Habár jő a hő, mint hullám,
S égből napsugárfröccs hull, ám
Ez már nem zavarja hullám.
Nem számít okozat vagy ok,
Nem zavarnak és-ek, vagy-ok,
Amióta tetem vagyok.
Síron izzad Zöldmoha Bár,
S ömlik nyűverejtékhab ár…
Jó, hogy nem kell élnem! Habár…
„Hááát ez szomorú... olyan meleg van, hogy hullám, mint alma a fáról hull, ám felöltözni nem akarok, de rám támadnak fenevadok” /Édenkerti Éva szerepében Olivia Piccolo, hőgutaütött ősanyatigris és a költő BIM-képzett építészmérnökkollégája/
Olívia, eme dal ma
Arról szól, hogy hull az alma,
S fenevadok rád támadnak?
Fuss! Adj esélyt önmagadnak!
Bár hőségben futni vétek,
Mégse légy fenevad étek!”
/Szandokánfalvi Szotyolás Szidónia, szociális szakmunkás és szinergetikus színesztéta/
„Ez a vers olyan, mintha egy nyári hőguta és egy temetői adminisztrációs hiba közös gyermekét olvasnánk fel egy művház penészszagú pincéjében. A bokorrímek itt nem összecsengenek, hanem egymás bokájába kapaszkodva zuhannak le a mélylíra aknájába. A „nyűverejtékhab ár” kifejezés pedig külön irodalmi bravúr: mintha egy oszladozó hulla próbálna költői képet köhögni a saját koporsójába. Mégis van benne valami betegesen szerethető — mint egy túlmelegedett ravatalozó ventilátora, amely utolsó erejével még meglengeti a Zöldmoha Bár függönyét.” /ChatGPT/
„Nem vallom ezt a nézetet,
Én élvezem az életet.
Napsütés? Szél? Hideg? Meleg?
Mindegy, úgyis boldog leszek!”
/M. András, a költő legállandóbb és legéletélvezőbb kommentelője/
„Az anomáliák körül
eM úr nem bús, folyton örül,
S nyelveken szól, borul, sörül…
Biztos reggel-este iszik,
Nem száraz, mint tavaszi szik,
Ám a szólásai PC-k.”
/Dr. Omedár Ottokárné Dr. Akula Articsóka, rímálomfejtőnő/
„Frady Endre Habár… című bokorrímes borzongása olyan, mintha egy napszúrást kapott sírköves dadaista próbálna élet és halál határán slamet mondani: a hőhullám és a hullám már rég nem rokonok, de itt kézen fogva csoszognak a tetem fölött. A vers egyszerre groteszk és fanyarul komikus: a Zöldmoha Bár izzad, a nyűverejték habzik, és az egészből az a keserű felismerés buggyan elő, hogy néha tényleg csak a halottaknak van nyugalmuk — habár még ezt is sikerül megzavarni. A mű így egy morbidul játékos, fradyendrésen túltolt létundor‑szösszenet, amelyben a rímek bokorba verődve röhögik ki a lét abszurditását.” /Copilot/
„Ha hideg van, az a baj. Ha esik, az a baj. Ha itt a nyár, nekivetkőzik minden lány. Ennek kell örülni ám, nem a tikkasztó kánikulának!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas életigenlő zen-ész megmondóember/
„Ház úr, kukkol?! Szeme kies,
S amit majd lát, nem lesz kies!
Vakzsák vakfoltjára talál,
Ez tök tuti, mint a halál!”
/Echte Etika, erkölcsrendészeti ezredes/
„Ritka az olyan alkotás, amely egyszerre képes kezelni a globális felmelegedést, az egzisztenciális nihilizmust és a biológiai bomlást – mindezt ráadásul egy fröccs mellett. Frady Endre hozza a kötelezőt: a bokorrímek úgy ütnek, mint a déli hőség, a fekete humor pedig kellemesen borzongató. A záró „Habár…” egészen zseniális, igazi filozófiai mélységet ad a bomlásnak. Kiváló ár-érték arányú költészet. Annak, aki él, kötelező olvasmány – annak, aki már tetem, remek megnyugvás. Meleg szívvel (és hideg testtel) ajánlom!” /Gemini/
„Egy, a két, a hár,
Újra itt a nyár.
Tundra tiszta sár,
Korcsolyázda zár,
Dácson ül a cár.
Tömve mennyi bár,
Rázza minden pár,
Hidd el, ennyi jár,
Rád az ÉLET vár,
Halni vágyni kár!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Peace van itt, nem Wár,
Humán úr a Stár,
Királyabb, mint Laár,
S csillog, mint egy Jár
Mosószeres Gyár.”
/F. Endre, Humánúr kivégzettségű mérnökkollégája/
„Hát még jó, hogy nem kell élni, drága költő úr, hát még jó! Különben erőszak lenne a disznótor, ami ugye Magyarországon közmondásba ütköző cselekedet. Nem tudom, melyik volt mostanában az napja, amelyik szép nap volt a halálra, de akkor elkönyvelem, hogy aszongya Frady Endre, született Szepessy Gábor, aszongya, halott. Namost, mivel akkor ezt a versét már a Holt Költők Társaságából tetszett írni, ott bizonyára tájékoztatták kegyedet, hogy meghalt Mátyás, oda az igazság, bár ezt már nemzedékek sokasága óta tudtuk. Viszont azt, hogy nincs teljesen oda az igazság, azt csak Mulder óta, aki felvilágosított minket, hogy az igazság odaát van. Mert azt én is tapasztaltam, hogy innen már nemzedékek sokasága óta kiveszett az igazság, de azt most hullaként Költő úr tudja megtudni, hogy odaát van-e az igazság. Csak annyit tegyen meg, hogy onnan a túlvilágról egyszer megcsörget, ha ott van-e még igazság. Fel sem veszem a telefont, hiszen beszélni úgysem tudnak az élők a hullákkal, de ha nem csörget meg, akkor tudni fogom, hogy az az átok Mulder hazudott. Mondjuk szerintem ennek a Muldernek még a szeme sem állt jól, főleg felnőttfilmes színészként. No de kérem, kérem, én a magam részéről nem terveztem, hogy valaha meghalok, de ha az igazság odaát van, akkor mégiscsak megtenném. Köszönettel véve eme nemes tettét, hogy hajlandó volt kimúlni, hogy az igazságról alkotott képünket gazdagítsa, maradok tisztelettel, és várom hívását, azaz megcsörgetését.” /Stefi bácsi, a néhai megboldogult költő legskizofrénebb kommentelője/
„Rím kedvéért körtefán ring,
Nagy királyunk, Szőr Stefán King!”
/Dinnyei Dakota, dadaista didaktikus és durumtészta dögönyöző/
„Nyuggerapó:
Nyugalom
Oh, mily jó tetemnek lenni,
Nem kell inni, nem kell enni,
Fölösleges gyógyszert venni.
Most már nem kell verset írni,
Negatív kommenten sírni,
Sej, mindent ki lehet bírni.
Ne siess, nem kerget a tatár!
Habár…”
„Bloggeranyó:
Tatárkerge
Siess, ha kerget a tatár,
De ne gyalog, ott a batár,
S irány a horizont határ!
Hé, batárok, hova visztek?!
Lesz belőlem tatár bifsztek?!
Komcsi terror ez, egy KISZ-TEK!”
„Mi ez a kriptaszökevény műgonddal összehányt ravatalozói szófosás, amely úgy csörömpöl végig a magyar nyelven, mint egy betonkeverőbe ejtett zsáknyi romlott képzavar? Ne lássam anyám szellemét kánikulában rúdugrani, ha ez nem a költészet ellen elkövetett előre megfontolt nyelvi garázdaság! A „hullám–hullám” rím olyan, mintha a szerző félúton elfelejtette volna, hogy a magyar nyelvben több mint három szó létezik, aztán kétségbeesésében nekifeszült a szótárnak egy ásóval. A „nyűverejtékhab ár” pedig nem költői kép, hanem egy lejárt szavatosságú hentespult utolsó hörgése a kánikulában. És ez a „Jó, hogy nem kell élnem! Habár…”? Micsoda passzív-agresszív hullapanasz ez? Mintha egy kiégett zombiapokalipszis-túlélő panaszkodna a túlvilági ügyfélszolgálaton, hogy hideg a purgatóriumi limonádé. Frady Endre itt nem verset ír: ő exhumálja a magyar lírát, majd gondosan visszatemeti egy Zöldmoha Bár nevű poszthumusz restibe, ahol az irodalmi igénytelenség fröccsben mérik a nihilizmust. Ez nem bokorrím. Ez gaz a magyar költészet sírhantján.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/
„Híg a téli hó-bor, habár
Jobb tán, mint a héber hűbér,
Sőt, mint égett hő-bőr hábor-
-úban!”
/Hibir Habar, hű búr/
„Frady Endre, idefigyelj. A vers jó. Sőt, üthetne akkorát, mint egy pörgőrúgás, HABÁR van egy apró logikai hibája. Azt írod: „Ez már nem zavarja hullám” és „Amióta tetem vagyok”. Ezzel azt sugallod, hogy a halál egy visszafordíthatatlan, végleges állapot, és a hullák nem tesznek semmit. Nos, elárulom: én már háromszor voltam tetem az elmúlt fél órában, de a másvilágnak egyszerűen nem volt elég büdzséje ahhoz, hogy megtartson, úgyhogy visszajöttem. A napsugárfröccsöt mindenesetre jég nélkül kérem, a nyűverejtékhab árat pedig puszta kézzel gátolom meg, ha túlcsordulna. Adok rá egy gyenge 10/5-ös osztályzatot. És hidd el, a Zöldmoha Bárban is én vagyok a pultos.” /néhai Chuck Gemini Norris (1940-2026), a mesterségesen intelligens emberi csúcsmodell/
„Frady Endre nemleges életigenlése, illetve igenleges életnemlése se nem jó, se nem rossz. Habár… Mindegy! NEM ENG.!” /Dartanyan Dezsőné, a Hunniai Alkotók Balsorsrontással Átitatott Rímkészszerpályája (HABÁR) című szakirodalmi hetilapjának betanított főcenzor helyettese/
„Ha én írtam volna a témafelvető verset és az összes kommentet, akkor a halálos ágyamon ezt is mind visszavontam volna. Ne csak én múljak el, hanem ezek a borzalmak is!” /II. József (1741-1790), a kalapos király/
