Örült ennek sok kék digó.
Kétszer lendült láb, a rugó,
S ebből esett dupla dugó.
Túlra ritkán jutott át ék,
Mi felünkön folyt a játék,
S szállt bár párszor labda, bumm, át,
Nem mattoltuk Donnarummát.
Csapat úgy Bruce-tolt, mint száz Lee,
Ámde talján volt a mázli,
Pech volt rajtunk ma a billog,
Ám ezüst is szépen csillog!
Ria, ria, koccintsunk hát Szalaira!
„Egy reálisabb képért a Real is játszhatott volna ellenünk. Abban az esetben még inkább sírásra állna a szánk!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas spanyolnáthás reálista/
„Digók ellen sír Real is,
Ház úr, e kép irreális!”
/Szürreál Szidónia, szakavatott szűrszabó és szentelt szikvíz szortírozó/
„Mondtam én, hogy nem olasz kapitánnyal kell az olaszok ellen menni...” /M. András, a költő legállandóbb és legelőremegmondóbb kommentelője/
„eM úr, bundázott vón’ Marco?!
Neki ez egy lelki narkó?!
Hogyha így van, várja Markó
Utcában a kies börtön!
Erre koccint krigli sört Ön?
Üdvözlettel: Richard Burton”
/Börtön Richárd, a Nemzetközi Richard Burton Imitátor Verseny I. helyezettje; II. helyezett: néhai Richard Burton/
„Ha mi berúgjuk, a helyzeteinket, ők pedig kihagyják, akkor nem ők nyernek kettő-nullra, hanem mi. Ennyin múlik. A gólok száma közötti különbség döntött. Kár, hogy az azúrkék honfitársaim is tudnak számolni! Heeej, az a fránya matematika! Ja, és Donnarumma monnyonle!” /Marco Rossi, a magyar válogatott olasz szövetségi kapitánya/
„Olyan volt ma Donnarumma,
Mint egy nyolc-tíz karú Siva,
Úgyhogy szummárum és szumma,
Visszavonulok én sí’va…”
/Szalai Ádám, a válogatottól visszavonuló csapatkapitány és ex-center/
„Nem értem, miért lepődik meg mindenki, hogy mindent kivédek! Ez a munkám és ezért kapom a fizetésemet, nem is keveset. Nyolc karom pedig nem a doppingolástól van, ez csupán az engedélyezett táplálék kiegészítő vitaminkoktélok mellékhatása. Meccs után az öltözőben mindig elmúlik.” /Gianluigi Donnarumma, az olasz válogatott kapusa/
„Meglökött az olasz bekk,
Úgy elterültem, hogy nyekk,
Spori annyit se szólt, mekk,
A VAR-t pedig érte hekk!
Ugyanez prózaibban megmondva: Ha ez nem volt tizenegyes, akkor gyalog megyek Koreáig!” /Ádám Martin, a tizenhatoson belül felöklelt és elcsalt büntetőt elszenvedett pszeudo-viking harcos/
„He engem lök meg így az olasz bekk, egyrészt észre sem veszem, másrészt szilánkosra törik a karja, plazma lesz az izma és még annyit sem tud mondani, hogy defibrillátor intolerancia, máris gőzzé válik a satnya testének e teljes víztartalma. Az egyik kikockázott VAR képen még ott van teljes egészében, a következőről már nyomtalanul eltűnt.” /Chuck Norris/
„Az egész mérkőzésen jobbak voltunk, mint az olaszok, a játék minden elemében föléjük nőttünk, csak az volt a baj, hogy mindezt túl gyorsan csináltuk, miáltal ők a lassú felfogásukkal nem vették észre az alárendelt szerepüket és véletlenül győztek. Tovább kell mennünk ezen az úton, és ha nem fordul ellenünk a balsors, akkor minden jobb lesz.” /Bumburnyák Benő, televíziós labdarúgó szakkommentátor/
„Brit tudósok megállapították, hogyha egy magyar-olasz meccsen kikapnak a magyarok, akkor az olaszok győznek.” /Dr. Triviális Tivadar, a Magyar-Angol Tudományos Elméleti Kutatóintézet (MATEK) alapvetési főelőadója/
„Mit ugatnak a britek?! Oda-vissza lemostuk őket, mint özv. Csományiné a légypiszkot a gangról! Hülye angolok, angol hülyék! Meneküljetek, meneküljetek! Ria, ria, havária!” /Dunszt Dezső, futballszurkoló és magyarságteljesítménymérőkészülék hamisító/
„Te mondd, hogy vesztettetek, a te hangod mélyebb!” /Terence Hill, magyar hangja Újréti László/
„A szerencsétek elfogyott, esélyetek nem is volt!” /Bud Spencer, magyar hangja Bujtor István/
„Nem érdekel ez a szügyagyú szócsótány, ez a rímrozsomák mondatmenyét! Bejött a Tippmixem!!! Van elég pénzem, úgyhogy ezúttal nem kifinomult kritikával próbálok közvetve hatni Frady Endre borsónyi agyára, hanem felbérelek két tarvágott koponyájú nemzeti keretlegényt, akik lendületes kézrátétellel közvetlenül gyógyítják a koponyaalapot! Ne lássam anyám szellemét éjfélkor lepedőben jódlizni, ha Frady Endre nyolc napon túl nem emlékszik a materiális érvrendszeremre!” /Puzsér Róbert, kritikus/