Talán tohonya a tavasz,
Ám, ha végre eljő, Kawas-
-aki hátról nyilaz Ámor,
S rózsaszínű ködös mámor
Terjed, mint az okosteló.
(Azon nézed asztat, te ló,
Hogy, aszongya hű, de kafa,
Zöldül majd a tarhonyafa,
S harcmező lesz nagy rét, hol vad
Hóemberek hada olvad!)
Jöjj, mint Koplárovics Béci,
S ne tohonyulj tavasz, lécci!
