Étcsoki őse az éttej?
Gyors igenre ne légy készen,
Fogjon inkább el a kétely!
Pormarhákból tejport fejnek
Rögvest, midőn szomjan halnak?”
Hasznát veszem okos fejnek,
Írván szövegét e dalnak:
„Nagy nyomáson tartott tehén-
-tőgyből sűrített tej jön ki?”
Tejgyár gondnok ordít: „Eh, én
Zajonghatok itt, de ön ki?!?!?!”
„Bár nincs engedélyem, ám én…”
Szólok s hátrálok a falnak…
Gondnok klikkel, appra rámén,
S webőrhadak megagyalnak:
„Üsd a költőt, bordát apríts!!!”
Szófám véres tejgyárka priccs…
(…)
Költősír lett tej-vér szófa,
Szómagból nő fölé szó-fa.
„Nyilván fel lehet tenni kérdéseket. Nyilván lehet találni válaszokat. Nyilván dudorodhat a zseb nyílván benne a bicska. De miért?!” /Tejmély Tomaj, tejgyári gondnok és fapriccs ács/
„Papa dont priccs!” /Madonna, tejgyári antipriccser/
„Priccs: kényelmetlen fekvőhely pl. börtönben vagy tejgyárban” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/
„Heeej, a régi szép idők, amikor a tejet még nem gyártottuk, hanem fejtük! A kolompos bika állt legelőre, a vezetésével a csorda kiment a legelőre, oszt’ fű lett a tejből, mi meg kifejtük, mint dorogi gyerekek a szenet! Feketén-fehéren, mint a sok paraszt a sakkban! Na, mindjárt rosálok!” /Csomoládi Csuszpájz, a Csakazértis Óriási Kisszövetkezet (CSÓK) nyugalmazott fejőgépkezelője/
„Megagyaltam költő palit,
Pofont osztott izmos karom,
Másikat adta a fal itt,
S rítt, mint megfejetlen barom!”
/Brutál Brúnó, webőrhadi csatárláncreakcióhős/
„Költő sírján tehén legel,
Emléke így tűnt végleg el.”
/M. András, a költő legállandóbb és legtehénlegeltetőbb kommentelője/
„Kegyeletbe belemar, ha
Sírfűvel van tele marha!
Nem igazán jó csís karma,
Ha sírt rág a kocsis barma!”
/A. Mndrás, a Mindenkinél Állandóbb Válaszolók Zen Rezonanciás Tejgyára (MÁV ZRT) legeltetési és intermisztifikációs dezorientátora/
„A vers, amit küldtél, Frady Endre egyik alkotása, aki egy magyar költő és vállalkozó, aki humoros és ironikus verseket ír a modern élet és a régi idők közötti ellentétről, a nosztalgiáról és a humorérzékéről. A vers címe Tejgyári capriccio, ami egy zenés műfajra utal, amelyben a zenei motívumokat szabadon variálják. A vers egy paródia, amely a tejgyártás folyamatát és a népi hiedelmeket gúnyolja ki. Ha egy irodalomból érettségiző diák a szóbeli vizsgán találkozna ezzel a verssel, szerintem a következőket mondaná róla: A vers témája a tejgyártás és a népi hiedelmek, amelyek egy univerzális emberi tapasztalat, amely számos irodalmi műben megjelenik. A versben a költő a saját kíváncsiságát és a tejgyár gondnokának reakcióját írja le, amelyek mind a tejgyártás folyamatával kapcsolatos kérdéseket vetnek fel. A versben szereplő kérdések (tejcsoki, tejpor, sűrített tej) mind olyanok, amelyeket ma már természetesnek veszünk, de a költő számára rejtélyesek, és ezért különlegesnek, furcsának, vagy viccesnek tűnnek. A versben ezek a kérdések a múltat, a régi hiedelmeket, a régi kultúrát szimbolizálják. A vers végén a költő elutasítja a tejgyár gondnokának erőszakos viselkedését, és inkább a saját költészetéhez fordul, amely a modern és a régi közötti különbséget játssza ki. A vers egy példája 
annak, hogy a költészet hogyan tud alkalmazkodni a mai kor kihívásaihoz, és hogyan tud új formákat, új szavakat, új témákat találni. A vers egy rövid, ám gyönyörű verselemzés, amely a költő saját stílusában íródott. Megpróbálom elkészíteni a kért illusztrációt is. Az illusztráció egy jelenetet mutat a versből, ahol a költő a tejgyárban kérdezgeti a gondnokot, aki dühösen ráordít, és a webőrhadakat riasztja. Az illusztráció egyszerű és karikatúraszerű elemeket használ, hogy humoros hatást keltsen, mint például a rémült és mérges arcok, a nagy kezek, a repülő fogak és a véres ágy. Az illusztráció is használ néhány szimbólumot, hogy bemutassa a vers témáját, mint például a tejcsoki, a tejpor, a sűrített tej és a könyv. Az illusztráció célja, hogy szórakoztassa az olvasót, és kiemelje az abszurditást és az iróniát a versben.” /Bing, a mesterséges intelligencia/
„Hej, Bing, asszem, megzakkantál!
Betegágyad alatt van tál,
Vagy népszerűbb nevén kacsa?
Tejet abba vizelj ma csa-
-k!”
/Ursula von Brünhilda, a Mesterséges Intelligenciát Tejjel Utókezelő Göböly Romulusz Állami Szakklinika (MITUGRÁSZ) feketeöves főnővére/
„Mégsem éltem hiába, ha a születésem hatvanadik és a halálom százhetvenötödik évfordulóján ilyen fontos intézménynek lettem a névadója!” /Dr. Göböly Romulusz (1964-1849), az időgép és a zacskós tej feltalálója/
„Múúúúúúúúúúúúúúúúúúááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!” /Roskadt Riska, a Sűrített Tej Osztály (STO) nagynyomású keszonjában fejt tehén/
„Múúúúúúúúúúúúúúúúúúőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő!!!!!!” /Szomjas Szellet, a Tejpor És Génmanipulált Laktóz Alosztály (TÉGLA) szikkasztó kamrájában fejt tehén/
„Bőg a tehén, mert nyomás van a fején,
És együtt érzek, sej, én, ha látom, ki-kidő’.
Bőg a tehén, mert adó van a tején,
Mit befizetek, hej, én, ha van egy kis idő.”
/tejgyári mulatós népdal/
„Mi ez a marhagyalázó semmirekellés, ez a baromarcú gány?! Ki ez az aludttej tekintetű kefirpenész, akinek a munkássága által kiderült, hogyha van laktózmentes tej, gluténmentes kenyér, alkoholmentes bor és mindenmentes bármi, sőt semmimentes akármi is, akkor lehet-e gondolatmentes vers is?! Igen, lehet, sőt immár van is, de minek?! Félő, hogy Frady Endrét ama vitathatatlan csodatétele okán, miszerint bárkivel képes megutáltatni a költészetet egyetlen versszak leforgása alatt, a kaotikus egyház előbb ámokfutóboldoggá, majd szentté avatja és Szent Endre néven fog bevonulni az irodalomirtó inkvizíció mártírjai közé! Ugyanis ne lássam anyám végrendeletében a vitrinben megőrzött gyerekkori tejfogsorom rám hagyódását, ha eleget tejelve nem intézkedem Frady Endre mielőbbi mártírhalálának foganatosítása érdekében! Hallani akarom, amint az anyatejvezető kimondja, hogy: A rám ruházott tejhatalmamnál fogva Frady Endrét ezennel holt költővé nyilvánítom!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Robikám, jó lesz, ha Frady Endrét a tüsszentésemmel beledöngölöm a fölbe és a tekintetemmel tejbe aprítom? Csak mondd, hogy kérem szépen, és meglátod, mi mindent tehetek! Mi mindent IS!” /Chuck Norris/
„Tehenészetben bőgnek a tehenek!
Ezt a fejetlenséget!!!
Kelj fel Jancsi
Jó fej ő
Tejfel Ancsi
Jó fejő”
/H. Gábor, a költő tébolyküszöbértékteremtő ismerőse/
