Messziről is éri permet.
Ritka, mint a pávakacsa,
Az ily terebélyes termet.
Ezen jó sok szőlő terem,
Ám, ha féloldalas, mint a
Srég várban egy dőlő terem,
S egyke alatt mérleghinta,
Akkor megfeszül a kacsa,
Szakad s nagy borzalmak lesznek:
Mamuttojást szül a kacsa,
S szőlőnk túl kevés lesz szesznek!
Venyigénknek szesze nyista?!
Tény állasa igen makacs,
S kapzsi én, a Lesz ennyi?-sta
Dönt: Ne legyen túl táv a kacs!
refr.:
Bortóban szól kicsi kacsa,
Míg odaúsz’, picsi-pacsa,
Míg visszaúsz’, pacsa-picsi:
Jó szőlőnek kacsa kicsi!
„Te jó ég, hogy írhat verset olyan valaki, aki annyira tudatlan, hogy keveri szőlészt a szülésszel, a kacsot a kacsával, miközben utóbbiról sem tudja megállapítani, hogy kacsa-e vagy tőkés réce?! És egyáltalán, miért él az ilyen?! Kinek kell?! Kinek hiányozna, ha nem lenne?! Kinek nem hiányzik most, hogy van?! Ezt nem lehet józanul kibírni! Bort ide, de rengeteget!” /Szeszkazán Szilárd, szőlész-borász és távkacsoló szaktanácsadó/
„Mi a fene??? Hogy? Mi? Nem találom a szavakat. Költőnket új vírus támadhatta meg és a ronthatatlannak hitt színvonalat is új szintre, akarom mondani mélységbe taszította. Ez már valami...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Nem bántásként mondom, költő úr, de nem gondolt még arra, hogy dalos őrjöngés helyett gúzsba kötteti és űrkapszulába gyömöszölteti magát, oszt’ rövid visszaszámlálás után bumm és irány a kozmosz, csak oda?!” /Őszinte Ödönné Köntörfalazatlan Klaudia, véleményvezér és a kacska kacsot kedvelő költőket kiutáló kaszt kórusvezetője/
„Előttünk, a Frady Endre művek lektorálásával megbízott szerkesztők előtt két út van: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Igyunk!” /Bibliofil Béla, a Sz Egyelt Szóvirágok (SZESZ) c. szubkulturális folyóirat minden lében kanala/
„Jobb az óbor, mint a méhtej,
Frady Endre verse métely!
Jobb a szőlő, mint a cserje,
Aki tudja, Fradyt verje!”
/Újpesti Barnabás, a Lenin Is Lehidalna A Múltba Abált Jövőt Ostorozó Mételytől (LILAMAJOM) c. alternatív irodalmi honlap rímgépkezelője/
„Jaj, de cukimuki és ütyülüpütyülü ez a kicsi kacsa picsi pacsa! Bár egy szót sem értek belőle, mégis megkönnyeztem! Ha jól emlékszem az iskolai irodalomórákra, akkor ezt a teljes bensőnket átjáró bizsergést hívják a magyartanárok katéternek!” /Rükverc Rezsilla, médiakárosult plázacica és élő kirakatbábu/
„Nem katéter! Katarzis! Rezsilla, mondanám, hogy már bánom, hogy átengedtelek kétszer aláhúzott kettes alával, de mégsem teszem, mert ellenkező esetben talán még ma is itt ülnél a padban és lehet, hogy pont te rúgnád ki alólam a hokedlit, amikor felkötöm magam miattad a teliholdra!” /Szerencsekerékbetört Sziszifuszné Mókuskerék Matild, magyartanár és anonim alkoholista/
„A költő a birkanépnek szánt bukolikus bulvár bökvers kategóriában is megmutatta, hogy ő az irodalmi éceszgéberek non plus ultrája és a szellemi tótumfaktumok csimborasszója! A kristálytiszta keresztrímek és az önfeledt szójátékok Wolfgang Amadeus Mozartja ismét megmutatta, hogy nem minden zeneszerző csokigolyó, de minden csokigolyó finom, különösen akkor, ha alkohollal van megtöltve. Ó, magasságos mélységi mámor, Frady Endre a neved!” /Hanyatthomloki Hümella, a Műélvezetekben Tobzódók Köre (MTK) főállású élvhajhásza és világirodalmi viszonyítási pont/
„Mi ez a nem tudom micsoda?! Hogy lehet az abszolút mélypont alá süllyedni?! Ráadásul ennyivel?! És hogy került Frady Endre dióagya a szőlőprésbe?! Anyám örök életére esküszöm, esküszöm, hogy felgyújtom a szőrtüszőm, ha nem mozgatok meg minden követ, hogy az vethesse rá elsőként Frady Endrére, aki csak akarja! Hééé… várjanaaak… még nincs kőőő…” /Puzsér Róbert, letaposott kritikus/
„Én akarom dobni a követ! Én akarom! Én is! Én is! …” /kaszával-kapával és kacsmetszőollóval felszerelt őrjöngő tömeg/
„Érdekes, én is mondtam egy szőlőtős példázatot és másnap keresztre feszítettek. Pedig az enyém közel sem volt ilyen szörnyű.” /Jézus Krisztus/
„Hosszú életem során sok hülyeséget olvastam, de ez a kacsos überel mindent. Kénytelen leszek Új-Zéland mellé úszva átütni a Földet, de az öklöm helyett csak a kisujjamat használom, hogy ne egész Budapest lyukadjon át, csak a degenerált poéta cafata pöckölődjön bele a Napba.” /Chuck Norris/
