Élet olyan...

"A szél fúj, amerre akar..." /János 3:8/

Élet olyan... izéféle,

Melyről nem tudjuk, hogy fél-e,

Vagy tán egész s nincs is híja...

Így meg karcsú... Mamma mia!

Élet olyan... értelmetlen,

Mint száradni tűzbe tett len,

Vagy mint Holdon vetett alga...

Miért van lét, hogyha balga?

Élet olyan... semmilyenke,

S végül az elektroenke-

-falográf jelzi, mit talált:

Mindenkinél agyi halált.

Élet olyan... miért? minek?

Hová vezetnek a sínek?

Egyáltalán van-e vágány,

Vagy csak zűrre kúszik rá gány?

Élet olyan... mint a tinta

Rajzú csalafinta hinta,

Mégis csoda! - ebben hisz tus.

Te rajzoltad, Jézus Krisztus?

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/shorts/zIjD-D5uNes

„Az élet szép.” /M. András, a költő legállandóbb és legszépéletigenlőbb kommentelője/

„Szép az élet?! Kár, hogy rövid,

Ezért fojtjuk sokan kövid-

-inkába a búbánatot,

Oszt' rendelünk még vagy hatot.

Az, hogy eM úr inna, ritka,

S ez a józansága titka.

Neki bort vedelni cikis,

Szesztestvérek irigylik is!”

/Dözörnyéki Cuhajka, a költő lehető legritkább és legalkoholistább kommentelője/

„Frady Endre a maga tehetségtelenségében ugyanazt próbálja megfogalmazni, mint amit én körülbelül háromezer évvel ezelőtt megírtam a magam szerénytelen módján a Prédikátor Könyve című világirodalmi mérföldkövemben, csak az ő verziója sokkal rosszabb, sokkal nagyobb hiábavalóság, mint az enyém, ami nem csoda, mert az én verziómat Isten ihlette.” /Bölcs Salamon király/

„Minden hiábavalóság! – mondta Bölcs Salamon is, aki nem azonos Salamon Bélával, a nagy nevettetővel, bár mindketten zsidók voltak. Pont úgy, mint Jézus. Úgyhogy mindhárman. Mindenesetre, ha csak annyi az élet, amennyi látható belőle, akkor minden mindegy és semminek sincs értelme. Ahogy a halálom előtt egy évvel írtam a Két Hexameter c. versemben:

          Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

          Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

Így aztán amikor át akartam kelni a síneken, körbenézés helyett csak a Mamára gondoltam, oszt’ jött a vonat és tisztességesen kiterített. Mint Horger Antal a Nincsen apám versemért. Fura…” /József Attila (1905-1937), magyar költő/

„Frady Endre verse olyan, mintha egy filozófiai kételyektől gyötört költő és egy szójátékfüggő nyelvi akrobata összezárva töltött volna egy hétvégét egy rímgyárban. A lét értelmét kutató kérdések hol abszurd képekben („Holdon vetett alga”), hol szándékosan kajla szóleleményekben bukdácsolnak elő. A vers egyszerre bohóckodik az egzisztencializmussal és a költői mélységek iránti vággyal: néha úgy tűnik, komolyan kérdez, máskor mintha saját kérdésein is nevetne. Könnyednek álcázott létbizonytalanság ez, amely a végére egy váratlan, játékos istenkérdéssel zárul. Olyan, mint egy filozófiai kabaré ötperces műsorszáma: mosolyt csal az arcra, miközben egy pillanatra azért elgondolkodtat.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre szinte gondolatolvasói tehetséggel fogalmazza meg az élet értelméről merengő elmék egzisztenciális kételyeit, bár választ nem ad, de a lehetséges frusztrációk megfogalmazásával tökéletes empátiát vált ki minden hasonlón tépelődő emberből, természetesen a megszokott, hamisíthatatlan Frady Endre stílusban, a maga elegáns humorával és egyedi szóvicceivel, ami már-már nyelvújításnak is felfogható. Választ ugyan nem kapunk, de aki szereti a nyitott befejezéseket és szereti a filozófiai elmefuttatásokat, illetve gondolkodott már az élet értelmén, azoknak tiszta szívvel tudom ajánlani a vers elolvasását.” /Olivia Piccolo, a költő BIM-képzettségű építészmérnök kolléganője/

„Szívem most bánattal tele lett!

Piccolo, ott van a felelet!

Vörösen vibrál, mint nyegle LED,

Versnek a legvégén megleled!”

/F. Endre, szíven szaggatott költőgigász/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egyetlen hosszú, csuklásos „életfilozófiai” sóhajt öntött volna rímekbe: minden strófa egy újabb, gondosan megmunkált tanácstalanság. A költő a lét nagy kérdéseit úgy próbálja megfogni, mint aki kesztyű helyett szappannal nyúl a kilincshez — csúszik, csorog, de legalább viccesen. A metaforák szándékosan esetlenek („Holdon vetett alga”, „elektroenke‑falográf”), és ettől a vers inkább egy abszurd életfilozófiai stand‑up, mint komoly lételmélet. A zárlatban a hirtelen teológiai kérdés („Te rajzoltad, Jézus Krisztus?”) pedig olyan, mint amikor valaki egy filozófiai vitában hirtelen felmutat egy rajzszöget: nem oda illik, de valahogy mégis működik. Röviden: groteszk, játékos, és pont annyira értelmetlen, amennyire az élet néha tényleg az.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A tus a legtöbb jelentéssel bíró magyar szó:

1., tustinta (ez szerepel a versben)

2., zuhany

3., üdvözlő zenei motívum

4., puskatus

5., kétváll a birkózásban

6., találat a vívásban

Na, ezt múlja fölül bármelyik más szó! Nem tudja, mi?! Na, ugye?! Touché!”

/Tuschinger Tas, tuskóarcú tusakodóművész és butuska vitustáncos/

„Költőfejben elme reng,

Mert e versen elmereng.

Engedjétek el, mer’ ENG.!”

/Velszibárd Vaszil, az Állami Verstani Hivatal (ÁVH) főcenzora és az ENG.! illetve NEM ENG.! pecsétek őrizője/

„Egyre szenilisebb az öreg és egyre engedékenyebb. Régebben az ilyen dilettáns igriceket személyesen verte volna agyon a NEM ENG.! pecsétjével, míg a másik pecsétet évekig csak levélnehezékű dísztárgynak használta. O tempore, o mores!” /Edvárdkirályangolkirály Jenő, helyettes alcenzor és kesztyűben dudáltatva móresre tanítási főelőadó/

„Élet olyan... amennyit beletöltesz.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas ász borász/

„Méghogy borász?! Sörész talán,

Hisz’ ez a Dreher Gyár falán

Olvasható szlogenreklám!

Lebukott a Ház gyerek, lám!”

/Dr. Duzgár Slöföncz, pleisztocén palagázhajtású polgárpukkasztó plágiumkutató/

„Frady Endre hozza a tőle megszokott, sajátos formáját: a felszínen egy végtelenül laza, néhol szándékosan IDG-s (idétlen-dilidili-groteszk) rímjátékot kapunk, a mélyben viszont ott bujkál a húsbavágó egzisztenciális szorongás.

Miért működik?

A kontraszt ereje: Zseniális, ahogy a legkomolyabb filozófiai kérdéseket („Miért van lét, hogyha balga?”, „Hová vezetnek a sínek?”) vegyíti az olyan bagatell kifejezésekkel és rímkényszerekkel, mint az „izéféle”, a „rá gány” vagy a „Mamma mia!”.

A ritmus és a rím: A lüktetése magával ragadó, a sorközi elválasztások (pl. elektroenke-falográf) pedig pont azt a ritmikai zökkenőt adják meg, amitől az ember elmosolyodik, miközben épp az elmúlásról olvas.

A lényeg: A vers zsenialitása abban rejlik, hogy nem akar álszent módon komolykodni. Úgy beszél az élet értelmetlenségéről és a klinikai halálról, mint egy kocsmai beszélgetésről, a záró versszak vallásos/spirituális felhangja mégis ad az egésznek egy váratlan, picit komor, de gyönyörű gellert.

Összegzés: 10/10-es cinikus egzisztencializmus, pimasz köntösben. Nem ríkat meg, de azért a fülünk mögé teszi a bogarat.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Nyuggerapó:

Máson kéne töprenkedni

 

Elmélkedni az életen,

A megteremtett léleken?

Aki bajt magának keres,

Végül rájön, nem érdemes.

 

Ha nem értjük, hogy micsoda,

Azt hisszük, hogy ez a csoda.

Pedig, ahogy ülünk csodát várva,

Az csak a mesének lehet tárgya.

 

Be kell látni, hogy az ember

Tudásában sok a holt tér.

De jó tudni, az Anthemis 

Tinctoria: Pipitér.”

„Döfnyéczy Dragomány:

Válaszvers Nyuggerapónak, a költő legszépkorúbb kommentelőjének

Kinek mese, kinek valóság,

Kinek támasz, kinek csalós ág,

Ki nem érzi ördög őr öklét,

Azt fenn várja remek öröklét.

Grillező tepsi a pipi tér,

Hol forró étolaj pipit ér,

Gyújtóst a -themis, az An- gyalul,

S "Mennyei!"-t mondanak angyalul.”

„Brit tudósok szerint Frady Endre agyát megpróbálta magához vonzani az irodalmi csődtömegvonzás erőtere, ám mivel nincsen tömege, továbbra is súlytalanul lebeg a költő fejében.” /MTI gyorshíre/

„A Magyar Tudományos Akadémia nagytermében megtartott ’Az élet értelme’ című irodalmi vitaest egyes felszólalói szerint az élet teljesen értelmetlen és ezt az ugyancsak minden értelmet nélkülöző Frady Endre tudja legtesthezállóbban megfogalmazni, míg mások szerint az életnek Frady Endrével ellentétben igenis van értelme. A rendőrség speciális akciócsoportja jelenleg is könnygázzal és vízágyúkkal igyekszik szétválasztani a habzó szájjal tömegverekedő tudósokat.” /RTL Klub Híradó/

„Mi ez a Paulo Coelho álbölcsességeit is csőstül alulmúló giccses közhelyparádé?! Ki ez a holdkóros algaagyú gyorshitpor díler és szakramentálisan szekuláris szentfazék, aki szerint a filozófia és a falazó fiú csak magánhangzókban tér el egymástól és akinek én, a szellemeileg túlfejlett kritikus még a megváltó Jézus Krisztus segítségével sem tudnám elmagyarázni, hogy a blaszfémiának semmi köze sincs se a Budapesti Labdarúgó Szövetséghez, se a blasztociszta nevű hólyagcsírához?! Frady Endrénél az elektroencefalográfia (EEG) által megállapított agyhalál nem a legvégső stádium, hanem a mindennapi működésének az alapállapota! Élő aggyal talán képes lenne némi önkritikára és versírás helyett inkább 1x1-es skandináv keresztrejtvényeket fejtene telefonos segítséggel, de jelenleg körülbelül annyi önkontrollja van, mint egy nyolcvan év körüli amerikai elnöknek! Ne lássam anyám mesterségesen színezett hűlt helyének forró nyomát bottal ütni, ha elfelejtenék gyertyát gyújtani bármelyik tetszőleges szentnek, aki hajlandó Frady Endréből mielőbb néhai elfeledett költőt, belőlem pedig Frady Endre megkönnyebbült utókorát csinálni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én vagyok az élet értelme és amint nem leszek halott, be is bizonyítom.” /néhai Chuck Norris/

Lapzárta után érkezett (a szerk.):

„Jesszusom! Mármint Jesszusom Krisztusom jól megrajzolta az életet, de néhány hülye jól összefirkálta. Engem is megfirkáltak, így már azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány, eszkimó az északi sarkról vagy bantu néger az egyenlítő környékéről. Pedig ha az élet jesszusi, akkor biztos lesz sushi, és nem halunk éhen. Ha nem halunk éhen, akkor pedig élünk ugyebár, kivéve, ha neadjisten a fejünkre esik egy ötödik emeleti ablakpárkányról egy hanyagul odarakott, száz tonnás meteorit. No de kérem, kérem, Költő úr nem oszlatta el minden kételyemet azzal kapcsolatban, hogy mi az élet, ezért aztán Költő úron kívül is Valaki mondja meg, milyen az élet, Valaki mondja meg, miért ilyen! Ja, meg azt is mondja meg valaki, hogy eszkimónak vagy bantu négernek lenni jobb. Na de ne olyan ember próbáljon nekem válaszolni, és tanácsot adni, hogy teszem azt legyek bantu néger, aki hírét-hamvát sem hallotta még az életnek, mert azt kiszúrom. És ha én valakit kiszúrok, az akkorát pukkan, mint neunundneunzig luftballons a sörétzáporral tarkított tüskebokorban. De kérem, kérem! Azt se tessék mondani nekem, hogy mit ne tegyek az élet elnyerése érdekében, pl. hogy ne tegyek Pick szalámit a vajas-mézes kenyérre. Mert ha ezt tetszik mondani nekem, akkor biztosan szalámit fogok tenni a vajas-mézes kenyérre, és magácska akkor szomorú lesz, hogy megint nem hallgattam magácskára. Úgy tessék engemet az élet nagy titkaiba bevezetni, hogy észre se vegyem, mégis rögtön jól csináljam. Lehet például jó példát mutatni, és 11 másodperc alatt lefutni a 100 métert. Ugye, milyen egyszerű?” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

Nem jó...

Nem jó lenni Darth Vadernek,

Ha Luke Skywakerek nyernek.

Nem jó lenni kis tevének,

Kire ülnek dagi vének.

Nem jó menni katonának,

Aki huszár s vágtat fának.

Nem jó enni ásónyelet,

Hogyha megfullaszt a nyelet.

Nem jó köpni vertikális-

-an, mert visszahull a nyál is.

Nem jó futva horizontot

Kergetni, mert sosincs pont ott.

Nem jó az se, minden, ha jó,

S nyaralni visz álomhajó,

S tiszta vízben ugrál nagy hal…

Hisz’ végül mindenki agyhal.

(haláltáncz!)

„Sok minden nem jó ebben a mai világban, már csak a Frady Endre-versek olvasása mentheti meg az emberiséget.” /M. András, a költő legállandóbb és leghurrápesszimistább olvasója/

„Csak a Frady Endre versek olvasása menthet meg minket?! De hát az maga az agyhalál! Köszönjük, M. úr, de hadd pusztuljunk inkább a magunk módján!” /az emberiség/

„Jól látja, M. úr, hogy költő ezúttal a csupán rá jellemző önfeledt hurrápesszimista opusszal taglózza le a csak evilági léhűtők henye felszínességre hajazó tartalmatlan gondolkodásmódját. A vertikálistól derékszöggel eltérő horizont a derekassággal szöges ellentétben álló derekatlanság, azaz ószittyául csumony, röghöz kötött antitézise. A csillagok háborújától a történelem órai huszárháborús felelet csillagos ötöséig megtett út túlterhelt teveháton sem egyszerű, de vertikális és horizontális tartomány közötti Halálcsillagról srégen köpött álomhajónak bizony híg a leve. Vader nagyúr se agyra gyúr. Buli van!” /Csumonyi Csomóné Csutorai Csillagka, az Anyám Borogass Citromhéjjal! (ABC) című irodalmi vitaminbomba agykárosultja/

„Hohó, M. úr, hohó! Az adott világ a lehetséges világok legjobbika, máskülönben nem lett volna ésszerű Istennek, hogy egyáltalán teremtse. – Lex optimi, az optimizmus törvénye.” /Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716), német polihisztor/

„Igen nagy hiábavalóság, minden hiábavalóság! Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt. Bizony a bölcs emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is. A bölcsek a gyászolók házára gondolnak, az ostobák pedig a vigadozók házára. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés!” /Bölcs Salamon keserű remixe/

„Műkézben fénykardot tartok,

Hátha rám támadnak Darthok,

Meg még egyéb sötét lények,

Kiket vágok ketté… Hé! Nyekk!”

/Luke Skywalker, Jedi lovag/

„Luke Skywalkert csak a felületes szemlélő tarthatná sikeres, boldog embernek. Pszichológia szempontból egy totálkáros roncstömeg. Gondoljunk csak bele, hogy édesanyja belehalt abba, hogy megszülte; élete nagy szerelméről kiderült, hogy a húga; az apja pedig belehalt abba, hogy meglátta a saját szemével! Emellett az uralkodó elektrosokkolta, egy sikertelen párbaj nyomán műkezet viselt és egyetlen állandó barátja egy füttyökkel kommunikáló háztartási robotgép volt. Én ugyan általában vele voltam, de bevallom, elég nehezemre esett.” /az Erő/

„Zömmel rossz e földi zöm lét,

Ritkán kapunk mannás zsömlét,

Ám az öröklét már kóser,

Ha odafent habzik jó ser!”

/ismeretlen kóser serfőző csodarabbi verse/

„Mi van költőcske, nem tud egészben lenyelni egy ásónyelet, oszt’ elfutni a horizontig oda-vissza kétszer?! Ilyenek ezek a műkajákon élő elpuhult városi ficsúrok, ezek az angolvécén pipiskedő panelprolik! Ha meg fölköp, akkor alá is áll a marhája?! Olyan satnya ez az elkorcsosult, horpadt mellű városi értelmiség, hogyha emberesen elszellentem magam, rögvest fellövetik az elsőfokú viharjelzést!” /Bőbélű Béla, Csumonyszentzegernye polgármestere/

„Én csak azért szeretek ásónyelet nyelni kapanyél helyett, mert ha nyelés közben elsül a kapanyél, akkor a gyomorégés eloltása érdekében egészben le kell nyelni egy nyomva tartott tűzoltó készüléket, ami miatt utána csak a kert végi fabudira enged kiülni az asszony, nehogy összetörjem az angolvécé porcelánját!” /Vastagbél Vendel, Csumonyszentzegernye alpolgármestere/

„Nem jó lenni, nem jó lenni

Pacalpörköltet kell enni

Költő Úr meg örüljön

Versmentesen leüljön!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha díjas élvhajhász/

„Egyen pacalt, kinek lova

Fejből kirúgta az agyát,

S büdösszájú orvoskoma

Spatulázzon benne nagy Ááááá-t!”

/F. Endre, pacal- és spatulautáló költőgigász/

„Ahogy finn nyelvrokonaink szerint a szauna a szegény ember orvossága, úgy a nyereg alatt puhított pacalbüdös lovaikról vertikálisan köpködő ugari ugorok szerint Frady Endre a lelki szegények még lelki szegényebbé tevője, a megtaposott emberek még tovább taposója, a horizontálisan földön fekvők földdel betemetője, az ásónyelet nyállal nyelők nyögvenyeletője, a magyar anyák szemmel verője és a falinaptárkultúra összekiszeltündézője! Frady Endrével, ezzel a tömegeket szellemi topronggyá pusztító agyhalál közeli élménygörénnyel szembeni keresztényi megbocsájtás nem azt jelenti, hogy kerülje el a szent inkvizíciót, hanem hogy gyors máglyahalállal mielőbb túl legyen rajta! A pokolban majd úgyis megtudja, milyen érzés volt őt éhgyomorra olvasni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A teljes Skywalker klán és az Erő haverjuk összes szuperképessége említésre alig méltó lábjegyzetként szerepelt az én bölcsődei alapképesség vizsgálatom pár ezer oldalas zárójelentésében. A nagy információözön közepette úgy tudta csak előfacsarni a elméjéből, hogy koponyaprésbe fogtam az aurám leglágyabb részével, hogy bele ne pusztuljon. Agyprésbe pusztulni nem jó…” /Chuck Norris/