Tetőablak...

Tetőablak esőeres,
Barna kislyány, engem szeress!
Ha nem szeretsz, megpusztulok,
Mint egy félbe vágott tulok.

Esőeres tetőablak,
Ló zablája nyálas zablak.
Nyálas, mint e kicsi dalom,
Sírós-rímes ritmushalom.

Ablakeres tetőeső,
Barna kislyány, engem leső’?
Ugye engem, nem a Gézát,
Ki a szomszéd házból néz át?

Esőablak, erestető,
Zsandárokkal kerestet ő,
Engemet, ki úgy szeretek,
Mint rigó rikkát a retek.

Tetőablak, tetőablak,
Lego-kutyám, széjjelkaplak
S poraidon víziló nő!
Szuri, zubbony, ápolónő…

Itt az eső

Búsong Igor, amint les ő
Ablakon ki: „Es az eső
S így kell rabótatyolni ma!”
Nincsen ajkán hálaima.

Igor őr egy szabadtéri
Szoborparkban orosz préri
Legtávolibb pontján is túl…
Egyszer majd csak belepistul!

Rágondol a hatméteres
Márvány Lenin őrlángveres
Fejére, mely gömbbé ázott
S felsóhajt: „Még van vagy száz ott!”

„Lenin száz, Sztálin csak hetven…” –
- számol s tenyere egy tetven
Csattan s véres lesz a haja.
Guggol s bőg: „Kalinka maja!”

(tánc!)

Randa idő

Időjárás olyan randa,
Mint egy lila-fehér panda
Által benyálazott kesztyű.
Ebből jó nagy szutyok lesz, tyű!

Kesztyűben dudál e lila
Szőrszörny s a bús Ámor nyila
Zagyba hull, mint alélt eper.
Depresszió sárba teper!

Szürke szittyó szíven kólint,
Én má’ mindegy! Mondjak all in-t?
Á, azt teszem, mit a hal szok
Vízben este tenni: alszok!

Májusvég

Hogyha én volnák a Május
Vége, akkor szép szabályus
Időjárástot csinálnák,
Ne ússzanak járdán bálnák!

Drága Urunk, ne így izenj,
Hisz’ ez a nagy özönvizeny
Nyakig, s nem csak aranyat ér,
S vízszintes lesz lassany a tér!

Sej-haj száríts te kis Nyárka,
S okafogyjál Noé bárka!
Tűn majd a víz, szikkad a sár,
S mindig lesz Nap, nem csak vasár-.

Eső

Oly nagy eső van kinn oda
(Jaj a szórend! Odakinn tán?),
Mintha csak két tanuszoda
Billegne egy mérleghintán.

Csoda-e, ha minden ömöl?!
Ömöl Emil, ömöl Amál,
Ömöl email, minden ömöl!
(Sorvég deja vu-m most blamál.)

Barna kislány áll az esőn,
Bazsarózsát viszek neki
(Jó rím lenne a Danke Schön!),
De csak ordít: Mért nem dzseki?!