 |
| Szakadt felhő alatt ázó műkőhal szobor |
Felhő szakad, dől a lé!
Szereti műkőhal-é?
„Nem!” -bőg szárazföldi hal,
S mint kire ló dől, kihal.
Csak vízi hal lájkolja,
Meg az ukrán ál-Kolja
(Ki tul’képpen nem Kolja,
Hanem ponty, de titkolja)
Ezt a szörnyű nagy esőt:
„Höhö! Csípjük, ugye? Sőt!”
Eső ritkán semleges.
„Ilyet ne is emlegess!” –
- bőg lúganyó – „Ha savas,
Rozsdáll, kinek hasa vas!”
Sebaj, minden vas-hasút
Égbe visz a sas-vasút,
Hol szárít a felhő hő!
Gyerünk sasok fel, höhő!
(a szügyig ázott költőt ekkor elvitték megszárítani a sasok…)
