 |
| Brit tudós vércukor kísérlet közben (F.E. felvétele) |
Íz igényből nyelved leád?
Üres minden cukros tégely,
Hinnye, eljött már a vég, ej?
Nem vég még, sőt kezdet inkább,
Kis inka is így lesz inkább
(S tán leginkább, de ez ritka...),
Elárulom, mi a titka:
Harapd meg a csuklód, komám,
Fáj, de nem lesz kedved rom ám!
Szájjal dőlj rá vénás lukra,
Ott bugyog ki véred cukra!
Bugyogó vér édes-veres,
Cukrot talál, aki keres!
Tudd meg, használván az eszed,
Nem hízol, hisz' magad eszed!
Érzi rozmár, sejti teve,
Vércukornak híg a leve,
S rőt orcáról tűnik ám pír.
Aki magyar, legyen vámpír!
(vérgőzfürdőmesterdalnoktánc!)
„Brit tudósok szerint a vér cukortartalma többnyire magasabb a cukor vértartalmánál, vagy megfordítva. A bizonytalanság az egyik lehetséges magyarázata annak, hogy nem minden vércukorkedvelő vámpír, de minden vámpír vércukorkedvelő, vagy majdnem. A kutatások a foggal lyukasztott vénák tartalmához hasonlóan nagy erőkkel folynak. Ebből Ignobel-díj lesz, akárki meglássa!” /Dr. Peter Paul Pumpkinhead, a Tőrőlmetszett Angol Tudományos Akadémia (TATA) vércukrász tagozatának vezető adjunktusa/
„Keserű a kávé?! Ez is a brüsszeli szankciók miatt van! Már hetek óta csak csordogál a vércukor a szibériai Vérzivatar érhálózati vezetékből! Hagyjuk hanyatlani a halódó nyugati vénákat! Éljen a keleti vérfrissítés! Ria, ria, artéria!” /Vitéz Táltos Tibor, árvalányhajas gyulagyíkember és számszeríj szíjazó/
„Költő úr, sok szeretettel várjuk egy tudományos konferencia főelőadójának a székházunkban! Cserébe nem ajánlhatunk mást, mint vércukrot, verítéksót és könnykenyeret!” /Prof. Szipoly Szomor, a Vampire State Building tudományos konferenciaközpontjának vezérigazgatója/
„Amikor kis inkaként a cukortalan kávénál is keserűbb könnyeimet nyelve úgy éreztem, hogy megrekedtem a növekedésben és itt a vég, ám akkor elkezdtem harapdálni magam és a vércukrom megédesítette a kávémat és az életemet is. Elkezdtem nőni, egyre kevésbé voltam rövid inka, egyre jobban ízlett a tüzes vizű kövidinka és egyre inkább lettem. Azóta sok év telt el és felértem a csúcsra: a lehető leginkább vagyok! Köszönöm a nálunk járt misszionárius poétának a finom költői vénát!” /Pampakupac Pumatalpa, inka törzsfőnök/
„Ez egy véresen komoly, édes vers. Egészségünkre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas sugarbaby/
„Ház úr, az ön cukor bébis
Névjegyére sok veréb is
Rá hullatja híg székletét,
Ami cukormentes letét.
Bár a letét cukormentes,
Vércukrot iszik a hentes,
Meg a mészáros is persze,
S gázszerelni sincs már mersze.”
/Csúti-Csobogánycsibe Csaba, csőáteresz csomagoló és csakra csíkozó/
„Ne bántsd a Házat, mert rád omlasztom!” /Sugar Ray Leonard, profi ökölvívó/
„Hé, népnemzetietlen költő úr, hogyan bírt kihagyni a vadregényesen vércukros verséből pont engem, a legvilághíresebb magyar vámpírszínészt, a hun Drakulát?!” /Lugosi Béla (1882-1956), színművész és horrorfilmsztár/
„Népnemzeti okos vámpír,
Nem a saját vérét szívja.
Mert ha éppen vér kell neki,
Szomszéd spinét huss, áthívja.
Azt pedig tudja mindenki:
Vércukornál jobb a csoki,
A madártej, fagyi, torta,
Túrógombóc, palacsinta.
És két deci száraz vörös,
Villányból ide csorgatva,
Hosszú életének titka,
A bölcs vámpír eztet issza!”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legháromversszakosabb kommentelője/
„Nyuggerapó, Nyuggerapó,
Csapongó a rímszerkezet,
S rí a Vércukorharapó
Szakszervezet, rágva kezet!”
/Szattyánfalvi Szuszpenzor Szulejmán, függetlenített párttitkár/
„Én sok ember vércukrát összehasonlítanám... Egymással! Ne csak én legyek véradó!” /M. András, a költő legállandóbb és leghétszeresvéradóbb kommentelője/
„eM úr, összehasonlítja,
Ki a kipcsak, ki a szittya?
Látszik bárki fia cukrán,
Ki az orosz, ki az ukrán?
Mindannyian egy faj vagyunk,
Csak föntről mérgezik agyunk,
S politikus métely terjed!
Jöjj, Chuck Norris s őket verjed!”
/Barátfüle Béla, békeszerető böllér és birsalmaborral búsongó balladista/
„Politikus sötét verem,
Lelkiismeretük tetem,
S vércukruk sem sweet, but bitter.
Őket sosem kézzel verem,
Rájuk vetem tekintetem,
S white fogukból öt-hat kitör.”
/Chuck Norris, Barátfüle Béla békeharcos barátja/
„Mi ez a szemenszedett vércukormázas celebnyál?! Ki ez a Tesco gazdaságos Drakula pótlék?! Értem én, hogy valaki pótcselekvésképtelenségből versnek látszó tárgyat székel a bélgőzös agya által félig emésztett gondolatokból, de miért minket tekint szellemi szippantóskocsinak?! Anyám életművére esküszünk, esküszünk, hogy ebből többet nem eszünk! Frady Endrének meg a saját vércukra kössön bele a bibircsókos pofazacskójába!” /Puzsér Róbert, kritikus/
