Valami elindult… Valahol elakadt…
Csak szóval nem lehet bontani falakat.
Egyszerű hazudni sötétből fehéret,
Könnyen jön, könnyen megy, amíg csak ígéret.
Amíg a józan ész múltból pár szót kiás,
Ami még szép volt s nem ideológiás,
Cáfoló szennyözön támad és betemet,
Díszsírba téve sok igazság tetemet.
Cirkuszt és kenyeret skandál a szamár nép.
Épp képet mutatnak. Szép legyen, ha már kép!
„Eljön az új világ! Eljön a Kánaán!”
Elbújsz a régmúltban… Hol volt jó? Tán a fán…
2010. augusztus 27., péntek
2010. augusztus 24., kedd
Hetek
Telnek hetek, múlnak hetek…
Tétlenül csak nem ülhetek!?
Habár mért ne lennék rest én,
Mint más, kinek háj reng testén?
Hetek jönnek, hetek mennek…
Mi értelme van mindennek?!
Édes lenne, mint a málna,
Ha az idő meg-megállna.
Tétlenség bár sötét verem,
S benne tán csak penész terem,
Jó e hűvös gödör alján
Sziesztázni, mint egy talján.
Mért gyászmiséz fönt egy apát,
S mért szór talajt rám pár lapát?
Csigás a föld (nyálas, étis),
Jól eltelt-múlt ez a hét is!
2010. augusztus 23., hétfő
Iskolás koromban ...
(szabadvers)
Iskolás koromban imádtam távolugrani,
szerettem versenyt szállni a széllel.
Gyors voltam, ruganyos, és a tornaórán
mindig megvertem az osztály atlétáit.
Egyszer a tornatanár (akit sosem láttam,
hogy távolugrott volna) elmagyarázta,
hogy nagyon rosszul csinálom.
Rosszul futok neki, hibásan dobbantok
és szörnyen kezdetleges, amit a levegőben
művelek. Ő majd megmondja, mit és hogyan
kell csinálnom. Megfogadtam a tanácsait
és rögtön mit és hogyan kezdtem csinálni.
Onnantól kezdve nem tudtam nagyot ugrani többé,
onnantól kezdve nem szálltam versenyt a széllel,
onnantól kezdve nem szerettem távolugrani.
Két tornatanártalan évtizednek kellett eltelnie
ahhoz, hogy ismét kedvem legyen hozzá.
Ismét versenyt akartam szállni a széllel, de
nagyon megvert. Ő még mindig olyan gyors,
mint régen.
A szélnek szerencséjére nincsen tornatanára.
Iskolás koromban imádtam távolugrani,
szerettem versenyt szállni a széllel.
Gyors voltam, ruganyos, és a tornaórán
mindig megvertem az osztály atlétáit.
Egyszer a tornatanár (akit sosem láttam,
hogy távolugrott volna) elmagyarázta,
hogy nagyon rosszul csinálom.
Rosszul futok neki, hibásan dobbantok
és szörnyen kezdetleges, amit a levegőben
művelek. Ő majd megmondja, mit és hogyan
kell csinálnom. Megfogadtam a tanácsait
és rögtön mit és hogyan kezdtem csinálni.
Onnantól kezdve nem tudtam nagyot ugrani többé,
onnantól kezdve nem szálltam versenyt a széllel,
onnantól kezdve nem szerettem távolugrani.
Két tornatanártalan évtizednek kellett eltelnie
ahhoz, hogy ismét kedvem legyen hozzá.
Ismét versenyt akartam szállni a széllel, de
nagyon megvert. Ő még mindig olyan gyors,
mint régen.
A szélnek szerencséjére nincsen tornatanára.
Címkék:
iskolás,
szabadvers,
szél,
tanács,
távolugrás,
tornaóra,
tornatanár,
verseny
2010. augusztus 13., péntek
Péntek 13
2010. augusztus 10., kedd
Kerge vers
Kerge versemben sor sort űz,
S balsors után jőnek mázlik:
Mögöttem fal, szemben sortűz,
S vakolatban van bár száz lik,
Tök-ép testem mégsem szita,
S nem ereget véres levet,
Hálát adok s nagy puszit a
Zőrangyalnak, aki nevet
Eme füllentgetős viccen...
Helyettem egy dikta-mancs ír,
S míg a lelkem égbe ficcen,
Vagyok, ami vagyok: trancsír...
Sörtűz-fogsor bennem hersen,
Ezt értem én kerge versen...
S balsors után jőnek mázlik:
Mögöttem fal, szemben sortűz,
S vakolatban van bár száz lik,
Tök-ép testem mégsem szita,
S nem ereget véres levet,
Hálát adok s nagy puszit a
Zőrangyalnak, aki nevet
Eme füllentgetős viccen...
Helyettem egy dikta-mancs ír,
S míg a lelkem égbe ficcen,
Vagyok, ami vagyok: trancsír...
Sörtűz-fogsor bennem hersen,
Ezt értem én kerge versen...
2010. július 23., péntek
Vadkanleves
Vadkanlevest ízlelek én,
Jobb kezemben jár a kanál.
Jé, csak lé van s túlsó felén
Asztalomnak bús vadkan áll!
„Uram, kegyelemért sírok!
Teste nélkülem is degesz
S érfalain kúsznak zsírok,
Önmagának árt, ha megesz.”
Lelkem védőgátja suvad,
Szemem könnyes, remeg hangom:
„Szabad vagy, te kedves dúvad!”
Bólint s lépte döng a gangon…
Üres levest kanalazok,
Vadkan eltűnt illa-berek,
S vígan néznek énrám azok
A kis kedves zöld emberek…
Jobb kezemben jár a kanál.
Jé, csak lé van s túlsó felén
Asztalomnak bús vadkan áll!
„Uram, kegyelemért sírok!
Teste nélkülem is degesz
S érfalain kúsznak zsírok,
Önmagának árt, ha megesz.”
Lelkem védőgátja suvad,
Szemem könnyes, remeg hangom:
„Szabad vagy, te kedves dúvad!”
Bólint s lépte döng a gangon…
Üres levest kanalazok,
Vadkan eltűnt illa-berek,
S vígan néznek énrám azok
A kis kedves zöld emberek…
2010. július 20., kedd
Egy gondolat bánt engemet
Egy gondolat bánt engemet,
Saját hátam vakarni meg.
Nincs kezem, ez így rémálom,
E verset is csak diktálom.
Kádban bálnák közt viszketek,
Csiklandoznak lomha cetek.
Kinek ér el ide karja,
Hátamat vajh’ ki vakarja?
Harcmezőn fújó paripa,
Vagy az ángyom félvak ipa?
Barna kislány, van-e fakard
Nálad, hogy a hátam vakard?
Hátam a fakardba tolat,
Nem bánt már az egy gondolat,
S özvegyi fátyolos fejfa
Alatt nyugszom én, a fafej.
2010. július 19., hétfő
A profi
2010. július 13., kedd
Szédült napraforgó
Napraforgó Napra forog,
Teljes figyelme a Napé.
Hőgutát üt fénybalhorog,
S lerogyna, de nincs kanapé.
Égen támolyog a Nap is,
Ráférne kis tente-tente,
Szája híg naptejbepapis…
Öklendező naplemente?!
Nap s a reáforgó alant
Egymással még farkasszemez…
Egy nap róluk zeng majd a lant
Szép költeményt, de az nem ez.
Teljes figyelme a Napé.
Hőgutát üt fénybalhorog,
S lerogyna, de nincs kanapé.
Égen támolyog a Nap is,
Ráférne kis tente-tente,
Szája híg naptejbepapis…
Öklendező naplemente?!
Nap s a reáforgó alant
Egymással még farkasszemez…
Egy nap róluk zeng majd a lant
Szép költeményt, de az nem ez.
2010. július 12., hétfő
VB-döntő
Méterekről csúszik Bommel
Széttörendő Iniestát,
De Jong talpa légből nyom el
Spanyolkát: „Szakítom ezt át!”
Zöld gyepen egy Temze parti
Úr sárgít, mint őrült piktor.
Foci ez, vagy kártyaparti?!
Kassai kéne, a Viktor!
Robben hangulatán Iker
Ront, mint fagylalton a hal íz,
Hispán kaput laszti kiker-
-ül és tombol Demor Alíz.
Stekelenburg mellett gól land-
-dol, mitől ő kissé kába,
S véle bömböl mind, ki holland:
„Ezért jöttünk Afrikába?!”
Eltűnik sok „hátha” s „talán”.
„Igen!”: Nyer a Nagy Armada!
Vigad minden bősz katalán,
S Spany’hon másik kétharmada.
Hungár, Ibér, két jó kancsó
Borba sírvígságát ríja,
Közös ősük Puskás Pancho,
S együtt bőgik: Ría! Ría!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)