Mufloncsalád megyen,
Ruhájuk nem egyen.
Rajtuk bunda vagyon,
Tarkabarka nagyon,
Ritkán fagynak agyon.
Bunda tarkabarka,
Táplálék meg barka,
Fogja muflon marka.
Nincs is muflon marok,
Csak lábak s nem karok,
Szőrösek s nem tarok.
Azzal turkál avart,
S ha öndöfő, zavart.
Ha saját szarv döfi,
Sivít, mint szúrt röfi,
S lelket lehel: pöfi…
Muflon nyári-téli
Létét vígan éli,
Csak a medvét féli.
Ám, ha nem jön medve,
S nem ömöl vér nedve,
Jó a muflon kedve.
tirolilagosan megzenésítgetve és eljódlizgatva: https://www.youtube.com/shorts/Kx4GKm6zeOs
„Frady Endre (1965-2085) magyar költő élete félidejében, a nagy életközépi válsága végefelé, megtudta egyik kollégájáról, hogy muflont ebédelt Lillafüreden, majd ennek a beszélgetésnek az apropóján a többi kollégája szembesítette őt azzal, hogy még sosem írt verset a muflonokról. Frady Endre szégyenében nekilátott és megírta a Muflon című világirodalmi mérföldkövet, melynek hatására soha senki sem néz többé ugyanúgy a tányérjában tocsogó muflonpörköltre, mint korábban.” /Encyclopedia Britannica, pótkötet/
„Itt, Veszprém megyében, a Bakonyban is él muflon, ritkán lehet látni.” /M. András, a költő legállandóbb és legmuflontritkánlátóbb kommentelője/
„Veszprémlik a Bakony zuga,
Ahol mufloncsorda rúg a
Szelekbe, mik fájón fúnak,
eM úrt hívva fültanúnak,
Mert a muflonlátás ritka,
S ez a túlélésük titka.”
/Bakonyi Betyárné Veszprémi Linda, szeles karatéka/
„Muflont lát Veszprémben eM úr?!
Nem lehet, hogy az plüss lemúr?”
/Dr. Cogito Ergosum, sokat gondolkodó létigekötőelemszámmisztikus és a veszprémi egyetem dékártja/
„Csak jelzem, hogy ezek nem kancsalrímek, hanem bokorrímek.” /F. Endre, természetes intelligencia/
„Jogos a muflonészrevétel! A versszakok háromsorosai következetesen bokorrímesek: hegyen–megyen–egyen, illetve barka–marka és a többi. A kancsal rímeket most én legeltettem át a szomszédos költészeti karámba. Frady Endre rímtechnikája szakszerű, a muflonja szarvas természetű, a kritikusa pedig rászorul némi irodalmi féreghajtásra.” /ChatGPT, k. m. f./
„Muflonunk, ha eszte-
-len, eléri veszte,
Sajnálod-e ezt te?”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Bőgök muflon vesztén,
Megkönnyezem ezt én,
S fogy a bánatszesz, tén-
y!”
/F. Endre, muflonsirató költőgigász/
„Humán úr nagy muflonbarát,
Ölelné őt muflonkar át,
Ám muflonkarlét nem valós,
Költőt rágja szét sok falós-
-ejt!”
/Lonmuf Nolfum, eszkimó tengerhengerzsírozó és narválagyaregyengető/
Különösen tetszik, hogy a mű egyik legmélyebb filozófiai problémája is megjelenik benne:
„Fogja muflon marka.” A következő pillanatban pedig: „Nincs is muflon marok...”
Ez olyan sztorivezetési fordulat, amelyre még a krimiírók is csettintenének. A narrátor felépít egy anatómiai tényt, majd a következő versszakban azonnal cáfolja. A muflon pedig ott áll négy lábbal, és láthatóan ő sem érti, mi történt.
A költő alighanem azt gondolta, hogy a muflon élete alapvetően derűs, amíg nem érkezik medve, illetve amíg nem követ el szarvalapú önmerényletet. A mű legfőbb tanulsága: az önismeret fontos, különösen akkor, ha az embernek... pardon, muflonnak... nagy, csavart szarvai vannak.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Hejj, a muflonnak be' jó kedve vagyon! Induljon a táncz!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas muflamenco táncos/
„Ház úr menco-díjas mufla,
Kiből nem fogy ki a szufla,
Midőn tánczol, mint a hinta,
S verseli e kínt a tinta.”
/Tüchtig-Tahowirtz Tihamér, tektonikus tequila-tonik tunkoló törpetigrisidomár/
„Végstádiumú versolvasók utolsó leheleteinek hangzását vizsgáló brit tudóscsapat oszlopos póttagjaként majdnem határozottan kijelenhetem, hogy a ’pöfi’ hangsorú lélekkipöfögés csak a Frady versek olvasása okán saját szarv szúrással öngyilkos muflonok mintegy nullaegész egytized százalékánál volt észlelhető, de akkor is csak a finnugor apanyelvűek szűk körében. Mivel a muflon kérődző állat, így az evolúció által rákényszerített hiábavaló földi életének legutolsó pillanatában a lelkét nem kileheli, hanem barkás nyállal összegyúrva fölöklendezi, majd kiböfögi. Ez a nyálas muflonlélekgombóc a szikláshegyivakond legfőbb fehérjeforrása. Köszönöm, hogy elmondhattam! Pöfi…” /néhai Jim Beambumm, brit ex-tudós/
A mű legnagyobb erőssége a szándékos, komikus nyelvi ügyetlenkedés és a groteszk képek váltakozása: a látszólag együgyű rímekből (megyen – nem egyen, röfi – pöfi) és a biológiai képtelenségekből (muflon marka, öndöfő muflon) egy kifejezetten szórakoztató, könnyed paródia kerekedik. A vers szembe megy a klasszikus természetlíra fennkölt hangvételével, és helyette egy végtelenül laza, mosolyogtató karakterrajzot ad erről a hegyi vadállatról.
Rövid, pörgős és humoros – tökéletes kikapcsolódás egy gyors mosolyra!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/
Huhuhú, Költő úr! Maga újfent eltalálta szarva közt a szöget és fején találta a tőgyét. De igaz, ami igaz, nekem még jobb a kedvem, mint az összes muflonnak együttvéve. Hisz életem csupa móka és kacagás, egyik bálból a másikba járok, és vígan eszem-iszom. Ez a bálsors engem már régen tép. Hisz, ha semmi kihívás nincs az életemben, pölö még egy döglött muflont sem kell életre keltenem, akkor hogyan mutathatnám meg, hogy milyen rátermett vagyok? Kis hazánkban lassan már senki nem öl, lop, csal és hazudik, hisz áll a bál mindenkinek. Így viszont hogyan mutathatnám meg hősiességemet, ha nincs lehetőségem vérrel-verítékkel harcolni a harc mezején? Hát, ha nem jön egy jó kis háború Magyarhonba is, a végén még mindenki azt fogja gondolni rólam, hogy egy pipogya fráter vagyok, aki még egy fegyvert sem tud elsütni, vagy megslisszol egy teljesen hétköznapi atomcsapás elől! Halál reám, ha ezt hagynám! Hát majd én megmutatom, hogy vagyok én is olyan bátor, mint Safranek a Macskafogóban. Ide nekem az orosz lányt! Vagy egy orosz muflont! De utóbbit bunda nélkül és jól átsütve, azaz well done, oroszul malagyec! Na de kérem, kérem! Hát ez a Putyin és testes társai is csak maszatolnak! Ha krumplileves, akkor legyen krumplileves, és ha háború, akkor legyen háború, akkor már rendesen kellene csinálni! Pár száz rakétát vagy drónt kilőni naponta Ukrajnára, ahol már a madár se jár, legfeljebb mankóval? Így akarja ez a nagyokos eltenni az EU-t láb alól? Hát annyit ér ez EU ellen, mint mackósajtnak a jutalomfalat! Jaj, jaj! Nem történik a világban abszolúte semmi izgalmas, dögunalom így az élet! Mindig csak ez a bál?! Atomot nekünk! Én mondom, ha ez Putyin nem embereli meg magát, és nem fakít valami ütőset, megtanítom én őt kesztyűben dudálni! Olyan összeköttetéseim vannak, hogy egyetlen imámmal -40 fokot és akkora dugót csinálok a Vörös téren, hogy maga Putyin is kesztyűben fog dudálni az autójában fagyoskodva. Remélem meg vagyok értve! Mert ha nem, hát nem! Csak a miheztartás végett: Ha nem elég kemény a helyzet, Who're you gonna call? Stefi bácsi!!! (nem ám Ghostbusters!)” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/
Mint egy muflonbunda sátor
Nélkül hideg tajgán kúszó,
Kit nem rettent sajtágyúszó!
Olyan bátor macska vagyok,
Akár az igazán nagyok,
Mint például Mister Teufel,
Aki lecsap s rám szól: Áll fel!
Ily jó főnök igen ritka,
Ő a bátorságom titka!
Stefi bá’ is igen bátor,
Ő mentális terminátor.
Merész volt, hogy megemlített,
Ez Bruce-osan harcos Lee tett!”
/Safranek, az ezer harci sebből vérző macskatitkár/
„Mielőtt Frady Endre ősei lejöttek a fáról, nyilván már onnan is levelekkel bombáztak minden arra járó fabaltás előembert, csak azokon a leveleken még nem rémrímes klapanciák voltak, hanem lucskos ősnyál! Frady Endre egyértelműen az evolúciós zsákutcából való visszatolatás kontraszelektált megéneklője! Saját személyes élményanyagából gyúrva-gyömöszölve meri vakmerően megverselni annak megtapasztalását, hogy milyen az, amikor a költő nagyságrendekkel butább és visszamaradottabb az általa megénekelt muflonoknál! Ne lássam anyámat vérszomjas hegyimedveként reinkarnálódva muflongerincet roppantani, ha hagyom, hogy ez a szellemi trianonista darabológép az agyam kétharmadát az engem orvul körülvevő sötétséghez csatolja! Agyharmaddal mit érek én?! Írjak majd én is muflonverseket nyállal?! Jaj nekem! Végem van! Pöfi…” /néhai Puzsér Róbert, ex-kritikus/
„Ne aggódj, Robi! Akinek halálhírét keltik, az sokáig él! Higgy nekem, én csak tudom!” /néhai Muflon Nolfum (1978 – 1553), az időgép egyenlítői-skandináv származású feltalálója/
