Mivelhogy az egyszem fia
Focibíró s kék-zöld puklik
Vannak fején. Ő meg csuklik.
Emlegetik kinn a meccsen,
S tévé előtt lelke reccsen,
Míg a bíróverést nézi.
Kommentátor: ifjabb Knézy.
„Nem szép, hogy Torghelle Pista lefejelte a bíró sporit, de ez időnként benne van a játékban. Most szólnak a kollégáim, hogy Sanyi. Ki, a bíró? Ja, nem, a Torghelle a Sanyi! Hű, hogy fut a bíró spori! Igaz, hogy Vak II. Béla összevissza fújkált, de hát egy rendező mégiscsak megállíthatná, mert szegény Torghelle… Jani nem fogja tudni utolérni. Hát, kedves nézőim, van itt izgalom bőven! Jó kis meccset látunk!” /ifj. Knézy Jenő, sportriporter/
„Kérem szépen, már sokszor elmondtam, hogy bíró csak a bíróságon van. A focipályán ténykedő illető az a játékvezető. Utóbbi szakmája a veszélyesebb, mert neki egy pillanat törtrésze alatt kell döntenie a véleményes esetekben, hogy tizit ad-e, vagy továbbot int. Persze időnként meg is verik, de én ezzel nem minden esetben értek maradéktalanul egyet.” /Puhl Sándor, világhírű ex-játékvezető/
„Tudománytalan babona csupán az a hiedelem, hogy valakinek a sűrű emlegetése csuklást okoz az illetőnek. Én azóta nem hiszek a babonákban, amióta az asztrálhoroszkópom aszcendense beletendált a Szaturnusz elliptikus szektorába és az asztrológusom elmagyarázta, hogy ez a tudomány iránti fogékonyságom bizonyítéka. E szeánsz óta – gyorsan lekopogom – nem érintett meg a babona szele. Csak azt hiszem el, amit látok. Na, mutassa csak a jegyét, vagy bérletét!” /Dömper Dezső, BKV ellenőr és amatőr csillagász/
„Miután a kiosztott piros lap körüli hercehurca után a kórházban felébredtem a kómából, megvilágosodtam, béke költözött a szívembe és azóta szeretem még az ellenségeimet is. A mellettem lévő ágyon fekvő szegény Torghelle Sanyiért is rendszeresen imádkozom, mert a meccs után állítólag édesanyám egy sodrófával kijött a stadionba és úgy eltángálta, hogy azóta anyám minden látogatásakor ’Jaj, itt a Rozi néni!’ kiáltással bebújik az ágya alá, a kacsa mellé.” /Vak II. Béla, játékvezető és Árpád-házi király/
„Az én fiam nem lehet Árpád-házi király, mert az a Vak II. Béla már 872 éve halott! A fiam különben sem Béla, hanem Lajos, csak az ifjabb Knézy Jenő folyton keveri a neveket. Hej, szegény apja milyen sármos ember volt! Csak azt nem értem, hogy a fiacskámnak ez a tetőtől talpig gézbe bugyolált szomszédja miért fekszik folyton az ágytál mellett a földön?” /özv. Vak I. Lajosné Gubics Rozália, Vak II. Lajos nyugdíjas édesanyja/
„Ne imádkozz értem, te kis … (füttyszó) … mert megint lefejellek, te kis … (füttyszó)… !!! Jaj, itt a Rozi néni! (puff-toccs) Ó, hogy az a … (füttyszó) … már megint beletenyereltem ebbe a … (füttyszó)… kacsába!” /Torghelle Sándor, csatár/
„A versre – ha az az izé ott a lap tetején annak minősül – csak úgy tekintek, mint szegény Torghelle Sanyi a padlón mellette heverő teli ágytálra. Undorral. Anyám szerint meglátom, hogy egyszer még engem is jól meg fognak verni, de ő ezt nézni sem bírná, úgyhogy legyek nyugodt, akkor majd ki fogja kapcsolni a tévét. Nyugodt vagyok, túl nyugodt, úgyhogy el tudnék viselni egy Frady veréssel járó adrenalin löketet!” /Puzsér Róbert, kritikus/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése