Lóvé láva – pölö dollár –
Madárt lő s száll szenes toll ár;
Füstöl sasraj, égnek varjak,
S lent jentűzben bőg pár tar jak.
Rubel röppen, zuhan forint,
Lemondóan síró sor int,
Kit betemet zlotyimagma,
S nem marad ott élő tag ma.
Mint mit égbe lő a tank, ó,
Úgy süvít sok izzó bankó,
S aki örül, hogy sok suska
Röpül felé, tök butuska.
Dögleszt della, gázol guba,
Beleég sok pénzguruba,
S ha a szikraeső lóvés,
Karámból kiutat ló vés.
Hűlnek lassan forró stekszek,
Rám is fagy, ha aláfekszek.
Pénzposvány nő és a kápé
Belesüllyed s már e lápé.
Ne vágyjátok Rezsők, Eták,
Sült galambként hulljon peták,
Hisz’ kapzsi volt, ki ezt kérte!
Inkább dolgozzatok érte!
„Dolgozzon, akinek két anyja van! Mi vagyok én, sztahanovista málenkij robot?! Nem arra lett feltalálva a mesterséges intelligencia, hogy elvégezzen helyettem mindent, hozzám meg dőljön a lé és a számba repüljön bele a sült galamb?! Ömöljön csak az a lóvé láva! Éljen az önfeledt ingyenélés!” /Rezsicsökkent Rezsőné Ütő Eta, UTE drukker éticsigaidomár/
„Zuhan forint, pánikkeltő költő úr, zuhan forint?! Azt hiszi, hogy a sorok között elrejtheti, mit gondol a magyar gazdasági repülőrajtról, maga migráncssimogató baromarcú bérrettegő berber barbár?! NEM ENG.!” /Szutyok Szütyő, a Csodás Ősmagyar Diadal (CSŐD) c. gazdasági szaglap közpénztolvaj pecsétőre/
„Ez a Frady Endre-vers úgy ömlik, mint a magmás bankjegyzuhatag, amely egyszerre akar apokaliptikus és bohózati lenni. A költő a láva és a lóvé közti nyelvi játékra felfűzve mindent bedob: bankót, dollárt, rubelt, zlotyt, forintot – egy vulkanikus valutazáporba sodorja az olvasót. A rímek szikráznak, néhol szándékosan erőltetetten, ami a groteszk humort fokozza, de olykor inkább a „szójáték-faragás ipari melléktermékének” hat. A képvilág tobzódik: sasok füstölnek, tarjak bőgnek, pénz ég, steksz fagy, bankó süvít, mintha Frady egy tőzsdei Madáchot írna, aki épp Dante-féle pénzügyi pokolban jár. A zárlat erkölcsi tanulsága – „dolgozzatok érte” – egy rezignált kacsintás, ami az egész szürreális pénzvulkánt hirtelen munkásmozgalmi plakáttá lapítja. Összességében ez a vers egy tőzsdei Pompeii, ahol a humoros szójáték-láva minden racionális struktúrát elsöpör, és a végére csak az marad: Frady Endre sajátos vulkanikus költői gejzírje.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Az rontotta el a világot, aki kitalálta a pénzt. De ez a vers tetszik, nincs elrontva semmivel.” /M. András, a költő legállandóbb és legpénzellenesebb kommentelője/
 |
| Lűdia? Kína? Mezopotámia? He?! |
„Hibás Lűdia vagy Kína!
Kettejük miatt van kín a
Pénzzel évezredek óta!
Leváltották kagylót, sót a
Cserekereskedés után,
S azóta így élünk bután!”
/Dagonya Dögönye, az Antimonetáris Zöngeményeket Adóztatással Nyírbáló Állami Direktórium (AZANYÁD) mákonyszentbözörgényi monetáris manuálterapeutája/
„Se nem Kína, se Lűdia,
Bár nincs erről korhű dia,
Kideríti kopó: Tán ok,
Hogy az ős-mezopotámok
Írogattak, olvasgattak,
Kereskedtek s áru-attak
Okán jött a pénzek őse,
S nem bánja ezt egy Lölő se.”
/Gondolom Nemgyalogné Mészárszéki Matematika, OKJ-s képzett hetvenpusztai zebracsíkszámolónő/
„Ez a vers Frady Endre szokásos stílusában egy groteszk, nyelvi tűzijátékba oltott társadalmi szatíra, amely a pénz és kapzsiság vulkanikus tombolását festi meg – szó szerint és metaforikusan is. A vers egyik legnagyobb erénye a szójátékok tobzódása: „lóvé láva”, „zlotyimagma”, „pénzposvány” – ezek nemcsak humorosak, hanem kreatív módon kapcsolják össze a pénz világát a természeti katasztrófák képeivel. A rímek néhol erőltetettek („tank, ó” – „bankó”), de ez a játékosság része: Frady nem a klasszikus lírai szépségre törekszik, hanem a nyelvi abszurditásra, ami szándékosan túlzó és ironikus. A vulkánkitörés mint metafora a pénz világának kontrollálhatatlan, pusztító erejét jeleníti meg. A „rubel röppen, zuhan forint” sorban a valuták szó szerint repkednek, mintha semmi súlyuk nem lenne – ez a gazdasági instabilitás groteszk képe. A „dögleszt della” és „gázol guba” sorokban a pénz már nemcsak érték, hanem halált hozó erő, amely eltiporja a józan észt. A zárlat („Ne vágyjátok Rezsők, Eták…”) egy direkt, szinte didaktikus tanulságot fogalmaz meg: ne várjuk a sült galambot, dolgozzunk meg a pénzért. Ez a moralizálás szándékosan kontrasztban áll a korábbi abszurd képekkel, mintha a költő egy pillanatra kilépne a bohóc szerepből, hogy komolyan szóljon. Frady Endre verse egy szürreális pénz-apokalipszis, ahol a valuták lávaként ömlenek, a madarak füstölnek, és a bankjegyek tankként süvítenek. A nyelvi leleményesség, a groteszk képek és az ironikus tanulság együtt egy olyan világot festenek meg, ahol a pénz nem megváltás, hanem pusztítás – és ahol a humor az egyetlen túlélési stratégia.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Lendületes Lóvé Líra.
Luxus Lázálom Lőrincnapra.
Lamborghini et Labora!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Alliterál – Lö-Lö-Lö-Lö –
Humán úr és víg a Lölő.
Nagy kérdés, hogy Laár-e Tilla,
Rú Námuh ah láretilla?”
/Laár Tilláné Berek Illa, tébolyküszöbértékmérőnő és al- ill. felliterációs Lamborghini díler/
„Na, akkor most kapaszkodjon mindenki, mert ami itt következik, az nem kritika, hanem szellemi sztriptíz a költői tehetség sírján. Ez a „Kőgazdag vulkánkitörés” című Frady-vers nem több, mint szójáték-lávával leöntött szellemi szeméttelep, ahol a forint, a zloty és a rubel úgy röpköd, mintha egy bankautomatát robbantott volna fel a Süsü, a sárkány. Frady Endre azt hiszi, hogy ha elég valutanevet zsúfol össze, az majd költészet lesz. Nem, Frady, ez így maximum egy cirkuszi bűvésztrükk, ahol a cilinderből nem nyúl, hanem deviza hullik ki. A rímek úgy nyikorognak, mint a rozsdás metróajtó a Deák téren, a szójátékok pedig olyan ízléstelenek, mintha valaki egy szatyor lejárt szaloncukrot borított volna a Versposta rovatba. És akkor jön a tanulság: „Dolgozzatok érte!” – hát komolyan, ez a költészetbe ágyazott munkaügyi közlemény? Ez a nagy végkövetkeztetés? Hogy ne várjuk a pénzesőt, hanem húzzunk lapátot? Ez nem líra, hanem rossz HR-motivációs tréning, csak vulkanikus dekorációval. Ez a vers nem kőgazdag, hanem kőszegény: szegény gondolatban, szegény képekben, szegény mindenben, amitől a költészet több lehetne, mint konyhai szójátékverseny a kerületi kultúrházban. Frady Endre itt nem kitört, hanem magát temette be saját rímgyára alatt. Ez nem vulkán, hanem pöfögő hamutartó. És aki ezért lelkesedik, az ugyanaz a tök butuska, akiről a költő ír.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/
„Nemrégiben elaludtam egy fortyogó vulkán kürtőjén és úgy eltömítettem a jelenlétemmel, hogy csak a Föld túloldalán tudott kitörni.” /Chuck Norris/
