Szurkatudat belém fészkelt:
Döfnek hegyes alkatrészek!
Rettegést bennem e vész kelt,
Hogy lettem én tudatfészek?!
Vérbank engem meg nem kímélt,
Nem nézte, a lelkem ép-e,
Véradásra hívó email-t
Küldött el a központ gépe!
Vártak Karolina úton:
„Derék gyerek, ez mán döfi!”
S tű bár könnyű, tized newton,
Mégis fáj, ha vénám döfi!
Tévképzetem merő pánik,
Tűből csinál hurka rudat,
Ami velem csúnyán bánik!
Na, innen a szurkatudat!
„Na, költő úr, maga se járt még disznóölésen, ugye!? Hurka rúd, hát persze! Látott maga már hurka rudat?! Hogy lehet egy rúdnyi hurkával vénát szúrni, he?! Vagy maga arra a rúdra gondolt, amire a hurkát akasztjuk?! Azt viszont nem úgy hívják! Na, maga se igazi paraszt, csak tetteti!” /Böllér Béla, bögölydombi bérbökő/
„Jaj, költő kislány úr, mit nyafog egy piti tűszúrás miatt!? Örüljön neki, hogy nem zuhanycső átmérőjű köldök-katéterrel veszünk magától vért! Örül, ugye?! Ajánlom is! Majomparádé!” /Bumfordi Brünhilda, feketeöves főnővér/
„Tegnap (2021. március 18-án, csütörtökön, Sándor és Ede napján) voltam véradáson. Kicsit magas vérnyomást mértek (százhatvanvalahány per kilencvenvalahány), amire mondtam, hogy ez biztos a "szurkatudat" miatti idegfélelemtől van. Ez a szó nagyon megtetszett a döfködő néninek, úgyhogy muszáj volt halhatatlanná tennem. Mármint nem a nénit, hanem a "szurkatudat" kifejezést... Azonnal monnyakle?!” /F. Endre, költőgigász/
„Monnyonle, monnyonle!!! Tuggyukki! Merasoros! Migráncstakaroggy! Vesszenbrüsszel! Vesszentrianon! Mindentvissza! Nemnemsoha! (…) Hééé… főnővér… mit akar azzal a kényszerzubbonnyal?! Segítsééééég!!!” /Vitéz Árvalányhajassy Ajtony, nyugalmazott ősmagyar tömbházmester és akut ápolt/
„ÖNKÉNTELEN KIVÁLÓ VÉRADÓ (Tribute to Frady Endre)
Nem az a bátor, aki nem fél a véradástól,
Hanem, aki de, és mégis adott már vagy százszor.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Jól mondja, humán úr! Jobb félni, mint egészni! Egy feleség fél egészség! A másik felére ott a Mastercard!” /Félteke Félix, egészségtudathasadásos bankkártya díler/
„A provokatív újságírói kérdésre, mely szerint miért nem vizsgáljuk koronavírusra a véradáson levett vért, hogy ezáltal külön erőfeszítés és rendezvényszervezés nélkül még több teszteredményünk legyen, azt tudom válaszolni, hogy CSAK!” /Nagyarc Nihil, a Magyarországi Antitesztelést Jóváhagyó Operatív Munkacsoport (MAJOM) ketrecharc felelőse/
„A kisujjból kirázott keresztrímek Stradivarija, a lokálaktualitást egyetemessé dagasztás Edson Arantes do Nascimentoja, valamint a fásultság eldologiasodott közönyéből újraélesztésre alkalmas szájtátó hurráoptimizmust varázslás Harry Pottere ismét megmutatta, hogy sóval behintett hómezőn is lehet még szőlőzsír, lehet még teljes kiőrlésű glutén- és laktóz-mentes lágy kenyér! Frady Endre önnön létéből fakadó költészetével igazolja, hogy a motorbalesetben meglékelődött agyvért sem a teljes reménytelenség szimbóluma, ha sokan jelentkeznek az Adj vért! felhívásra. Büszkék vagyunk a költőre, aki legyőzve a félelmét, majdnem egy egész elmét rászánt, hogy ezt elmondja nekünk! Frady Endre lovasszobrot minden magyar család konyhaszekrényére határon innen és túl!” /Ihletérzékeny Ipolyné Széprefogékony Szalmonella, a Magyar Irodalmi Alkotók Bőszen Áramoljanak Nemzeti Alap Tantervünkbe (MIABÁNAT) mozgalom elevenszülőanyja/
„Mi ez a mostohaanyanyelvi tompornyalás, mi ez az előre megfontolt agyprés?! Anyám ijedtében félrenyelt - politikailag korrektül romaútra ment/mentett/menetett? - egy majdnem megrágott hurka rudat, amikor meglátta, hogy ez csak rímként szerepel a nem is létező szurkatudat szóböffenet aljas szándékú legalizálására!!! Mi ez az n-edik, sőt n plusz egyedik (ikes sorszámnév, ó anyám?!) nyelvirtó szóhasználat?! Világ Frady Endréi, meneküljetek!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ez a használat erős, szél ellen nem lehet szóhasználni, itt alkalmazkodni kell, fölemelt fejjel, gerincesen – vállat vonni; egy ideig ragozhatjuk tisztességesen az ikes igéket, csokoládézhatnám, de a nyelvi rögvalóság kicsúszik alólunk, hisz az ikesigeragozás stiláris értéke más, mint akár húsz éve, úgyhogy ha az ember nem vigyáz, azon kaphatja magát, hogy kisujja eláll tartva a kávéscsészét. Kisujjunk elállna, ha tartanók a csészét. Kevés dolog van messzebb a finomságtól, mint a finomkodás.” /Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből – részlet/
„Egyszer én is akartam vért adni, de a gyémánthegyű tű visszapattant a bőrömről és szilánkosra törte a nagyteljesítményű kompresszorra erősített méregdrága hidraulikus robotkart, ami előzőleg űrhajókat dobált Föld körüli pályára. Azóta nem hívnak.” /Chuck Norris/
