2019. július 30., kedd

Férfinátha

- Jaj, drágám, nem tudod, hol lehet a lázmérő? – hörgöm kínzó fájdalomtól átjárt testtel, a halál küszöbén.
- Hova tetted? – kérdez vissza bűbáj feleségem a vele született pedagógusi hanglejtéssel. Az ilyentől szokták a nebulók még azt is elfelejteni, amit esetleg véletlenül megtanultak.
- Ha tudnám, így fél lábbal a sírban, hogy hová tettem, akkor sem lenne ott, mert te valahová máshová pakoltad volna. – nyögöm a végrendeletemen gondolkodva.
- A HELYÉRE! Az a valahol máshol a HELYE, ahol tartjuk! – esküszöm, így mondja, csupa nagybetűvel, majd a hónom alá szúrja a műszert.
- Áááá, muszály volt kegyelemdöfést adnod a haldokló férjednek?! – könnyezem neki verbálisan.
- Nem muszály, hanem muszáj! Hallottam ám, hogy direkt elipszilonnal mondtad, csak hogy bosszants!
- Na, ne már, ezt nem hallhatod! – éled fel bennem a kíváncsisággal kevert dac – Utolsó kívánságom, hogy áruld el, hogyan csinálod!
- Ha néha figyelnél rám, te hipochonder, akkor tudhatnád, hogy abszolút hallásom van! Még azt is meghallom, amikor nem hasonulsz teljesen. Amúgy, ha időnként pontos j-vel is beszélsz, a szíved mélyén akkor is elipszilonnal gondolkodsz, te nyelvtanterrorista! – kicsit gúnyosnak tűnik a mosolya.
- Hát én ezt nem értem… - motyogok.
- Háttal nem kezdünk mondatot, hacsak nem hátfájásról van szó. Mint például Csasztuska Szilveszter klapanciájában: „Hátamban a konyhakésem, vér meg ömlik ki a résen.” – oktat ki. Kellett nekem egy bölcsészt elvennem?!
- Mi bajod van neked a bölcsészekkel, te reál szakbarbár?! – olvas a gondolataimban. Épp azon kezdenék töprengeni élet és halál között lebegve, hogy már gondolkodnom sem biztonságos, amikor hirtelen letelik a lázmérési idő. Megfogja a tűzforró lázmérőt, ránéz, felkacag, majd szavalni kezd:
          „Szervezeted lázad,
           Azért van most… hőemelkedésed!”
- Micsoda?! Csak hőemelkedés?! Agonizálok, sajog minden porcikám, folyik az orrom és emésztő tüzek égnek bennem, te meg kínrímekkel viccelődsz?! Legalább ötven fok van bennem, árnyékban! – háborodok fel utolsó leheletemmel.
- Harminchét kettő. Amúgy pedig nem az orrod folyik, hanem a taknyod az orrodból. Esetleg kifújhatnád. – fölényeskedik.
- Mindenbe belekötsz, mint a friss beton! Hát neked már a majdnem néhai férjed se szent?! – bőgöm.
- A temetésed után szóljak a gyóntatópapodnak, hogy indítsa el a boldoggá avatásodat? Azok alapján, amiket tud rólad, mennyiért hajlandó szólni az érdekedben? Isten malmai lassan és drágán őrölnek.
- Na, mi van, apa már megint szimulál és ágynak dől egy kis náthától? – lép be a lányom. – Nem akarsz nekem venni egy szimulátort, amin gyakorolhatok, amíg nem szerezhetek jogosítványt?
- Nem!!! – mérgesedek fel – Majd hagyok rád annyit a végrendeletemben, hogy vegyél magadnak! Ha még lesz erőm megírni…
- Anya, nem értelek! Nem volt senki más, akihez hozzámehettél volna?! – szemtelenkedik az elsőszülöttem, miközben az anyja befelé mosolyog.
- Muszály… - mondanám.
- Már megint kezded?! – csattan fel az oldalbordám.
- Muszáj volt találnia egy kőgazdag mérnököt, mert a tanári fizetése mellett maszekolhatott volna a cirkuszban éhezőművészként. – oktatom ki a lányt.
- Ezek szerint nem talált és csak te jutottál neki? Ha nincs ló, jó a szamár is? – röhög.
Erőtlenül visszahanyatlok a párnámra és forogni kezd körülöttem a szoba…
- Ne forgasd már a szemedet! Ijesztő vagy! Inkább kelj fel és járj! – parancsol a nejem.
- Ez az, anya! Látom, rájöttél, hogy csodatévő erőket kell mozgósítanod, hogy apát kirobbantsd a betegágyából! – kuncog a lányom.
- Mindjárt halálos ágy lesz! – horgadok fel – De jól szórakoztok! Gondolom, a temetésemet is vidámra tervezitek majd és egy standup-ost kértek fel a gyászbeszéd elmondására! Lányom, nincs valami sürgős dolgod valahol máshol?! Készen van a matekleckéd?!
- Tudod, apa – komolyodik el – elhatároztam, hogy megpróbállak szeretni, de nem könnyíted meg a helyzetemet! – csapja be maga mögött az ajtót.
- Ne röhögj ezen! – dörrenek a feleségemre – Nektek már meghalnom sem érdemes!
Úgyhogy inkább boldogan élek, míg meg nem bánom…

11 megjegyzés:

  1. Mint egy film, úgy peregtek előttem az események. Mindent láttam, hallottam, jókat derültem. Mindhárman jót alakítottatok.
    Vidám gyógyulást kívánok!
    A gyógyulás után jó nyaralást! :))
    A "Háttal nem kezdünk mondatot"-nál elszégyelltem magam, mert pont az előző beszélgetésünknél "hátoztam" egyet. :((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valójában van valóságalap, de például a versikéket nem a feleség, hanem a férj szórja a való életben... :)
      Amúgy már nyaraltunk és csak utólag szörcsögünk kicsinyég.
      Egyébként ezt is a sikertelen novellapályázatra írtam még pár hónapja. :)

      Törlés
  2. Persze, az érezhető volt, hogy élénk a szerző fantáziája, de pont ettől életszerű, mert tuti, sokan magukra ismernének, ha Fradyt olvasnának.
    Nekem tetszett.
    Jól nyaraltatok? Eláztatok, vagy a Balcsiban fürödtetek mértéktelenül?
    Ezek a kritikusok érzéketlen fatuskók.
    :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sopronban voltunk és csak a visszajövetel napján volt eső.
      Pancsoltunk Sárváron és vidámparkoztunk az osztrák-magyar Family Parkban (ez Ausztriában van, de szinte a teljes személyzet magyar...). Ja, és megnéztük a kismartoni Esterházy kastélyt is. Meg ilyenek... :)
      Sopronban ugyan sok az üzlet, de nem károsítja a városkát, tehát nem igaz az alábbi versike:

      ELÜZLETIESEDÉS:
      Sopront
      Shop ront.

      ;-)

      Törlés
  3. Jó olvasni olyan nyaralásról, ahol a család minden tagja jól érzi magát.
    Én is imádtam Sopront. Azt hiszem ez lenne az egyedüli város, ahol ma is szívesen élnék. Minden második évben KISZ-es, szakszervezetes kirándulást szerveztünk Sopronba.
    De jó volt! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg klassz hely, de időnként olyan érzésem volt, mintha kihalt lenne. Volt, hogy teljesen üres utcákat is láttunk. Ez Budapesten elképzelhetetlen lenne. :)

      Törlés
  4. Nekem pont azok a kisvárosok tetszenek, ahol nincs nagy forgalom.
    Azt látnád mi van most Athénban!
    Szinte teljesen kiürült a 4 milliós város. Azt a gyűrűt, amely tiltotta a főváros belterületére történnő behajtást, feloldották, mert alig közlekednek járművekkel az emberek. Ősszel minden visszaáll a "normális" körülményekre.
    Azt meg én nem bánom, mert tele a hócipellőm a kiszabadult athéni szomszédokkal. :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most nem teljesen értem... Azt nem bánod, hogy nyáron kiürül, vagy hogy ősszel visszaáll a "normális" körülményekre?
      Milyenek a kiszabadult athéni szomszédok?

      Törlés
  5. Bocs, ha nem voltam világos!
    Athénban augusztus hónapban tombol a nyári szabadságolások ideje, ezért a város lakóinak legalább fele elutazik. Kevesen maradnak a fővárosban, ezért az elnéptelenedik. Szinte már kísérteties állapotok uralkodnak.
    Ez jó akkor, amikor Athénba kell menni autóval.
    Az egyik szomszédunk athéni, akik családostul, unokástul töltik a mellettünk lévő nyaralójukban a vakációt.
    És itt van a problémám, mert abszolut nincsenek tekintettel az olyan állandó lakosokra, mint például mi. Hogy miket művelnek, hosszú lenne leírni.
    Lényeg a lényeg, fellélegzünk, amikor augusztus végén visszamennek Athénba.
    Természetesen kerüljük a konfliktust, mert huszonöt éve békességben megvagyunk egymás mellett.
    Ez pedig a mi érdemünk. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Á, így már világos! Szóval te nem athéni, hanem spártai vagy. Az jó, mert ők mindig is bírták a nehéz körülményeket. :)

      Törlés
  6. Bocs, az "abszolut" hosszú "Ú". :))

    VálaszTörlés