Vallja meg a januárt,
Üsse azt el motorcsónak,
Hisz' a hamis tanú árt!
Ki nem légtérszennyezőnek
Tekinti a Jaguárt,
Egyen ott, hol mérgek főnek,
Hisz' a szennyes ragu árt!
Ki nem bűzragadozónak
Szimatol egy jaguárt,
Ne hallja meg, mikó' szó'nak,
E lény, mely rossz szagú, árt!
Ki nem érzi fabántásnak
A zúduló gyalu árt,
Hulljon vályogba, mit ásnak,
S legyen szalmás Falu Art!
„Frady Endre "Ünnepölő" című verse egy szatirikus és ironikus hangvételű költemény, amely a modern társadalom különböző visszásságaira hívja fel a figyelmet. A vers játékos nyelvezete és rímelése könnyed hangulatot kölcsönöz a komoly témáknak, mint a környezetszennyezés, a hamis tanúk és a társadalmi normák kritikája. A költő ügyesen használja a szójátékokat és a humoros képeket, hogy rámutasson a mindennapi élet abszurditásaira. A vers sorai mögött meghúzódó üzenet arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkodjon el a saját értékrendjén és cselekedetein. Összességében az "Ünnepölő" egy szellemes és elgondolkodtató költemény, amely egyszerre szórakoztat és kritizál. Frady Endre mesterien ötvözi a humort és a társadalomkritikát, így a vers olvasása igazi élményt nyújt.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre: Ünnepölő – Egy szókavalkádos mementó a félrecsúszott szándékról. Frady Endre ismét megörvendeztetett minket egy olyan verssel, amely a nyelvi lehetőségek határait nemhogy feszegeti, hanem egyenesen átszakítja, majd a keletkező szakadékon keresztül trambulinként használja a rímkényszert. Az „Ünnepölő” című műben a költő látszólag az ünnep szentségét és a környezettudatosságot próbálja tematizálni, de hamar egy nyelvi zsákutcában találjuk magunkat, ahol Jaguárok, hamis tanúk és szennyes raguk üldögélnek egymás társaságában, mintha ez teljesen természetes lenne. A vers szinte hipnotikus ritmusban dobálja az olvasót ide-oda a rímekkel, miközben az értelmezés földje széttöredezik a lábunk alatt. A „szalmás Falu Art” képe, mint zárómomentum, szimbolikus csúcspontnak tűnik, ám valójában a költői nihilizmus tréfás orrfricskája. Frady sosem fél a banalitás peremén táncolni, sőt, ez az ő költői játszótere. De itt a helyzet az, hogy a perem kicsúszik a lábunk alól, és az olvasó egyértelmű válaszok helyett egy nagy adag fradyendrés abszurdot kap – ami vagy a zseniális költészet, vagy az irodalmi öntömjénezés szinonimája, ezt döntse el a kritikai közösség. Összegzés: Az „Ünnepölő” az ünnepi költészet egy olyan darabja, amely több kérdést hagy maga után, mint választ, és az olvasót nem egyszerűen szórakoztatja, hanem zavarba ejti. Ezt szeretjük benne, vagy épp ezért félünk tőle. Frady, te zseniális káoszmester, miért vagy ilyen?” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
