Agg lovag

Lovagnak túl agg a Nagyúr,
Darth Vader már csak agyra gyúr.
Elméje kész Erőfészek,
S észcsírákból észi részek
Állnak össze, mint a tészta,
S agg sith lovag így oszt észt a
Padavánjainak. Ő meg
Érzékeli, feje nő meg,
S kazánnyomott agyvért vagy át-
-szakad, vagy feszíti agyát.
Sisakján bár van pár abroncs,
Szétrobban és gyúrtagyhabroncs-
-teleppé lesz váratlanul.
Így jár, aki holtig tanul!

Húsvéti munkamegosztás

Emberiség egyik fele,
Amelyik hím, kölnit lele.
Vállat von, oszt’ jól elvan ő…
De nem a másik fél, a nő!

E fél sosem bír magával:
Süt-főz, takarít… Ez rávall.
Csodálkozik is a hím: „Ez
Csokit nyulaz, tojást hímez?!”

Végül kölnit locsol a hím,
Peckesen, mint perzsa sah: „Ím,
Csúcsparfümöm hozom, te nő,
Örvendezzél, ez a menő!”

A „hálás” nő, ki e hetet
Átdolgozta, hímet etet.
Eszik-iszik a hím s dagad…
Józan elme, add meg magad!

Versenyfutás az idővel

Versenyt fut az idő és én,
Míg ő halad, én csak telek.
Vajként mállok nyarak késén,
S repesztenek hideg telek.

Tavasza húz, ősze lassít,
Hajkoronám rég nem bozót,
S miként jeti nem hord vas-sít,
Én sem tejfogszabályozót.

Fogam alig, arcom karist,
Száraz szám már rég nem nyál-tó,
S mint japánt, ki nem falt ma rizst,
Szétráz a nagy iramváltó.

Célba érés csodás álom,
Iszok halloween-i töklét!
Futó időt úgy sajnálom,
Hajszolja a mindöröklét...

Jégkorong

Hokikapus ül a jégen,
Kit a korong gigán csűrt.
Csillagokat lát az égen,
Majd’ az egész világűrt.

Homlokán száz szomor-redő,
Pakkot kapott, leverőt.
Giganyaklást elszenved ő,
S torkának a leve rőt.

Ez egy ilyen kemény sportág,
Korong nem lágy lasztika.
Arccsont törött, bevert orr tág…
Jó biznisz a plasztika!

Góliát

Laza gigász, keze zsebben…
Hoppá, homloklebeny lebben!
Úgy borul, mint Norisz a Csák
Által fejbe rúgott kacsák.

Az ok

Özönvíz múlt. Nagy a dínom-
-dánom szívárványív alatt.
- Noé fiam! Hol a dínóm?
- O-ó! Ő a parton maradt…

Elhallásháború

Puszta… Piff-puff… Háború?
Nemnyugvó Nap vérnarancs…
Úrnak hangja szigorú:
„Mózes! Nem tűz-, Tízparancs!!!”