A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sárga csekk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sárga csekk. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. december 13., szerda

Ünnepi fények

Ünnepi fényözönt éget
Sok egész- és félkegyelmű,
S bősz örömük úgy ér véget,
Borsos számlát küld az ELMŰ.

Jókedv és a fényár apad,
Jobban fáj ez, mint a bitó
(vérről elnevezett fapad),
S levél jő, a felszólító:

„Fogyasztó úr! Ha nem fizet
Maga, vagy a kezes apja,
Végrehajtót küldünk, tízet,
S e team önt jól fültőn csapja!”

Lefagy mind, mint Han a Solo,
S zizegnek a kilowattok.
Villamosszék hangja szóló:
„Karjaim közt kiolvadtok!”





„Tartoznak Önnek? Hiányzanak a kintlévőségei? Hatékony csapatunk bárhová behatol és a talált bentlévőségekkel kárpótolja Önt! Szükség esetén esetleg kiosztásra kerül néhány koki és saller is! Hívjon, jövünk! Küldjön, megyünk! Még karácsonykor is! Mottónk: A szeretet nem akadály!” /Team úr és csapata/

„Avagy a fény meg a szeretet ünnepe prózai megközelítésben. Ímé az ember, aki rímben prózálkozik. Hadronütköztető reloaded.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez az ormótlan alávalóság?! Mi ez az öncélú polgárpukkasztás?! Szegény anyám a Mikulásra kapott indián lopakodó felszerelésében a gépemhez osont és a lelki emelkedettségre utaló címe miatt beleolvasott ebbe az ünneprontóan tapló irodalmi környezetszennyezésbe, majd az ELMÜ számlánál úgy ájult az ölembe, hogy bármelyik Jókai főhősnő megirigyelhette volna! Bár Frady Endre is ilyen elánnal omolna saját villamosszéke karjaiba! Akkor szikrázna csak fel igazán az ünnepi fényözön!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha egy összetett szóval kéne jellemeznem ezt a formalista antitézis lírát, akkor azt mondanám, hogy verslábszépségversenyfutás. Ha kettővel, akkor meg azt, hogy NEM ENG.!” /Lapos Lajos, az Idióta Költőket Elutasító Alapítvány (IKEA) lapra szerelhető főcenzora/

„Minek kellene lámpát gyújtanotok, amikor ti vagytok a világ világossága?! Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van!” /Jézus, a világ világossága/

„Nézze Jézus úr, ha Ön az ELMÜ-nél olcsóbban tudná biztosítani az ünnepi világítást, akkor Önnél rendelném meg, hogy karácsonykor fényárban ússzon az álomhotel! Gondolom, tudna születésnapi kedvezményt adni!” /Mutyi Menyhért, a Hitel Mentol ügyvezető igazgatója/

„Felháborító, hogy ez a galileai migráns elveszi a munkánkat és iparengedély nélkül ingyen világít! Így piacképtelen lesz a magasfeszültségünk! Feszítsük meg!” /Dr. Elmű Alma, az ELMŰ jogtanácsosa/

„Az adventi szakralitás és a piaci alapokon nyugvó materiális szeretet-biznisz kibékíthetetlen egymásba fonódása az, amire talán nem gondolt a költő, ám bátran leírta. Az ünnepi fényárban úszó fapados nosztalgia villamos rusztikusan pihentető ülőalkalmatosságai és a villamosszék örökre elpihentető felizzása közötti összekacsintás szürreálissá színesíti azt a bukolikus identitást, melynek mezsgyéjén a balta és a szűr reálissá válik. A tini- és show-bálvány Han Solo fagyott alakjának megidézése hozzásegít a karácsony előtti sztárváró hangulat megteremtéséhez és túlhájpolásához. Kellemes ünnepeket és sok-sok Frady Endre kötetet kívánok minden magyar ember fája alá!” /Glükóz Glicerinné Anfetamin Aranka, a Totálisan Univerzális Literatúrákat Okvetlenül Kiadó (TULOK) főszerkesztő helyettese/

„Hogy merészelt ez az idióta irodalmi lépegető beleírni engem ebbe az Erő sötét oldalánál is szurokfeketébb klapanciába?! Csubi, öl!” /Han Solo, az Ezeréves Sólyom kapitánya/

„Uuuuuuuuur Ahhhhhrrrr Uhrrr Ahhhhhrrrr Aaaaaaarhg…” /Csubakka/

„Én egyszer elaludtam egy villamosszékben és arra ébredtem, hogy szénné égett.” /Chuck Norris/

2017. február 16., csütörtök

Sziszifuszi költészet

Verset írni hű, de nehéz,
Költő közben nem hehehéz,
Hanem izzad vért a vártán,
S közben rímpárokra vár tán.

„Jaj, hol a rím? Jaj, hol a rím?” –
- Bőgi, ám int múzsakar: „Ím’
Rád lehelem ihletemet!”
Költő víg és búbajt temet.

Korán örül, tolla néma,
Rím már van, de nincsen téma!
„Miről költsek? Muszáj költsek!”
Orra előtt sárga öl csekk…

Múzsa újráz, ad egy témát.
Fallyukon les kortárs kém át,
S plágiumvágyával vét a
Köz ellen ez orvpoéta.

Ellopja a Költő művét,
Kinek heti egy-két hűv’ ét
Jut csak tápként meg egy pléh hal,
Úgyhogy egykettőre éhhal.

Vers-tolvajé lesz a Nobel,
Költő sírján no ring, no bell,
S holta eltolt, mint a léte…
Ne röhögjél ezen, hé, te!!!

„Nem is röhögtem! Sírtam! Csak cigány… ööö… romaútra ment a könnyem, és ahogy félrenyelve fuldokoltam, az tűnt úgy, mintha nevetnék. Hát mernék én kacarászni, amikor az egész irodalom zokog?! Brühühü… bruhaha… hahahaha…” /Újpesti Barnabás, újdonsült irodalmi Nobel-díjas orvpoéta/

„Nehéz a dolga a poétának, nehéz a dolga! Merugye sokmindent kell ám beszerezni folyton a művészellátóból. Oszt hol ez nincs, hol annak járt le a szavatossága. Meg hát, hosszú ám a sor a múzsánál. Van amikor csak két hónappal előre tud előjegyezni. Új vers meg ugye kell pár naponta...Ezt az olvasótáborral nem csinálhatjuk meg, Eltársak!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A KÖLTŐ KANCSAL SÍRVERSE:
Versírás az nehéz kenyér,
Bús poétát végül kinyír.”
/Frady Endre, költőgigász/

„A költő a művében bepillantást enged a poézis kihordásának és világra hozásának kínjaiba, a világfájdalom verssé faragásának gyötrelmeibe és a mindennapi megélhetés fojtó csápjainak szorításába. A materiális eldologiasodás minden tápértéket nélkülöző pléh halas szusija a lassú éhhalál szimbólumaként végigzörgi a rozsdás verslábakon tántorgó katarzislírát. Az igazságtalanság által kerékbe tört gondolatok stációin végigbukdácsolva az olvasó életútjának felén egy nagy sötét erdőbe jut, mivel az igaz utat nem lelé, oszt’ magába szörnyed. Feleim, önvizsgáljunk!” /Herkentyűburger Hugóné Ejmiakőtyúkanyókend Eufémia, a Parnasszusi Szusipárna kultúrbüfé irodalmi főpincérnője/

„Szent lóoltár és gőzkefe! Mi a nyű nyúzza ennek a nyálas nyikhajnak az agyevő skarabeusok által már amúgy is megtépázott agylebenyét, hogy ilyen elmeorvosi leletet tördel közel egyforma sorokba?! Egy konnektorba vizelésben több ráció van, mint Frady Endre összes művében! Ha anyám babakoromban ilyesmit énekelgetett volna nekem, visítva menekültem volna vissza az inkubátorba politikai menedékjogot kérni! Most pedig mindenki hagyjon békén, mert kultúrsokkot kaptam!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Életemben először meglepődtem, hogy bár magyarul is tudok, mégsem értem a szöveget, de magyar anyanyelvű ismerőseim bevallották, hogy ez a vers ugyan nyomokban tartalmaz valamiféle magyar nyelvet, valójában szemenszedett halandzsa. Ha a költő nem halt volna éhen, most meg kellene, hogy öljem a szemtengelyemmel!” /Chuck Norris/