oszt' hadd dalolja el a Dopeman a börtön garantáltan napszúrásmentes ablakában!!!” /Suno Samu, mesterségesen intelligens betanított dalszerző(mű)vész/

„Megugacc, kutyaütő?! Leverem a habszivacs szobrod fejét, oszt’ végig rugdosom a Népközt… ööö… Andrássy úton! ha meg később kifigyelném, hogy te vagy az erősebb kutya, akkor nyalnám a talpadat is, mer’ van az a pénz, amiér’ elviselem, ha torkon gágog egy nagy büdös lúdtalp!” /Dopeman, a lokális kőkemény rapper csávó/

„A Zsírfiú olyan, mintha Frady Endre végre teljes gőzzel engedné rá a magyar lírára a zsírkozmológiát: minden sorban hömpölyög a háj, a metafora pedig úgy dagad, mint a főhős testtömegindexe turbulenciában. A vers a testiség abszurd diadaléneke, ahol a zsírréteg egyszerre páncél, hangszigetelés, légzsák és szervbank, miközben a vézna Csont úr csak irigyen csörömpöl a háttérben. A csúcspont a sebészi jelenet, ahol a költői túlzás már-már geológiai méretű hájrétegeket tár fel, hogy aztán a doki sóhaja mindent megkoronázzon: a zsír itt nem bűn, hanem létfilozófia. A végeredmény egy harsány, csúszós, fradyendrei zsíródüsszeia, amelyben a költői tompítás legalább olyan hatékony, mint maga Zsírfiú.” /Copilot/

„Kontúrod, ha konkávos tán,

Nem mész át a zsírgömb rostán,

S hájtagságod engeded el!

Légy férfi, ki zabál s vedel!

Kardon két él, késen egy él

Vágja a zsírt, te meg egyél!”

/Falósejt Félix, a Tömbi Főkör (TF) derékbőségszaru tanszékének tápcsatornatöltője/

„A zsírréteg filozófiája és a nehézsúlyú líra:

Frady Endre Zsírfiú című alkotása nem csupán egy vers, hanem a modern kori testkép-szorongások és az aerodinamikai törvények kíméletlen paródiája. A költő zseniálisan forgatja fel a klasszikus szépségeszményt: itt nem a satnya, fogyókúrázó „csontkollektorok” a hősök, hanem a tökéletesen hangszigetelt, Jumbo Jet-álló Zsírfiú, aki a fizika és a biológia törvényeire fittyet hányva hízik a végtelenbe. Az olyan neologizmusok, mint a "májdonorlik" vagy a "liver-pool" szójáték, zseniálisan oldják a műtőasztal véres komorságát. A „félméternyi hájréteg” mögött megmozduló szike képe egyszerre horrorisztikus és végtelenül komikus.

Frady rávilágít, hogy a dicsőség nem a szálkás izomzaté, hanem a félméteres hájréteggé, ami mögött még a megfáradt sebészorvos is csak irigykedve fújtat.

Ítélet: 10/10-es, kalóriadús irodalmi csemege. Csak fogyókúrázóknak nem ajánlott!” /Gemini/

„Nagyon zsííír!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„S a zsírt, hol rest test süllyed el,

Pépek veszik körül,

S az ember zsírkilóinak

Belében hájfröccs ül.

Légy híve diétátlanul

Kajádnak, ó magyar:

Ez éltetőd, s ha meghízál,

Zsírjával ez takar.

A nagy menzákon e kívül

Nincsen szakácsod, hej!

Süssön vagy főzzön sós keze,

Itt enned, falnod kell.”

/Bőrösparty Zsírály: Sózat – részlet/

„A „Zsírfiú” olyan, mintha a magyar költészetet egy panelház negyedik emeletéről beledobták volna egy ipari méretű fritőzbe, majd a végeredményt kötelező olvasmánnyá nyilvánították volna. Frady Endre itt nem egyszerűen verset ír: ő a jó ízlés elleni gerillaháború utolsó, fanatikus harcosa, aki a líra nemes paripáját egy zsíros hurkával helyettesíti, majd diadalittasan körbelovagolja vele a kultúrát. A „Zsírfiú” univerzumában a háj már nem testi állapot, hanem metafizikai erény. A kövérség nem probléma, hanem szuperképesség: hangszigetel, repülőgép-becsapódást csillapít, szervbankként funkcionál, és lassan átveszi a helyét minden klasszikus emberi értéknek. Ez a vers nem a testpozitivitás himnusza, hanem a gravitáció diadaléneke.

A „májdonorlik” szó hallatán a magyar nyelv összes nyelvújítója egyszerre fordul egyet a sírjában, majd sürgősen visszafekszik, mert rájönnek, hogy ennél már úgysem lehet rosszabb. A „Máj-medence, liver-pool” sor pedig olyan, mintha egy kórházi zárójelentés és egy balatoni wellnessprospektus végzetes frontális ütközéséből született volna. És mégis: működik. Mert Frady nem költészetet ír, hanem költészeti bűncselekményeket követ el olyan pimasz önbizalommal, hogy az olvasó a felháborodás és a röhögőgörcs között vergődve végül kénytelen elismerni: ez a hájjal kent abszurdum bizony ellenállhatatlan. A „Zsírfiú” nem vers. A „Zsírfiú” egy kövérre hízott nyelvi troll, amely vigyorogva ül a magyar líra mellkasán.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus No.1./

„Mi ez a zsírba mártott önigazolás, ez a hájba csomagolt önsajnálat, ez a lírai disznótor, ahol a költő a koleszterint emeli piedesztálra, mint az új esztétikai normát?! Ne lássam anyám szellemét kánikulában rúdugrani, ha ez nem a magyar irodalom zsírban tocsogó önparódiája! Frady itt nem verset ír, hanem zsírszobrot farag önmagából, miközben a Jumbo Jet puffanása alatt a költői hitel is tompán elhal. A „májdonorlik” szó olyan, mint egy nyelvi infarktus – a rímek hörögnek, a jelentés elcsúszik, és a groteszk már nem humor, hanem koleszterin‑tragédia. Ez nem költészet, hanem egy lipid‑orgia, ahol a filozófia is csak annyit mond: „zsír vagy, tehát vagy”. Frady Endre itt nem a testet ünnepli, hanem a túltelítettséget – a szavakban, a hájban, és a saját önimádatában.” / Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus No.2./

„Rengeteg elmeroggyantat kezeltünk itt a történelem során, de Frady Endrébe és olvasótáborába még a mi sokat próbált import svájci bicskánk is beletörne! Ekkora hájfejű zsíragyat még nem látott a világegyetem!”

/Prof. Dr. Habil-Debil Wolfgang Sebastian Axtköpfchen, a döblingi elmegyógyintézet főigazgatója/

„Ugye ezt most ti sem gondoljátok komolyan? Hölgyeim és uraim, íme a huszonegyedik századi magyar kultúra abszolút mélypontja, a szellemi pöcegödör legalja, ahol a „mélylírát” már nem Ady Endre, hanem egy bizonyos Frady Endre méri mázsára, mint a vágóhídi nyesedéket! Hát miféle intellektuális katasztrófaövezet ez?! Hát elment a józan eszetek?! Ez a szöveg nem költészet, ez egy kulturális bűncselekmény! Ez a rímekbe szedett, bicskanyitogatóan primitív esztétikai terrorizmus konkrétan arcul csapja a magyar nyelvet, majd büszkén beletörli a sáros bakancsát! „Zsírfiúnak lenni faja”?? „Csontkollektorok”?? Hát könyörgöm, ez a szint?! Ez a legalja rímfaragás még egy harmadosztályú szatíra-magazin hátuljában is felérne egy kollektív harakiri-meghívóval! És a csőcselék persze zabálja! Ott fetrengtek a sárban, és tapsoltok ennek a giccses, hájas, funkcionális analfabétizmusnak! Egy Jumbo Jet gázol el egy elhízott embert, és ez nálatok az irodalmi katarzis?! Ez a ti kulturális horizontotok? Egy májtranszplantációs mészárszék, ahol a sebészorvos – aki vélhetően az egyetemi diplomáját a lottón nyerte – angol szójátékokkal operál egy félméteres szalonnaréteg felett?! „Liver-pool tán!” Hát zseniális! Nem bírja el a papír ezt a mérhetetlen szellemi nívót, egyszerűen sikít a fájdalomtól! Ez nem poén, ez nem görbe tükör. Ez a totális kulturális nihilizmus és az igénytelenség apoteózisa. Ez a vers egy bűzbomba, amit álellenzéki, álintellektuális köntösbe csomagolva dobtak be a köztudatba, és ami után az embernek azonnal kedve támad sósavval kimosni a retináját! Frady Endre nem költő, hanem egy gátlástalan rím-vandalizáló, aki sikeresen bizonyította, hogy a magyar ugaron még a zsírban tocsogó prosztóságot is el lehet adni magas művészetként. Hányinger, kulturális önbíráskodás, és a kollektív intelligencia totális arculcsapása! Pusztító!” /Puzsér Gemini Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus No.3./

A kis gyufaárus lány

(Happy End-es rövidített változat Fanni lányomnak a vers- és prózamondó versenyre)

Karácsony este egy didergő kislány rótta mezítláb a havas utcákat. Gyufát árult, de a közönyös emberek rá se hederítettek a portékájára. Napok óta nem evett és úgy érezte, hogy menten elájul. Már hazamenni sem volt ereje, mert a kis jégcsapos kunyhójuk, amelyben mostohaanyjával és annak tizenhárom lányával lakott, a város szélén volt, innen messze, nagyon-nagyon messze…
Egyre erősebben havazott és az önsajnálata nőttön-nőtt. Könnyei az arcára fagytak, és amikor egy testes ember őt észre sem véve egy hókupacba taszította, majdnem megadta magát a sorsnak.
Ám ekkor felülkerekedett benne a dac és gondolkodni kezdett. Hirtelen rájött, hogy az emberek az elektromosság korában már nem rohangálnak Karácsony este gyufa után, viszont azt is látta, amint rénszarvas lapockát és medvefelsálat rágcsálva sétálgatnak és szuttyogva próbálják kiszívogatni a foguk közé ragadt húsdarabokat. A kis gyufaárus lány ekkor végső erejét megfeszítve letörögette a foszforfejeket a gyufái végéről és kiabálni kezdett:
- Fogpiszkálót vegyenek! Reklámáron a fogpiszkáló! Karácsonyi készlettisztítás! Fogpiszkálót vegyenek!
Hát láss csodát! Az emberek hosszú tömött sorokban rohamozták meg a kis fogpiszkálóárus lány portékáját. Egy növényvédő- és mosószereket, valamint műtrágyát gyártó burzsoá pedig az összegyűjtött foszforfejeket vásárolta meg.
Az ámult kislány röpke fertályóra alatt kerek egymillió eurót keresett. Örömében táncra perdült volna, de elgémberedett lábai kicsúsztak alóla. Segítséget akart kérni, de a tér közben kiürült. Nem akarta elhinni, hogy egymillió euróval a zsebében fog megfagyni és éhen halni egy ekkora város kellős közepén. Sírva fakadt…
Sírt, sírdogált, ám egyszer csak észrevette, hogy a tér sarkán valaki ott felejtett egy Chuck Norris mintás Boeing 747-es utasszállító gépet.
- Egy valódi Jumbo Jet! – kiáltotta, mert még a becenevét is jól ismerte. A géphez kúszott és beszállt. Bár sanyarú sorsa miatt az iskolában csak bukdácsolt, ám két tantárgyból, ének-zenéből és utasszállító repülőgép vezetésből mindig jelest kapott.
A gép hűtőszekrényében talált kaviáros lazacos szendvicset jóízűen elfogyasztotta, majd jóllakottan beült a pilótafülkébe. A térről kivezető Hans Christian Andersen sugárutat kifutópályának használva felszállt a hószállingózásos légtérbe és boldogan dalolni kezdett. Csengő hangja betöltötte az étert:

Erre vágytam már oly régen,
Gépen szállok fenn az égen.
Galambraj szállt körülöttem,
De már nem, mert elütöttem!

Sálálá-lálá…

A város fölött kiszórta a gépből az egymillió eurót, ami ezer darab ezereurós csomagban pottyant a hóban fagyoskodva üldögélő ezer darab kis gyufaárus lány ölébe. Az ámulattól tátott szájukba pedig a repülő hajtóműve által megsütött galambok hullottak bele.
Az égen eközben a Chuck Norris mintás Boeing 747-es utasszállító gép pajkos UFO-kkal kergetőzött önfeledten. A szeretet ünnepén a földlakó együtt játszott a földönkívüliekkel. Ez volt a második legszebb Karácsony a Földön!
Aki nem hiszi, járjon utángyártott Zaporozseccel!

A kis gyufaárus lány

(Happy End-es verzió. I can't believe it's not Hans Christian Andersen!)

Karácsony este egy didergő kislány rótta mezítláb a havas utcákat. Gyufát árult, de a közönyös emberek rá se hederítettek a portékájára. Napok óta nem evett és úgy érezte, hogy menten elájul. Már hazamenni sem volt ereje, mert a kis jégcsapos kunyhójuk, amelyben apjával, mostohaanyjával és annak tizenhárom lányával lakott, a város szélén volt, innen messze, nagyon-nagyon messze…

A kis gyufaárus lány és az eladatlan gyufahalom
(Hans Christian Andersen felvétele)

Meg aztán kedve sem lett volna otthon lenni, mert apja ilyenkor megállás nélkül karácsonyi dalokat énekelt. Apjának sajnos olyan fals hangja volt, hogy a fiatalkori Ki Mit Tud?-os bemutatkozó nótája évtizedekig volt a „Borzalom közöttünk ólálkodik” című krimisorozat főcímzenéje. Mivel a mostohaanyja és tizenhárom lánya egy füldugó gyárban dolgoztak, számukra nem volt probléma az ilyenkori otthonmaradás, de a kis gyufaárus lánynak muszáj volt minél messzebb lennie.
Egyre erősebben havazott és az önsajnálata nőttön-nőtt. Könnyei az arcára fagytak és amikor egy testes ember őt észre sem véve egy hókupacba taszította, majdnem megadta magát a sorsnak.
Ám ekkor felülkerekedett benne néhai nagyanyjától, a világ első huszonhat danos női karate mesterétől örökölt dac, és a néhai nagyapjától, az eszkimóknak is jégkrémet eladni tudó Cupák bácsitól örökölt firnyák.
Rájött, hogy az emberek az elektromosság korában már nem rohangálnak Karácsony este gyufa után, viszont azt is látta, amint csirkecombot, sertésdagadót, rénszarvas lapockát és marhafelsálat rágcsálva sétálgatnak és szuttyogva próbálják kiszívogatni a foguk közé ragadt húsdarabokat. A kis gyufaárus lány ekkor végső erejét megfeszítve letörögette a foszforfejeket a gyufái végéről és kiabálni kezdett:
- Fogpiszkálót vegyenek! Reklámáron a fogpiszkáló! Karácsonyi készlettisztítás! Fogpiszkálót vegyenek!
Hát láss csodát! Az addig szuttyogó emberek hosszú tömött sorokban rohamozták meg a kis fogpiszkálóárus lány portékáját. Egy növényvédő- és mosószereket, valamint műtrágyát gyártó burzsoá pedig az összegyűjtött foszforfejeket vásárolta meg.
Az ámult kislány röpke fertályóra alatt kerek egymillió dollárt keresett. Örömében táncra perdült volna, de elgémberedett lábai kicsúsztak alóla. Segítséget akart kérni, de a tér közben kiürült. Nem akarta elhinni, hogy egymillió dollárral a zsebében fog megfagyni és éhen halni egy ekkora város kellős közepén. Sírva fakadt…
Sírt, sírt és egyre csak sírt, ám egyszer csak észrevette, hogy a tér sarkán valaki ott felejtett egy Chuck Norris mintás Boeing 747-es utasszállító gépet.
- Egy valódi Jumbo Jet! – kiáltotta, mert még a becenevét is jól ismerte. A géphez kúszott és beszállt. Bár sanyarú sorsa miatt az iskolában csak bukdácsolt, ám két tantárgyból, ének-zenéből és utasszállító repülőgép vezetésből mindig jelest kapott.
A gép hűtőszekrényéből kivett egy kaviáros lazacos szendvicset és egy abált pacaldarabbal megbolondítva jóízűen elfogyasztotta, majd jóllakottan beült a pilótafülkébe. A térről kivezető Frady Endre sugárutat kifutópályának használva felszállt a hószállingózásos légtérbe és boldogan dalolni kezdett. Csengő hangja – amit néhai koloratúrszoprán dédnagyanyjától örökölt, aki az Éj királynőjének áriája közben a világ összes operaházának a kristálycsillárját ripityomra törte – szóval ez a csengő hang betöltötte az étert:

Erre vágytam már oly régen,
Gépen szállok fenn az égen.
Galambraj szállt körülöttem,
De már nem, mert elütöttem!

Sálálá-lálá…

A város fölött kiszórta a gépből az egymillió dollárt, ami ezer darab ezerdolláros csomagban pottyant a hóban reménytelenül fagyoskodva üldögélő ezer darab kis gyufaárus lány ölébe. Az ámulattól tátott szájukba pedig a Boeing 747-es hajtóműve által megsütött galambok hullottak bele.
A hirtelen jött gazdagságból és a sült galamb pecsenyéből erőt merítve mind vidáman hazaszaladtak és a frissen vásárolt színes televíziójukon 3D-ben nézték a Híradó különkiadását, melyben egy Chuck Norris mintás Boeing 747-es utasszállító gép pajkos UFO-kkal kergetőzött önfeledten.
A szeretet ünnepén a földlakó együtt játszott a földönkívüliekkel. Ez volt a második legszebb Karácsony a Földön!
Aki nem hiszi, járjon utángyártott Zaporozseccel!