2016. március 18., péntek

Fedél nélkül...

Fedél nélkül csak, mint gönc él,
Puszta léte szinte öncél;
Állást, lakást, jövőt, elvet
Tőle már az élet elvett.

Sehol nem vár rá egy család,
Pofonra választ a fal ád,
Palotákban lakók szemét
Szúrja ő, a bioszemét.

Vegzálja őt ahol éri
Rendőrukáz, fővezéri,
Mintha rühös állati lény
Lenne, kire nincsen igény.

Nem tudom, ha honi elit
Tengődne ugyanígy el itt,
Mint kit Blahán Krisna etet,
Kibírna-e másfél hetet?

„Ne gondolja ám költő úr, hogy én nem tudom, mit jelent mélyen lenni?! A múlt héten is olyan mélyre süllyedtem, hogy a rendőrökkel rugdaltattam ki két hajléktalan terhes anyát a Horthy Miklós téri aluljáróból. Kicsit zavart az ügy, de már meggyóntam. A pártbéli felsőbb kapcsolatom megnyugtatott, hogy minél több ilyen intézkedésem lesz, annál hamarabb kérgesedik meg a szívem és nem fog már furdalni az a lelki hogyishívják. De jó lesz, már alig várom!” /Patkányos Pál, XXX. kerületi alpolgármester/

„Akinek még egy rezsicsökkent fedél sincs a feje fölött, az annyit is ér!” /Gázár Ányos, a Hajléktalanokat Alanyilag Kriminalizáló Nemzeti Intézkedés (HAKNI) főideológusa/

„Költő-tudatú gyermekem, a Blaha Lujza téren nem maga Krisna oszt ételt, hanem a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége. Ha majd nyugdíjtalan nyugdíjassá öregszel, jöhetsz te is, mert könnyen rágható a szójapörkölt!” /Abhaj Csaranaravinda Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda, a Nemzetközi Krisna-tudat alapító acaryája/

„Ez az, amire évekig vártunk! Frady Endre végre odateszi magát, és úgy ragadja meg az aktuális témát, mint OKJ-s képzett hályogkovács a vak tyúk szemét! Hogy utána kőbaltás elefántként mit művel a költészet porcelánboltjában, arra hadd idézzem anyámat: Ahol Frady Endre fát vág, ott hullaforgácsok vannak! A költő közéletileg korrekt ugyan, de ha a főtárgyaláson is versben mondja majd el a védőbeszédét, akkor fix a húsz év szigorított magánzárka és nekem nem kell többé a verseit olvasnom!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A fiam kérésére a múltkor egy hajléktalanra akartam rásózni a dedikált Frady kötetünket, de ő azt mondta, csak akkor fogadja el, ha puha tapintású, ám nem könnyen málló lapjai vannak. Míg beszélgettünk, megismertem benne Salgó tanár urat, a fiam egykori általános iskolai magyar-történelem szakos tanárát. Ő nem ismert rám, de egy kétszázast örömmel elfogadott, majd leheveredett a magyarországi reformok működnek feliratú óriásplakát tövébe.” /Puzsér mama/

„A társadalom pulzusával együtt lüktető szívű költő ismét alámerült a csupa kisbetűs élet jelentősen alulfinanszírozott purgatóriumába, a keményen haldokló kisemberek közé, hogy alig foncsorozott tükröt tartson a verejték nélkül napok alatt összegründolt kacsalábon forgó elefántcsonttornyok lakájainak üresre idomított papagájtekintete elé, ha már a lakók közelébe esélytelen odajutnia. A páros rímek páratlansága a pártfüggetlen páriák parfümmentes páráinak pszeudo-pragmatikus parabolája. Leendő szociális munkásoknak kötelező tananyag!” /Nihil Nándorné Reményi Ramóna, a fent említett Salgó tanár úr második ex-neje és a Szegény Tiborc Közalapítvány (SZTK) kultúrfelelőse/

„Hallottam, hogy Magyarország jobban teljesít. Egy pár napra szívesen odaköltöznék, ha lehetne…” /egy budapesti hajléktalan/

„Itt Texasban, aki bánt egy szerencsétlen fedél nélkülit, annak a köldökömmel tépem ki a szemgolyóját.” /Chuck Norris/

„Anamnesis:
A téma, mint megszoktuk, az utcán hever – ha nem is jószántából.
A nézőpont, mint megszoktuk, a témával szemmagasságban – közelkép.
A rímek, mint megszoktuk, ülnek – jobb, mint ha a költő tenné…
A záridő, mint megszoktuk, rövid – négy stróf. (van ennek előnye is)
A rekesz, mint megszoktuk, remeg – de most inkább az idegtől.
A fókusz, mint NEM szoktuk meg, tiszta – ünnepeljünk!
Diagnosis:
Idült tisztánlátás (pestiesen klervoájansz)
Therapia:
Iszol te rendesen?!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnök kollégája/

14 megjegyzés:

  1. „Anamnesis:
    A téma, mint megszoktuk, az utcán hever – ha nem is jószántából.
    A nézőpont, mint megszoktuk, a témával szemmagasságban – közelkép.
    A rímek, mint megszoktuk, ülnek – jobb, mint ha a költő tenné…
    A záridő, mint megszoktuk, rövid – négy stróf. (van ennek előnye is)
    A rekesz, mint megszoktuk, remeg – de most inkább az idegtől.
    A fókusz, mint NEM szoktuk meg, tiszta – ünnepeljünk!
    Diagnosis:
    Idült tisztánlátás (pestiesen klervoájansz)
    Therapia:
    Iszol te rendesen?!”
    /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnök kollégája/"

    Nincs mit hozzáfűzni, hiszen mindent elmondtál.:(


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy látom, az egész mű csak egy megalapozása F.P. kommentjének... ;-)

      Törlés
  2. Ne fájjon, de igazad van, ebben az esetben nekem is ez a véleményem.:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kollégám ellopta a showt... :)

      Törlés
    2. Kicsit túlspiláztam, én kérek elnézést - máskor nem teszem, de a Költőúr kivételesen eltalálta a sajátfrekvenciámat. :)

      Törlés
    3. Semmi baj, pontosan ezt várta a szakvezetés!!! :)))

      Törlés
    4. +++++
      (Nem csalódtam.) :)))))

      Törlés
    5. Te jó ég, egy öt pluszos nem csalódás!!! Mi ez itt, örömjárvány?! :)

      Törlés
    6. Csak azt ne mondd, hogy nem jó érzés! :)))

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Egyszerre három plusz?! Ezt a tobzódást! :)

      Törlés
  4. Részemről is megajánlok legalább 5-6-7 pluszt:
    ++++++++

    Nagyon oké az egész. A vers kicsit a Rovar vagy című dalt/verset (Emil.Rulez!) idézi tartalmában és stílusában is (ld. alább) és ez nem baj, közel jár egymáshoz a kettő.

    Nekem nagyon átjött az egész, csak így tovább!

    +++++++++++++++++++++


    Hegyi György (Emil.Rulez!) - Rovar vagy!

    Rovar vagy! Kikelsz egy napon,
    egy naponta megnyíló ébrenlét lyukon át szemléled,
    amit érteni vélsz, de mert látod, hogy mekkora hát, meglep a félsz.

    Rezeg az egész, áthat a hangja,
    a dolgok képe a szemedet marja,
    mozogni tudsz és kerget az éhed,
    ha üzekedsz máris serken az élet.

    Menni enni, menni enni, menni aludni ébredni,
    ennyi lenni csak egy alvó szaró, béna kicsike lény,
    csak annak örülhetsz, hogy hív a fény.

    Féreg vagy végleg, aki a fény felé araszol,
    az ördög kezében ott az aeroszol.

    Megtett centikben persze nincs hiány,
    de a méter csak mennyiség, a minőség az irány.


    Rájössz aztán, hogy a fény útnak is látható,
    irány, arány, erény, új dimenzió.

    Nincs is sok időd mert a lét erodál,
    repülni tanulsz hát, kúszni derogál.

    Fejjel az ablaknak épphogy még épp ésszel,
    nem tudod áttörni, nem érted mért vérzel.

    Arccal az üvegnek újra, újra meg újra,
    végül ott fekszel eltörve, lefújva.

    Vagy ha valamit kapisgálsz végre a világrul,
    átjutsz az üvegen és a világ kitárul.

    Ugyan úgy vonz a fény, de most szállhatsz bármerre,
    nem éred el, s nem érted, hogy hogy benne vagy magad is teljesen tökig, nyakig ebben
    az egészben és a picike részletekben.

    Körbe ölel, mint egy puha megvetett ágy,
    levés közben jön meg a létvágy.

    S ha emlékszel még, hogyan jutottál át, a földről az égbe,
    ha most úgy varázsolnád a világot egy fokkal mégújjabbra megint.

    Újra csak azt látnád, hogy valaki betekint kintről,
    azaz te valahogy megint bent vagy,
    s ettől a remény néha kicsit elhagy.

    Félsz a haláltól és mindig megszületsz ezáltal.
    Nem érted? Beszélj egy tiszavirággal!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Különösen a "kúszni derogál" kép tetszett! :)))
      Érdekes, hogy a "Dinnyehéj" versem megzenésített verzióját egy kollégám Emil.Rulez! fílingűnek találta:
      https://www.youtube.com/watch?v=Vyec4adaZxE
      :)

      Törlés