Egy szem voksát kire tegye?
Egyik oldal light-maffia
S körben döngő döglégyhegye,
Másik oldal sötétke ló…
Megcsörrent legföntről randa
Hangon fővezéri teló,
S rögvest dőlt a propaganda.
Be is vette Kádár népe,
S bús hun X-szel zárta hetét.
Várból letekintve szép e
Kétharmados újabb setét.
Nem kérdés, hogy szintet lép-e
Sok távoli off-shore betét.
ajánlás:
Cár atyuska, jó táváris,
Mire beköszönt a NER tél,
Oroszul szól Budavár is.
Klassz utolsó csatlóst nyertél!
„Magyarország csendes, újra csendes, elszálltak választásai… Szégyen reá, lecsendesült és szabadságát nem vívta ki!” /V. Alexander Petrovics, a nagy nemzeti költő kevéssé ismert barguzini munkatábori latrinaásó ükunokája/
„Ne nyafogjál állandóan, Alexander, inkább örülj, hogy a nagy hidegben egy kicsit melegedhettél a több ezer elégedett levélszavazat tüzénél! Na, nyomás vissza latrinát ásni!” /Iván Szögesdrótovics Kalasnyikov, munkatábori őrparancsnok/
„Очень хорошо Виктор! Молодец!” /Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, minden életben és szabadlábon maradott oroszok cárja/
„Köszönöm Mester! Ezek szerint nem csak a Holdról lehetett látni a győzelmünket, de Moszkvából is!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/
„Most, hogy újra megvan a nemvoltolcsódebővenmegérte kétharmad, mikor kezdhetünk életbe lépni?” /a nemmegszorítások/
„Nem értem azt a sok megtévesztett pestit, akik megátalkodottan a gagyi ellenzékre szavaznak! Ők nem nézik a köztévé híradóit?! Ők nem kapnak a szavazáskor disznósültet?! Nekik nem oszt a választások előtt krumplit a polgármester?! Hát, nem irigylem őket!” /Rög Rezső, fuszulykaszentrákosi közmunkás/
„Elhalkult az ellentábor,
Nem hallatszik már ki zaj!
Süljön hurka, folyjon rá bor,
Leégett a Márki-Zay!”
/Dagadó Dezső, holdudvari hódoló és csasztuska csináló/
„Te Viktor, most, hogy a patás ördögöt játszva már a negyedik kétharmadot szereztem meg neked, igazán emelhetnéd az off-shore kiutalásaimat! Ja, és szeretném, ha Liszt Feró helyett újra rólam lenne elnevezve a repülőtér! Elvégre hiúság is van a világon!” /Gyurcsány Feri, hegynyi pénzzel lefizetett ellenzéki háttérfővezér/
„A verset elolvastuk és azonnal intézkedünk. A ma esti híradóban leleplezzük Frady Endre brüsszeli kapcsolatait, a Soros által támogatott költőmaffiáját, nyakába akasztunk egy kitalált plágiumpert és sejtetni engedjük, hogy eredetileg színes bőrű kislányként jött a világra, de nemváltó és bőrátültető műtét hatásra most fehér férfinek adja ki magát. Karaktergyilkosság kipipálva!” /Féknyúz Fikuszné Fiktív Fekália, a közpénztévé hírszerkesztője/
„Fék nyúz, fék nyúz?! Engem is a fék nyúz, mégse panaszkodom, csak csendben lekopok!” /a fékbetét/
„Köszönjük, költő úr, hogy bár bántották a népnemzeti ellenszelek, és ugyebár szél ellen nem lehet kisállatnak lenni, ön mégis a mi listánkra szavazott! Hálából postafordultával küldünk önnek egy savköpő menyét szobrocskát a cellájába. Ha óvatosan megrántja a farkát, kiköp egy ráspolyt és egy érvényes brüsszeli menekültvízumot. A többit a fantáziájára bízzuk…” /Magyar Kétfarkú Kutyapárt/
„Bár Frady Endre egy kontraszelektált senki, egy még antitalentumnak is tehetségtelen nulla, egy X-faktoriálissal beszorozva is legfeljebb fél siker, akinek szellemi csődtömegvonzása erősebb a Jupiterénél, most mégis kénytelen vagyok elismerni, hogy igaza van! A hányingerrel küzdve és anyám fotójának a szeme elé sem kerülve, de muszáj kimondanom (brrr!): Je suis Frady Endre!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Felelősségem majdnem teljes tudatában kijelentem, hogy a fenti verset valószínűleg nem én írtam, szinte semmi közöm hozzá, és Soros György különben sem utalta át a megígért honoráriumot! A testemen látható kék-zöld foltok és véraláfutások nem a kihallgatásom alatt keletkeztek, hanem közvetlenül előtte és utána! Nem az őreim okozták, hanem az ürgebőrbe varrt könnyűbúvárok, akik a cella kübliéből törtek elő! Ártatlan vagyok! Hol írjam alá?” /F. Endre, köztörvényes költő és karakteröngyilkosságért körözött közveszélyforráskódú közellenség, budapesti lakos/
„Mivel a Viktor az én utcai harcos spanom, szívességből megtettem neki, hogy odamentem a texasi magyar követséghez és ránéztem a szavazóurnára, mire az összes ellenzékre leadott X ijedtében átugrott a kormánypárt négyzetébe.” /Chuck Norris/
