- Jaj, nem lehet véletlen,
hogy a késem életlen!
Nem jár erre köszörűs! –
- sír költőnk, a koszorús.
* * *
Nappaliban áll egy szófa,
szóvirágok nyílnak rajta,
s ágán nagyon sok szó terem.
Tele is van szép szótáram!
* * *
Értelmiség, amely mérv ad,
nem értem, hogy néha mér vad?
Azért tán, mert vadul vedel?
Ja, ennek súlyt számos érv ad.
* * *
Tarzan SC csatára,
aki hajaz Csitára,
fázik, mert a csitári
hegyek alatt régen leesett a hó
(s befagyott a csutora)
* * *
„Hárfateám nem húrtalan,
s torkomba szúrt tök hirtelen!”
- kap főhősünk rossz hírt a lón,
s bort drinkel broken heart ellen.
* * *
Költő folyvást költik.
Kokasoknak köll tik.
E szavak agykataklizma
bönyomását költik.
„A káoszból ki-kipálló szavak olvastán agysokkot kaptam és ájult zuhantomban a bőrfelületem 33%-át leradírozta egy régóta rozsdás radiátor. Ha valaki, akkor én aztán tudom, hogy mit jelent az, amikor fáj minden szó. NEM ENG!” /Bőrtelen Bertalan, a Kötelező Olvasmányokat Kiválogató Intézet (KOKI) kissé nyúzott állapotban lévő betanított vice-cenzora/
„A páciens agyát helyettesítő kocsonyás masszában a versek futószalagszerű tömegtermelése közben valahol leragadhatott egy korábban még általa sem hallott, jelentéstartalom nélküli kifejezés, mely a lírai túlnyomás következtében pszeudo-irreverzibilis láncreakciót indított el, ami végül kataklizmatikus koponyarobbanáshoz vezettek. A költő állapota stabil, kritikusai kérésére mesterséges kómában tartjuk. Hogy az esetleges felépülése után fog-e tudni verseket írni, a tudomány mai állása szerint rejtély. Sokak szerint már korábban sem tudott.” /Dr. Lebeny Leó, idegsebész/
„A költő ’Fatális fataliga’ c. kötetének média megjelenése óta sokan érdeklődnek nálunk szófa- és hárfacsemete iránt, de sajnos az a kevés is elfagyott, amit még tavaly ültettünk. Viszont jöjjenek nyugodtan, mert most bütüsödik a szagosbükköny és hamarosan szolmizálni kezd a nótafa!” /Rozmaring Rizottóné Rengő Rezeda, a Fa Iskola Kezelő Alapítvány (FIKA) programigazgatója/
„A költő még elborult elmeszövetének kiöklendezett gennylövedékeivel is maradandó irodalmi értéket fröccsentett az utókor asztalára! A totális érthetetlenség tökélyére csiszolt művek mind-mind a végletekig letisztult mindenségnihil lírai drágakövei! A ’Fatális fataliga’ nem hiányozhat egyetlen magyar család könyvespolcáról sem!” /Ejmiakő Elalélia, az Aláaknázott Agyelágazás c. éjszakai irodalmi tévéműsor főszerkesztője/
„Mi ez a hidegbeteg halálhörgés?! Mi ez a bő lére eresztett sikoltó semmitmondás?! Ha anyám csak egy ilyet is írna, nem csak a mentőket hívnám ki hozzá, de a tűzoltókat is, mert biztosan ki kellene szabadítani a beszorult fejét valami ránehezedő súlyos gépészeti berendezés alól! Azt hiszem, írok Puzzero keresztapámnak, hogy küldjön már be Frady Endrének egy véres lófejet a gumiszobájába!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Költő úr! Maga se ivott még nálunk télen óbort, mert akkor tudhatná, hogy a dupla lószőr borítású csitári csutora akkor sem fagy be, amikor már a jegesmedvék is könyörögnek, hogy hadd üljenek be melegedni kicsinyég a községi nyúlfeldolgozó üzem fridzsiderébe!” /Tütü Tihamér, balassabutykosi polgármester és szeszcsempész/
„Ha itt Texasban egy költő bekattan, nem diliházba zárom, hanem felmosatom vele a Chihuahua sivatagot, oszt’ mire végez a portalanítással is, általában kijózanodik. Akkor megígértetem vele, hogy többet nem ír, ha pedig mégis vonakodik, akkor belenyomom az orrát a hónaljamba. Eddigre már mind megértik, mit akarok és rendes polgárokká válnak.” /Chuck Norris/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szóvirág. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szóvirág. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. április 1., péntek
Töredékek...
Címkék:
agykataklizma,
broken heart,
Csita,
csitári hegyek,
csutora,
hárfatea,
koszorús költő,
köszörűs,
szófa,
szóvirág,
Tarzan,
töredékek
2013. október 1., kedd
Poézisom
Amikor én verset írok,
Pár hozzá nem értő sír ok
Nélkül, hiszen poézisom
Édes, mint a szalézi som.
Sok illatos szóvirágom
Egyenest az agyba rágom,
S hatásom így hosszantartó.
Olvasóm rí: Minő Art, ó!
„Art, ó?! Ártó!!! És nem csak az agynak, hanem a fogaknak is, ami nyilvánvaló, ahogy kétségbeesésemben harapdálom szegény dédapám békebeli mahagóni asztalának márványlapját! Tört fogaim között sziszegve kellett megtiltanom anyámnak, hogy Szalézba zarándokoljon édes somért, mert szerintem ott is ugyanolyan fanyar, mint nálunk a piacon!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ezt a borzalmat olvasva ugye mindenki belátja, hogy nem ok nélkül sírunk?!” /a pár hozzá nem értő/
„A verssorok kezdőbetűit megfelelő sorrendbe állítva ezt kapjuk: sose a nép. A költő ezzel azt akarta kifejezni, hogy sose a nép kegyeit kereste, azaz soha nem törekedett populizmusra, nem hajhászta az olcsó népszerűséget, nem áldozott feleslegesen a közérthetőség oltárán és emiatt nem érti, hogy miért jött el ennyi kaszával-kapával felszerelkezett ember az író-olvasó találkozójára, és miért dobálják mézédes szalézi sommal!” /Apné Seso, szalézi mulatt somkertész és amatőr kortárs költő/
„Reál Art, az igazi művészet! A költő bensőjében ott küzd egymással a reneszánsz ember és a polihisztor állat. Párokban csaponganak a rímek, és ritmusra csapódik arcul a poétika. A katarzis előtti pillanatban pedig bús düledékeiden Husztnak romvára csak a mamára gondolok s hol sírjaink domborulnak a haza fényre derül. Hű, gyerekek, mit kevertetek a teámba?!” /Vadkender Virgil, a Lila Foncsor Színdarabolóház művészeti vezetője/
„Te Frady bá', ilyen trágyát írni bébikönnyű, te meg már cikiuncsi vagy, úgyhogy kopjál le, vagy haljál ki, mert lenyomlak, mint Sztálin az oláhokat!” /Izom Igor, a szilajcsakrai Szent Koppány Általános Iskola 6.dzs. osztályos tanulója/
„Uram, pont négyszáz éve annak, hogy a Te erőddel megédesítettem a fanyar szalézi somot és később ezért a csodatételemért avattak szentté. De hogy Frady Endre honnan tud erről?! Csoda! Lehet, hogy hamarosan ő is szent lesz? Szent Frady Endre?!” /Szalézi Szent Ferenc, 1567-1622/
„Frady a szent?! Na, ha ebből bárki rockoperát rittyent, én szívesen megrendezem! Valamelyik kappanhangú X-faktorossal énekeltetem el a címszerepet. Akkora balhé lesz, de akkora...” /Alföldi Róbert, rendező/
„Megkóstoltam a szalézi somot, de a sok C-vitamin miatt olyan savanyú volt, hogy hirtelen felindulásból nyelven rúgtam magam. Tiszta nyál lett a nagylábujjam!” /Chuck Norris/
Pár hozzá nem értő sír ok
Nélkül, hiszen poézisom
Édes, mint a szalézi som.
Sok illatos szóvirágom
Egyenest az agyba rágom,
S hatásom így hosszantartó.
Olvasóm rí: Minő Art, ó!
„Art, ó?! Ártó!!! És nem csak az agynak, hanem a fogaknak is, ami nyilvánvaló, ahogy kétségbeesésemben harapdálom szegény dédapám békebeli mahagóni asztalának márványlapját! Tört fogaim között sziszegve kellett megtiltanom anyámnak, hogy Szalézba zarándokoljon édes somért, mert szerintem ott is ugyanolyan fanyar, mint nálunk a piacon!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ezt a borzalmat olvasva ugye mindenki belátja, hogy nem ok nélkül sírunk?!” /a pár hozzá nem értő/
„A verssorok kezdőbetűit megfelelő sorrendbe állítva ezt kapjuk: sose a nép. A költő ezzel azt akarta kifejezni, hogy sose a nép kegyeit kereste, azaz soha nem törekedett populizmusra, nem hajhászta az olcsó népszerűséget, nem áldozott feleslegesen a közérthetőség oltárán és emiatt nem érti, hogy miért jött el ennyi kaszával-kapával felszerelkezett ember az író-olvasó találkozójára, és miért dobálják mézédes szalézi sommal!” /Apné Seso, szalézi mulatt somkertész és amatőr kortárs költő/
„Reál Art, az igazi művészet! A költő bensőjében ott küzd egymással a reneszánsz ember és a polihisztor állat. Párokban csaponganak a rímek, és ritmusra csapódik arcul a poétika. A katarzis előtti pillanatban pedig bús düledékeiden Husztnak romvára csak a mamára gondolok s hol sírjaink domborulnak a haza fényre derül. Hű, gyerekek, mit kevertetek a teámba?!” /Vadkender Virgil, a Lila Foncsor Színdarabolóház művészeti vezetője/
„Te Frady bá', ilyen trágyát írni bébikönnyű, te meg már cikiuncsi vagy, úgyhogy kopjál le, vagy haljál ki, mert lenyomlak, mint Sztálin az oláhokat!” /Izom Igor, a szilajcsakrai Szent Koppány Általános Iskola 6.dzs. osztályos tanulója/
„Uram, pont négyszáz éve annak, hogy a Te erőddel megédesítettem a fanyar szalézi somot és később ezért a csodatételemért avattak szentté. De hogy Frady Endre honnan tud erről?! Csoda! Lehet, hogy hamarosan ő is szent lesz? Szent Frady Endre?!” /Szalézi Szent Ferenc, 1567-1622/
„Frady a szent?! Na, ha ebből bárki rockoperát rittyent, én szívesen megrendezem! Valamelyik kappanhangú X-faktorossal énekeltetem el a címszerepet. Akkora balhé lesz, de akkora...” /Alföldi Róbert, rendező/
„Megkóstoltam a szalézi somot, de a sok C-vitamin miatt olyan savanyú volt, hogy hirtelen felindulásból nyelven rúgtam magam. Tiszta nyál lett a nagylábujjam!” /Chuck Norris/
Címkék:
art,
katarzis,
poézis,
szalézi som,
Szalézi Szent Ferenc,
szóvirág,
vers
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)