Álom

Álmomban egy lila lepke
A lepkelakótelepke
Fölött köröz, ám egy vércse
Lepkéül, hogy ő is értse,
Rávijjog, hogy „Add meg magad!”,
Ám a lepke izma dagad,
S tudván, hogy a szálló vad árt,
Lecsapja e szörnyű madárt,
S bikaként fú orra lika…

Mit tesz az anabolika?!

Csülök

Étteremben ülök,
Tányéromban csülök,
S számban merőkanál.
Főpincér halkan áll
Mögém, köhint s megint:
„Uram, Ön már megint
Ártánydisznó módon
Zabál eme ódon
Falak között, szégyen!
Megverjük most négyen!”
Állok… ők meg hagynak.
Tök jó lenni nagynak!

Ivartalan kutyák

Ablakomból láttam alant
Kettő kutyát, ivartalant.
Őáltaluk nem lesz kilenc
Altatandó ebke kolonc!

Ivartalaníttasd ebed,
Hasznos ez és meg sem gebed!
Ne legyen, mint úton kátyú,
Ugyanannyi kóbor kutya!

Szegény ország, kevés hami,
Ne legyen se ebcunami
Se túl sok eb, aki gizda!
Ahány kutya, annyi gazdi!

A Zöld Zebra Állat- és Természetvédő Egyesület ezzel (is) propagálja a kutyák ivartalanítását, hogy ne legyen annyi utcára kidobott kóbor eb…
http://zoldzebra.wordpress.com/

Csótika

Nézem elhunyt csótányomat.
Nincsen rajta ujjlenyomat,
Se vér, se semmilyen bűnjel…
Csótim hangja csattan: „Tűnj el!”

Felragyog a tekintetem!
Szép csótikám mégsem tetem,
Csak szuszókált nagyon mélyen!
Hurrá! Vivát! Soká éljen!

Fincsi ebéd

Örül Béci, ujjong Nusi,
Ma az ebéd rántott husi!
Rósejbnivel falva fincsi
S energikus, mint a finn csí.

Barna sörből hogyha van ír,
Azzal esik jól a panír.
Villán négy hegy, késen egy él
Legyen, s ha nincs, kézzel egyél!

Hali-dubi, subi-gali,
Savanyúság ubisali!
Lá-lá-ti-ré szó-lá-dó-mi,
Rántott husi, overflow me!!!

Műtét

(véradási felhívás)

Ha a műtendő épp műtül,
Műtét van, ám nem mű a tét.
Vér kell, ne féljünk a tűtűl!
Kellemesebb, mint a katét-

-er; ez csak a kari vénát
Szurikálja, s nem az altájt.
Könyöködig sosem mén át,
S nem kiabálod, hogy „Jaj fájt!”.

Műtőben a tét hát való.
Haver, ha vér kell, ne hóvár-
-építkezni menjél, haló!
Téged most véradó-show vár!

VÉRADÁS:
2012. február 3. (péntek) 15:00 – 19:00
Bp. XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet

Szaft

Tányéromban szaftmaradék.
Tápcsúcspont jön immár, a tunk!
Kenyérbelem rátámad ék
Alakban és tocsoghatunk!

Szaftimpregnált kenyér héja
Képlékenyen csusszan s irtó
Gyorsan merül, mivel mély a
Gyomromban a kies zsír-tó.

Koleszterin átaljár ma,
Gömbalakom tovább dagad,
S hull a művi illem járma.
Szaftutóvéd, add meg magad!

Pusztai vándorlás

Körös-körül száraz puszta,
Szomjas tömeg nem túl guszta.
Csoda kéne, vízfakasztó,
S egyből lenne marha-klassz tó!
Víz nélkül a manna-hami
Sem tök ugyanaz, mint ami
Lehetne, ha lében ázna.
Kétmillió néhányszáz „Na!
Mi lesz már?!” kiáltás hallik.
Mózes csap és csapként fal lik
Nyílik a sziklán és Áron
Örömtáncot lejt a sáron.

Dán nyár

Rasmussen a szalamandra
Elindult a helyi strandra.
Sajnos, amint ment a járdán,
Tarkójára lépett pár dán.

Rá most babakocsi tolat,
Leend szerves útburkolat
S bitumenbe olvad lába…
Na, ő bűzlik Dániába’!

Mechwart ligeti pszichodráma

Andalogtam ma a Mechwart
ligetben és hagymalekvárt
falatoztam, no meg répát,
s járta csípős répapép át
mindkét tudathasú énem.
„Á” én örült csupán, „Bé” nem,
sőt ő sírógörcsöt kapott!
Szerencsére volt egy pap ott,
aki rontásűzés gyanánt
hozzám vágott pár fürt banánt.
Taglózott, mint kelta balta,
ám két énem vígan falta.

Répás banán? Lekvárhagyma?
Túlterhelt bennem az agy ma…