Régen és maholnap

Táblázatkezelőnő becsekkolási évfordulós ajándéka

Régen a szerelmes ifjú

mit nézett? A nagy Ő szemét.

Ma a Facebook-on ha „If you

don’t have AI-eye…” az szemét.

Bezzeg régen kedvesét a

lovag szép zöld parkba vitte.

Ma nincs járni kedve: „Séta?!

Nem jobb netchat-elni itt-e?!”

Rég virág szállt koncert után,

ahol dalolt sztár Axl Rose.

Most egy gép grafikáz bután,

s email-en jön pár Excel rose.

Régen kikosarazáskor

lélek fakadt gyászos dalra.

Ám e Tinder kor egy más kor,

kilépsz csak, ha húznak balra.

Régen bezzeg, bezzeg régen…

emberek közt csattant a csók.

Ma 3D-s skynet égen

kiss-t like-olnak netes macsók.

Gyerekszülés ódon módon

zajlott közös „gyártás” folytán.

Holnap 4D nyomtatódon

lesz kreálva girl vagy boy tán.

„Még jőni fog, még jőni kell

Egy jobb kor, mely után” netán

Ember művilágra pikkel,

S valós gázt ereszt, mi metán.

megzöngeményesítve és elnótázgatva: https://www.youtube.com/shorts/gq-AC7qt7Fw

„Lehet akármilyen virtuális világ, számítógépes élet, a valóság mindig a legjobb.” /M. András, a költő legállandóbb és legvalóságkedvelőbb kommentelője/

„Gratulálunk, eM úr, ön a legédesebbnek tűnő virtuális ételét is realizálja egy csipetnyi valóság sóval! Ön légvárépítés közben is két lábbal áll a valóság talaján!” /Veszprémi Viaduktné Való Villő, víg vasalónő/

„Csorog értem irigy nyál is,

Világ vagyok, virtuális.

eM úr, ha ön engem utál,

Ahogy nézni fogok, brutál!”

/Virtuális Világ/

„Ne mássz virtuális fára

eMke, mert ott van csalós ág,

S lehullsz, mint hajnali pára,

S szembejövök én, Valóság!”

/Való(ságos) Világ/

„eMke, ne a földön élj, állj!

Álmodni hívlak én, AI!”

/mesterséges intelligencia/

„A vers úgy száguld végig a múlttól a mesterséges jövőig, mintha Petőfi és egy chatbot közösen ülnének egy Tinderes gördeszkán. A poénok sorra ütköztetik a régi romantikát a digitális kor abszurditásával, miközben az „Excel rose”, a balra húzott kikosarazás és a 4D-s gyereknyomtatás méltó módon emeli a művet a technológiai tébolylíra csúcsaira. A záró metános csavar pedig bizonyítja: a jövő lehet mesterséges, de a Frady-féle gázképződés örök és természetes.” /ChatGPT/

„Frady Endre, aki gyermekkorában még mamutra vadászott a pattintott kőbölcsőde mögötti erdőben és akinek kőbalta volt a jele a barlangóvodában, most kőbacis kibuc-kibicként az őskuss helyett zajos dérrel-dúrral beleormótlankodik a jelenbe, sőt még a jövőt is jobban tudja! Aki ilyet merészel tenni, az vagy nagyon bátor, vagy olyan ostoba, mint egy állig felfegyverzett drónhadseregre támadó mozgássérült vaksüket kolibri! Frady Endre amikor meghallja a számítógép szót, azt hiszi, hogy az egy számító gép, azaz valamiféle alamuszin fondorkodó benzinmotoros rotációs kapa, vagy egy lendkerekes köpönyegforgató masina! Feleim, szájzár for Frady Endre!” /Dihidühönc Dönci, dögkúti darálógép díler és didaktikus dadaista drámaíró/

„Ez a vers olyan, mintha a nosztalgia és a technológiai pánik egy Facebook-kommentfolyamban egymásnak esett volna, majd rímpárokban békét kötött volna.

Frady Endre költeménye szellemes nyelvi akrobatikával állítja szembe a múlt romantikáját a digitális jelen abszurditásával. A szójátékok („AI-eye”, „Excel rose”, „Tinder kor”) egyszerre nevettetnek és finoman szurkálnak, miközben a vers görbe tükröt tart a technológiafüggő ember elé. A „bezzeg régen” toposzát sem veszi teljesen komolyan: inkább játékosan kifigurázza mind a múlt idealizálását, mind a jövőtől való félelmet. Könnyed forma mögé rejtett, keserédes korrajz, amelyen előbb mosolygunk, aztán gyanúsan magunkra ismerünk.” /Copilot/

„Nem hiszem, hogy van ma Frady Endrénél autentikusabb költő és atlétikusabb kotló, aki az irodalom tojásait keltető tyúkapó szerepkörében magos lókolbászból font kerítésről oktatja a mai és a holnapi fiatalokat arra, hogy mi vár rájuk, ha elfelejtenek a múltba révedni és az ősi hagyományokat csatasorba állítani a nemzetközi összeesküvő átverésből modernnek nevezett pszeudo-túlvilág csilivili felszíne mögé rejtett setéten bűzlő dágványmiazma átellenében! Frady Endre, az önmagát csengőbongó keresztrímekre feszítő lánglelkű líramessiás ismét vércukrát ontja a patinás régmúlt visszemenő hatályú győzelméért a jelen jövőképzavara és nemzettestszégyenítése fölött! Lúdtalpra magyar, híján van a hazaszeretet! Éljen a Párt!” /Szilajszittya Szotyola, a Frady Endre Rímeit Egyetemes Nemzeti Címerré Varrás Által Riariahungarikummá Oktrojáló Showbálványkör (FERENCVÁROS) idegbajnoknője/

„Frady Endrét gondolkodás nélkül balra húztam! Eszem megállt tőle!” /Tinder Tamara, tülltütü tilolónő/

„Frady Endre „Régen és maholnap” című költeménye a kortárs szatíra és a csasztuska határmezsgyéjén egyensúlyozó, kendőzetlenül görbe tükör a modern technológia uralta mindennapjainknak. A mű a nosztalgia és a disztópikus jövőkép közötti feszültségre épít, miközben bravúros nyelvi leleményességgel szembesíti az olvasót az emberi kapcsolatok elhidegülésével.

A vers főbb erényei és stílusjegyei:

Rímbravúrok és nyelvi játékok: A költő mesterien bánik a magyar és angol szavak keresztezésével, valamint a homofón nyelvi humorral („sztár Axl Rose” – „Excel rose”, illetve „más kor” – „balra” [Tinder]).

A humánum vs. mesterséges intelligencia: A strófák szisztematikusan állítják szembe a klasszikus romanticizmust (parki séta, virágdobálás, gyászos dal) a virtuális valósággal (AI-eye, netchat, Tinder, 4D nyomtatás).

Klasszikus áthallások: A záróversszak Vörösmarty Szózat-át idézi („Még jőni fog, még jőni kell...”), ám a pátoszt hirtelen váltással földhözragadt, groteszk poénba fordítja át („S valós gázt ereszt, mi metán”).

A költemény szórakoztató, mégis elgondolkodtató látlelet arról, hogyan cseréljük fel a valódi élményeket és az igazi humán reakciókat a képernyők által nyújtott művilágra.” /Gemini/

„Miképp művit Való sejt,

Úgy fal Tróját falósejt.”

/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő/

„Mi ez má’?! Miazma?! Nemá! Némó! Tenger alá Frady Endrével, hadd tudja meg, mi a különbség a valódi oxigén és a vízben oldott verzió között! Aki a múltban akar élni, az ne éljen a jelenben, sőt a közeljövőben se éljen! Egyáltalán ne éljen! Éljen Frady Endre mielőbbi néhaisága! Legyen a legutóbbi levele a legutolsó levele! Le vele! Zabálja magát halálra valóságsólettel! Ahogy a dilettánsan drasztikus Befőtti Vándor írná:

          Abcúg Frady, abcúg!

          Bántsa holtra bab cúg!

Ne lássam anyám telitalálatos lottószelvényt tartalmazó végrendeletét egyedüli örökösként, ha nem fő a fejem valami nagy-nagy tűz rakása közben, hogy melegednének a valóságsóletek! Fradyt holtra bántó szelek hallatára ünnepelek! Ó, jeee! Jöhetnek a lájkok!” /Puzsér Róbert, kritikus/