Méla bá'

(véradássy verssyke)

Szörnyen szúrós rekettye
Méla bácsit ríkatja
Megfele s a szeme rí.
Hát ez bizony szomorú!

Vére ömöl, elalél…
Rá Muhammad Ali lel,
S nagy vállára felveszi
(Láttán egy pók félve sző).


Szorgos a lift, fel s le tart,
Donort szállít, s fél litert
Adnak vérből s múl a bú,
Hisz’ felalél Méla bá’!

* * * * * * *

VÉRADÁS:
2010. szeptember 22. (szerda) 15:00 – 19:00
Bp., XI.ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV.emelet (lift van!)

(... s Man of Hattan)

Horgász bácsi gilisztát ás.
(Kemény meló, nem szájtátás!)
Ás csak, ás csak, ás csak, ás itt,
El-eltikkad s nagyot ásít…

Horgász bácsi szenderedik,
S hős giliszta, ki a Jedik
Egyik legkorábbi őse
(Erről persze nem tud ő se)

Horgász bácsi mellől kimász.
Bár a teste sárkulimász,
Érzi, felvirradt a napja,
Csatakiált s megharapja

Horgász bácsi hónaljait,
S kis konfliktust harccá fajit!
Man of Hattan éri tetten
Őket, s halnak mind a ketten

(Horgász bácsi s Man of Hattan).

Medveabálás

Víg indián grizzly-t abál!
Szaga nem diplomatabál-
-ra való, sőt kissé fanyar,
S gyomromból egy hajtűkanyar
Után a kontinentális
Reggelim s pár hidegtál is
Kilő, mint egy vak rakéta,
S terül-terül szanaszét a
Gyepen, én meg besárgulok…
Rám mosolyog Vidám Tulok,
Kezeiben abált grizzly-k:
„Uff! Kóstold meg, melyik ízlik?”


Angolvécé… Ráborulok,
Fejem tartja Vidám Tulok,
S tudom már, milyen, ha perem
Alatt szennyeződés terem!

Vers ellés

Kívülről a sírás ver,
Belülről a versírás
Méla vágya bömböl jaj!-t…
Múzsám legyint s továbbhajt.

Elszáll, mint a varjak a
Fáról, ha szél kavarja
Szanaszét a légteret…
Múzsám, asszem, nem szeret.


(Múzsátlanság-pótlékom
Nem elég még kompót-lé
Vételre sem; lázálom!
Nagyon dramatizálom?)

Bús szerelem-verembe
Esek s lelkem beverem,
S belém már csak hálni jár.
Fel se tudok állni már,

Törötten e torna kín.
Agyamban egy kintorna
Zúg ihletőn, hangja nyers…
Jó, de hogy lesz ebből vers?!

Úgy, hogy míg a zene-tű
Karcol még, az Üzenet
Bennem bőgve megfogan…

Vagy csak fáj a szemfogam?

Triatlon

Mi hiányzik Butapestnek?
Kátyúnk van, mint hajunk szála
Annyi, s hitelautók esnek
Beléjük és áll a bál a

Dugóban, mely mindennapos.
Szmogon át nézzük a Várat,
Kisiklik a négyes-hatos,
S „új” metrónk csak féregjárat.

Mi hiányzik nekünk, mint a
Vak-süketnek fényes ón-síp,
S egykének a mérleghinta?
Triatlon Wörld Csempiónsíp!

Holnaptól a legtöbb utat
Rendőrségünk le-lezárja,
S azt, ki kiutakat kutat,
Legázolja futók árja,

S zsákutcában tartják túsznak.
Gyomorfekély; mi az, pár lyuk?!,
Míg ők bicikliznek, úsznak,
Mi meg csak a véget várjuk.

Minden idegszálunk feszül,
Mint egy Tarzan hajtott lián,
S vátesz hörgés hallik neszül:
Mi lesz itt egy Olimpián?!

Bundaszag

Bundaszagú 1:1-ek
Bűzét elit kommandó
Szerűn Puff! elnyomandó,
Lekváros fenyőt egyek?!

Jó, eszek s be dzsem borít,
Számban érzem illatát,
Mit fenyőtűs villa tát.
Utálom e dzsemborit!

Torkomban már áll a gát,
Garat szól: Itt be nem jutsz!,
S mállik a lekváros lúc.
Nem bírom az állagát!

Vajúdnak a nagy hegyek.
Kár a szülési sebér’,
Úgysem lesz, csak kisegér,
S maradnak az 1:1-ek.

Karcsú mese

Tárkány (vagy tán Párkány?)
Felől tüzet okád
Karcsú mese sárkány,
S látom, füstöl tokád.

Olvadozik zsírunk,
Hasi redőnk elég,
S fogyunk bár, de sírunk
Cingár hangon: „Elég!”

Karcsú így e mese,
Vékony, mint egy kis ér,
S nincsen értelme se,
Úgyhogy véget is ér.

„Mese, mi zsírt éget?!”-
- Pufók tömeg örül.
„Ne érjen még véget!”-
- Zúgnak körös-körül.

Jó, akkor még nem ér,
S írom tovább dalom.
„De mér’? Jaj-jaj! De mér’?!”-
- Bőg az irodalom…