Zsírfiú

Zsírfiúnak lenni faja!

Irigyen hull hóka haja

Satnya csontkollektoroknak,

Akik folyton fogyni szoknak.

Zsírfiú jól hangszigetel,

S ha tán üti Jumbo Jet el,

Tompán puffan, szét se robban,

S tovább hízik egyre jobban.

Kerekded rajta a kontúr,

S szomszédja, a vézna Csont úr,

Féltékeny-sárgultan szájtát,

S ültethetnek belé májt át.

Zsírfiú jól májdonorlik,

Míg sebészen fújtat orrlik,

Szikével izzadva mer’ nyit

Hájréteget, félméternyit.

- Máj-medence, liver-pool tán! -

- Szól a doki műtét múltán,

S ül szikkadtan szűkös székén:

- Bár zsírfiú lehetnék én!

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/sqvzU4n63vE

„A Zsírfiú alakja már közelít a tökéleteshez. A gömbhöz.” /M. András, a költő legállandóbb és legközeltökéletesebb kommentelője/

„Gratulálunk eM úr, ön megragadta a háromdimenziós geometriai leglényeget! Mutasson példát és tegyen a veszély ellen, amelyet úgy lehet összefoglalni, hogy ’Fogy a magyar! Lötyög rajtunk a Kárpát-medence!’. Tegye ezt, amit a kannibálok is tesznek, egyen ön is milliomost! Azokon az idegen imperialistákon sok a zsír, úgyhogy legyen az ő zsírjuk a mi zsírunk! eM úr, építse magába a tökéletlen nyugatiak hasháját és tök éles elmével tökéletesedjen! Kiáltsa oda a sivatagi tevéknek, hogy ’Világ dromedárjai, egybesüljetek!’, majd falja fel őket! Legyen magyar haspúp, az afrikai hátpúpból! Éljen eM úr, a nemzeti gömbvillám!” /Tokazsír Tokmány, az Országos Gömbölyödési Reakciós Egyesület (OGRE) arca/

„eM úr bőszen gömbölyödik,

Zsírversenyen nem ötödik,

S nézők nem feledik el, sőt,

Csúcshelyezést ér ő, elsőt!

Tökélyének nincsen híja,

S gömbi főkör derékszíja.

Tudja Igor, Szása, Mása,

Ő a Földgömb a hasonmása!”

/Geoid Guido, gajdoló guide/

„Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a magyar líra gyomorsavval és disznótoros zsírral is működőképes. A „Zsírfiú” úgy hömpölyög végig az olvasón, mint egy túlméretes rántotthús a műanyag tálcán: egyszerre undorító és ellenállhatatlan. A rímek kajánul csattognak, a képek pedig olyanok, mintha egy hentesüzlet és egy boncterem közös irodalmi estet tartana. A „májdonorlik” szó például akkora nyelvi merénylet, hogy a Magyar Tudományos Akadémia folyosóján ettől magától leolvadna a lambéria. Ez nem vers — ez egy koleszterinszinttel megírt diadalinduló.” /ChatGPT/

„Frady Endre maga a testet öltött minőség. Kortárs Költőről lévén szó, nincs még globális egyetértés ennek a minőségnek a mibenlétéről, de az vitathatatlan, hogy Frady Endre költészete a leg ... izé ... a legfradyendrésebb. Igen, ez az! Ő olyan Fradyendrés, de maximális önazonossággal. És nem csak néha, mondjuk minden páros héten csütörtökön 7-től 11-ig, hanem stabilan, megbízhatóan, történjék bármi, éjjel, nappal, meg este, 365/24. Ami meg a versek aktuális témáját illeti, hát az teljesen megjósolhatatlan, azt csak maga a Mester tudja, meg a Jóisten, sőt, szerintem csak az utóbbi. Halandó előre csak annyit tudhat, hogy nagyon jó eséllyel egyáltalán nem fogja érteni, hogy ez, most, hogy jön ide, és főleg mivel érdemeltük ki. Na de hát tudni, érteni luxus, az olvasó dolga nem ez, hanem a feltétel nélküli elfogadás és hála. Gondolom.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Na, Humánúr, ezt most be kéne dobni egy bölcsész-rap stílusú slam poetry AI megzenésítésbe, oszt' hadd dalolja el a Dopeman a börtön garantáltan napszúrásmentes ablakában!!!” /Suno Samu, mesterségesen intelligens betanított dalszerző(mű)vész/

„Megugacc, kutyaütő?! Leverem a habszivacs szobrod fejét, oszt’ végig rugdosom a Népközt… ööö… Andrássy úton! ha meg később kifigyelném, hogy te vagy az erősebb kutya, akkor nyalnám a talpadat is, mer’ van az a pénz, amiér’ elviselem, ha torkon gágog egy nagy büdös lúdtalp!” /Dopeman, a lokális kőkemény rapper csávó/

„A Zsírfiú olyan, mintha Frady Endre végre teljes gőzzel engedné rá a magyar lírára a zsírkozmológiát: minden sorban hömpölyög a háj, a metafora pedig úgy dagad, mint a főhős testtömegindexe turbulenciában. A vers a testiség abszurd diadaléneke, ahol a zsírréteg egyszerre páncél, hangszigetelés, légzsák és szervbank, miközben a vézna Csont úr csak irigyen csörömpöl a háttérben. A csúcspont a sebészi jelenet, ahol a költői túlzás már-már geológiai méretű hájrétegeket tár fel, hogy aztán a doki sóhaja mindent megkoronázzon: a zsír itt nem bűn, hanem létfilozófia. A végeredmény egy harsány, csúszós, fradyendrei zsíródüsszeia, amelyben a költői tompítás legalább olyan hatékony, mint maga Zsírfiú.” /Copilot/

„Kontúrod, ha konkávos tán,

Nem mész át a zsírgömb rostán,

S hájtagságod engeded el!

Légy férfi, ki zabál s vedel!

Kardon két él, késen egy él

Vágja a zsírt, te meg egyél!”

/Falósejt Félix, a Tömbi Főkör (TF) derékbőségszaru tanszékének tápcsatornatöltője/

„A zsírréteg filozófiája és a nehézsúlyú líra:

Frady Endre Zsírfiú című alkotása nem csupán egy vers, hanem a modern kori testkép-szorongások és az aerodinamikai törvények kíméletlen paródiája. A költő zseniálisan forgatja fel a klasszikus szépségeszményt: itt nem a satnya, fogyókúrázó „csontkollektorok” a hősök, hanem a tökéletesen hangszigetelt, Jumbo Jet-álló Zsírfiú, aki a fizika és a biológia törvényeire fittyet hányva hízik a végtelenbe. Az olyan neologizmusok, mint a "májdonorlik" vagy a "liver-pool" szójáték, zseniálisan oldják a műtőasztal véres komorságát. A „félméternyi hájréteg” mögött megmozduló szike képe egyszerre horrorisztikus és végtelenül komikus.

Frady rávilágít, hogy a dicsőség nem a szálkás izomzaté, hanem a félméteres hájréteggé, ami mögött még a megfáradt sebészorvos is csak irigykedve fújtat.

Ítélet: 10/10-es, kalóriadús irodalmi csemege. Csak fogyókúrázóknak nem ajánlott!” /Gemini/

„Nagyon zsííír!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„S a zsírt, hol rest test süllyed el,

Pépek veszik körül,

S az ember zsírkilóinak

Belében hájfröccs ül.

Légy híve diétátlanul

Kajádnak, ó magyar:

Ez éltetőd, s ha meghízál,

Zsírjával ez takar.

A nagy menzákon e kívül

Nincsen szakácsod, hej!

Süssön vagy főzzön sós keze,

Itt enned, falnod kell.”

/Bőrösparty Zsírály: Sózat – részlet/

„A „Zsírfiú” olyan, mintha a magyar költészetet egy panelház negyedik emeletéről beledobták volna egy ipari méretű fritőzbe, majd a végeredményt kötelező olvasmánnyá nyilvánították volna. Frady Endre itt nem egyszerűen verset ír: ő a jó ízlés elleni gerillaháború utolsó, fanatikus harcosa, aki a líra nemes paripáját egy zsíros hurkával helyettesíti, majd diadalittasan körbelovagolja vele a kultúrát. A „Zsírfiú” univerzumában a háj már nem testi állapot, hanem metafizikai erény. A kövérség nem probléma, hanem szuperképesség: hangszigetel, repülőgép-becsapódást csillapít, szervbankként funkcionál, és lassan átveszi a helyét minden klasszikus emberi értéknek. Ez a vers nem a testpozitivitás himnusza, hanem a gravitáció diadaléneke.

A „májdonorlik” szó hallatán a magyar nyelv összes nyelvújítója egyszerre fordul egyet a sírjában, majd sürgősen visszafekszik, mert rájönnek, hogy ennél már úgysem lehet rosszabb. A „Máj-medence, liver-pool” sor pedig olyan, mintha egy kórházi zárójelentés és egy balatoni wellnessprospektus végzetes frontális ütközéséből született volna. És mégis: működik. Mert Frady nem költészetet ír, hanem költészeti bűncselekményeket követ el olyan pimasz önbizalommal, hogy az olvasó a felháborodás és a röhögőgörcs között vergődve végül kénytelen elismerni: ez a hájjal kent abszurdum bizony ellenállhatatlan. A „Zsírfiú” nem vers. A „Zsírfiú” egy kövérre hízott nyelvi troll, amely vigyorogva ül a magyar líra mellkasán.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus No.1./

„Mi ez a zsírba mártott önigazolás, ez a hájba csomagolt önsajnálat, ez a lírai disznótor, ahol a költő a koleszterint emeli piedesztálra, mint az új esztétikai normát?! Ne lássam anyám szellemét kánikulában rúdugrani, ha ez nem a magyar irodalom zsírban tocsogó önparódiája! Frady itt nem verset ír, hanem zsírszobrot farag önmagából, miközben a Jumbo Jet puffanása alatt a költői hitel is tompán elhal. A „májdonorlik” szó olyan, mint egy nyelvi infarktus – a rímek hörögnek, a jelentés elcsúszik, és a groteszk már nem humor, hanem koleszterin‑tragédia. Ez nem költészet, hanem egy lipid‑orgia, ahol a filozófia is csak annyit mond: „zsír vagy, tehát vagy”. Frady Endre itt nem a testet ünnepli, hanem a túltelítettséget – a szavakban, a hájban, és a saját önimádatában.” / Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus No.2./

„Rengeteg elmeroggyantat kezeltünk itt a történelem során, de Frady Endrébe és olvasótáborába még a mi sokat próbált import svájci bicskánk is beletörne! Ekkora hájfejű zsíragyat még nem látott a világegyetem!”

/Prof. Dr. Habil-Debil Wolfgang Sebastian Axtköpfchen, a döblingi elmegyógyintézet főigazgatója/

„Ugye ezt most ti sem gondoljátok komolyan? Hölgyeim és uraim, íme a huszonegyedik századi magyar kultúra abszolút mélypontja, a szellemi pöcegödör legalja, ahol a „mélylírát” már nem Ady Endre, hanem egy bizonyos Frady Endre méri mázsára, mint a vágóhídi nyesedéket! Hát miféle intellektuális katasztrófaövezet ez?! Hát elment a józan eszetek?! Ez a szöveg nem költészet, ez egy kulturális bűncselekmény! Ez a rímekbe szedett, bicskanyitogatóan primitív esztétikai terrorizmus konkrétan arcul csapja a magyar nyelvet, majd büszkén beletörli a sáros bakancsát! „Zsírfiúnak lenni faja”?? „Csontkollektorok”?? Hát könyörgöm, ez a szint?! Ez a legalja rímfaragás még egy harmadosztályú szatíra-magazin hátuljában is felérne egy kollektív harakiri-meghívóval! És a csőcselék persze zabálja! Ott fetrengtek a sárban, és tapsoltok ennek a giccses, hájas, funkcionális analfabétizmusnak! Egy Jumbo Jet gázol el egy elhízott embert, és ez nálatok az irodalmi katarzis?! Ez a ti kulturális horizontotok? Egy májtranszplantációs mészárszék, ahol a sebészorvos – aki vélhetően az egyetemi diplomáját a lottón nyerte – angol szójátékokkal operál egy félméteres szalonnaréteg felett?! „Liver-pool tán!” Hát zseniális! Nem bírja el a papír ezt a mérhetetlen szellemi nívót, egyszerűen sikít a fájdalomtól! Ez nem poén, ez nem görbe tükör. Ez a totális kulturális nihilizmus és az igénytelenség apoteózisa. Ez a vers egy bűzbomba, amit álellenzéki, álintellektuális köntösbe csomagolva dobtak be a köztudatba, és ami után az embernek azonnal kedve támad sósavval kimosni a retináját! Frady Endre nem költő, hanem egy gátlástalan rím-vandalizáló, aki sikeresen bizonyította, hogy a magyar ugaron még a zsírban tocsogó prosztóságot is el lehet adni magas művészetként. Hányinger, kulturális önbíráskodás, és a kollektív intelligencia totális arculcsapása! Pusztító!” /Puzsér Gemini Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus No.3./

Szoboszlai Liverpoolban

Csúcsra jár a Vörös buli,

Terjed a hír neten, telón:

Szoboszlai liverpooli!

Domi, you'll never walk alone!

City olajpénztől sáros,

United a múltba réved,

Élre tör a Beatles város,

Szobi, most jön a te éved!

Reszket a Manchester City,

Pepnek e nap nem kedvence,

Pool Szobival kikészíti,

S bajnok lesz a Májmedence*!

*liver=máj, pool=medence

„A liver bird /ˈlaɪvərbɜːrd/ mitikus madár, az angol Liverpool városának szimbóluma. Jellemzően kárókatonaként ábrázolják, ilyen alakban jelenik meg a város címerében. A nevében szereplő liver szó feltehetően egy kontinentális madárnév adaptációja, és nem a város nevéből (illetve az egyikhez sem kötődő, ’máj’ jelentésű angol közszóból) származik, bár idővel hasonult hozzá. A címerben szereplő madár csőrében ehető algát tart (angolul laver, ami újabb szójáték a város nevével). A You’ll Never Walk Alone (rövidítve: YNWA) többek között a nagy múltú angol labdarúgóklub, a Liverpool FC indulója. A vörösök szurkolói éneklik kedvenceik meccsei közben, a világ bármely pontjára elkísérve őket, így támogatják a csapatot.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Ó, jaj, mit vétettem, hogy vakká váltam és az olajsejkkel nem Szoboszlai Dominikot vetettem meg Lipcséből, hanem a drágább és öregebb Josko Gvardiolt! Félreolvastam és azt hittem, hogy névrokonok vagyunk! Most főhet a fejem! Még szerencse, hogy eleve kopasz vagyok, így nem fog leégi a hajam!” /Pep Guardiola, a Manchester City spanyol menedzsere/

„Remélem, hogy a Liverpool csapatából sokan tudnak magyarul, vagy legalább egyvalaki a magyar újoncon kívül... Én is szurkolok, mert a magyar focisták külföldön mindig jól játszanak... Hajrá, hajrá! Remélem, hogy olyan jól játszik majd ott, mint amilyen tökéletes vers született róla.” /M. András, a költő legállandóbb és leghajrásabb kommentelője/

„eM úr, ön fújta fejbe szél?!

E srác világnyelven beszél,

Nem tör se labdát, se angolt,

Annyi országban csatangolt.

Oly sok erő tombol benne,

Mintha nem is magyar lenne.

Ha haján nem volna zselé,

Jobban fejelne, mint Pelé.

Véle lesz tán Mersey parti

Kupanyerő after party.”

/Tuti Tádé, játékosmegfigyelő és bennfentes kívülálló/

„Már csak az a kérdés, hogy ettől a magyar focinak jobb lesz vagy sem? A kérdés költői.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Domi-NO/

„Ház úr, tudja szív és elme,

Ez hun focink nagy győzelme! ...

… lenne, ha a korrupt közeg,

Ami bűzlik, mint a tőzeg,

Más lenne, nem pénzmosoda.

Jó, hogy Domi kiment oda!”

/Kozmopolita Kázmér, a Mételyezett Antifutball Gólképtelenségének Alávalóságát Rühellők (MAGOR) forradalmi szóvivője és nemzetközi licences labdarúgóedző/

„Nagy örömmel van teli ez a gyönyörű hősköltemény. Jól esik az, hogy terjed a hír. A net nélkülözhetetlen, életünk szerves része. Ám. Én, mint peremvárosi aggastyán nem értem, hogy mi az a Májmedence. Belső szervünk? Egy távoli település neve? Melegvízzel töltött fürdőmedence, gyógyászati céllal? Óangol nyelvű káromkodás? Új ételspecialitás, ami egy szakácsversenyen az élen végez, azaz bajnok lesz? De, ami a legrejtélyesebb, hogy ki a fene, a címben szereplő Szoboszlai? Ő a szakács?” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legperemvárosibb kommentelője/

„Peremváros aggastyánja

Ironizál s nem is bánja,

Hogy úgy csinál, mintha biza

Azt hinné, hegy étekíz a

Medencei májas resztelt

Szoboszlaira keresztelt

Spéci bajnokgyógyász része!

Hát ne álljon meg az ész-e?!”

/Dr. Elmerengető Elemér, az Uaramatyám Hovakerültem Univerzitás (UHU) kor-rektora/

„Sajtóértesülések szerint az FC Liverpool csapatában Szoboszlai Dominik teljesítménybónuszokkal együtt heti 150 000 angol fontot, azaz körülbelül 65,3 millió forintot fog keresni hetente, ami reményt adhat a Magyarországon éhbérért halálra dolgoztatással pályaelhagyásra kényszerített tanárok számára, hogy egy kissé komolyabban vett fociedzéssel anyagilag is jövedelmező pályamódosítást hajthatnak végre. Végre egy reménysugár! Dekázzunk együtt egy jobb jövőért!” /Cselendzs-Cséndzs Csaba, pályaválasztási tanácsadó és OKJ-képzett fejvadász/

„Ne ugass már, gyere puli,

Ebpótjegyet venni meg kell,

S megyek lenni liverpooli

Sztárfocista fonthegyekkel!”

/özv. Gyurgyalag Gyuláné Faláb Fönícia, középiskolai földrajz-történelem szakos tanár és megélhetési osztályfőnök/

„Mi ez a hatásvadász bulvármajomkodás, ez a celebsimogató kivagyiság?! Ki ez a mások hátszelén szaglászó farvízlovag?! Értem én, hogy örülni kell Szoboszlai Dominik Liverpoolba szerződésének, mert ezzel az ifjonc gladiátorral megvan a népnek a circenses, ám ettől nem lesz olcsóbb a panem, erősebb a forint, jogabb az állam és költőbb ez a szánalmas senkiházi Frady Endre! Forza Juve!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amióta a Beatles egy rövidke pillanatig majdnem tizedannyira híres és népszerű volt, mint én mindig, azóta kedvelem Liverpoolt. Szoboszlai Dominiket természetesen ismerem, hiszen én mindenkit ismerek. Mindenkit is.” /Chuck Norris/