Borotválkozás

Borotvámban jó a penge,
Mégis vértó csobog, mer’ hát
Orcabőröm viszont gyenge,
S szertelövell pluszos Rh-t.

Száll a nullás vörös permet
S mivel nincs gomb, ami „Lé Lock”
Rőtre festi be a termet,
S padlójára lealélok.

Mint a három lábujj egy cseh-n,
Pont oly kevés bennem a vér…
Ám rám ekkor arcszesz freccsen
(Áááááááááá!!!)
S feltámadok! Hja, ha sav ér!


„Három lábujj a mi szakmánkban nem is kevés, inkább átlagosnak számít.” /Pavel Baltal, cseh favágó/

„Arcbőrerősítést és vastagítást is vállalunk! A számlaadást majd megbeszéljük… ;-)” /Mutyi Mátyás, a Megoldjuk Okosba’ Építőipari kft. ügyvezető igazgatója/

„Nye hárásó! Nu, hát ponty ezért kell máig hárcoló szóvjet villánybórotvát hásznyálnyi! Zákátol, de nem öl! Ócseny hárásó!” /Dr. Igor Elektronyovics Beretva, a Novoszibirszki Villanyborotva és Villamosszék Gyár főmérnöke/

„Költő úr, maga fürdőszobafestésre és mázolásra pazarolja a drága nullás csoportú vérét, ahelyett, hogy befáradna vele a Központi Vérellátóba?! Nekünk ráadásul még ’Lé Lock’ gombunk is van a vérfejőgépünkön!” /Szipolyné Bél Flóra, vérellátási szakápolónő és feketeöves dzsiudzsicu bajnok/

„Én sosem használok pengét, egyszerűen csak lerúgom a szőrt az arcomról.” /Chuck Norris/

„Jajjj… mié’ öntik asztat ajó arcszeszetet a betegre… hukk… mié’ nem öntik ide ja zöreg Géza bá szájába bele… hukk…” /id. Gödény Géza, a Csomádi Traktor és Versenyautó Gyár nyugalmazott portása/

„Nyugi, fater! Ma már nem az arcszesz a menő, hanem a csavarlazító! Böff!” /ifj. Gödény Géza, az Állami Traktor és Versenyautó Gyár portása/

„Leesett az állam, milyen gyors az Állam!” /Csomádi Csaba, volt traktorgyár tulajdonos/

„Végre egy igazi sámánvers! A vér ősmagyar jelkép, amely olyan őshazai szavainkban is szerepelnek, mint a vérnyúl, a vérmókus, a véralkohol, a kövér, a Xavér és a vérhas. Táltosok előre! Hej Levédia, hej Baskíria! Tánc!” /Őssy Tas, szittya rovásíró és gyula/

„Ha Frédi lennék, kétségbeesett 'Vilmaaaaaa!!!' kiáltással és ajtópüföléssel menekülnék a biztonságos lakomba. Mivel jelenleg csak anyám van otthon, aki még a csengőt is madárcsicsergésnek érzékeli és kimosolyog az ablakon, ráadásul nem is Vilma, így nincs más hátra, mint a harcot felvállalva a szemébe hazudni Frady Endrének, hogy remekmű! Hátha elhiszi és a csúcson abbahagyva visszavonul. Ez az utolsó reményünk...” /Puzsér Róbert, kritikus/